Interjú

„Nem vesz el belőle semmit”

Nyáry Krisztián író, könyvkiadó

Könyv

A nyáron lányával, Lucával járta be Erdélyt egy hatrészes tévésorozat szereplőjeként. A Székelykapun túl a megszokottól eltérő módon igyekszik megfogni választott tárgyát; erről, illetve egy hamarosan megjelenő antológiáról és a hazai könyvkiadás függetlenségéről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Honnan jött az erdélyi utazás ötlete?

Nyáry Krisztián: A csatorna felkérése volt. Nem gondolkodtam rajta sokat, szinte azonnal elfogadtam. Az ötlet onnan eredt, hogy a dokumentumfilmes műfajban megjelent egy olyan formátum, amelyben egy szülő és a felnőtt gyereke együtt fedeznek fel egy országot. Örültem a felkérésnek, mert én viszonylag gyakran járok Erdélybe, de Luca lányom egyáltalán nem volt még, ráadásul már korábban is volt bennem olyan ambíció, hogy az Erdéllyel kapcsolatos sztereotípiákat árnyaljam.

MN: Hogyan választottátok ki a helyszíneket?

NYK: Én is, és a gyártó cég is javasolt néhány helyszínt és témaötletet. Ezek közül volt, ami kiesett, és volt, ami újonnan került bele. Nagyjából fele-fele volt az arány. A konkrét látnivalókon túl fontos volt a sokoldalúság, hogy kulturális, történelmi vagy sportos témák is előkerüljenek. Legalább ennyire fontos volt az is, hogy a sorozat bemutassa a modern Erdélyt, és hogy a tradíciókról ne csak a megszokott képet mutassa. Engem is értek meglepetések, jártunk olyan helyeken, ahová magamtól biztosan nem mentem volna el. Olyan viszont nem volt, amire azt mondtam, hogy ezt inkább hagyjuk.

MN: A Farkaslaka és Székelyszentlélek között felállított, fémből készült monumentális Jézus kilátó sem volt ilyen? Amelynek a feje tetején lehet kinézni, és olyanokat olvashattunk róla, hogy „tájidegen, és már-már kimeríti a giccs fogalmát”.

NYK: Ez valóban meglepő valami, de ha már ott van, akkor érdemes megnézni. Autóból többször láttam, és soha nem gondoltam, hogy előremutató képzőművészeti alkotás, de egyáltalán nem bánom, hogy most felmásztunk oda. Elég bizarr, hogy szoborban van a lépcső, az pedig egészen szürreális, ahogy belülről látod a Jézus-arcot. Az a sztereotipikus Krisztus, ami kívülről látható, belülről inkább ijesztő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.