„Nem vesz el belőle semmit”

Nyáry Krisztián író, könyvkiadó

A nyáron lányával, Lucával járta be Erdélyt egy hatrészes tévésorozat szereplőjeként. A Székelykapun túl a megszokottól eltérő módon igyekszik megfogni választott tárgyát; erről, illetve egy hamarosan megjelenő antológiáról és a hazai könyvkiadás függetlenségéről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Honnan jött az erdélyi utazás ötlete?

Nyáry Krisztián: A csatorna felkérése volt. Nem gondolkodtam rajta sokat, szinte azonnal elfogadtam. Az ötlet onnan eredt, hogy a dokumentumfilmes műfajban megjelent egy olyan formátum, amelyben egy szülő és a felnőtt gyereke együtt fedeznek fel egy országot. Örültem a felkérésnek, mert én viszonylag gyakran járok Erdélybe, de Luca lányom egyáltalán nem volt még, ráadásul már korábban is volt bennem olyan ambíció, hogy az Erdéllyel kapcsolatos sztereotípiákat árnyaljam.

MN: Hogyan választottátok ki a helyszíneket?

NYK: Én is, és a gyártó cég is javasolt néhány helyszínt és témaötletet. Ezek közül volt, ami kiesett, és volt, ami újonnan került bele. Nagyjából fele-fele volt az arány. A konkrét látnivalókon túl fontos volt a sokoldalúság, hogy kulturális, történelmi vagy sportos témák is előkerüljenek. Legalább ennyire fontos volt az is, hogy a sorozat bemutassa a modern Erdélyt, és hogy a tradíciókról ne csak a megszokott képet mutassa. Engem is értek meglepetések, jártunk olyan helyeken, ahová magamtól biztosan nem mentem volna el. Olyan viszont nem volt, amire azt mondtam, hogy ezt inkább hagyjuk.

MN: A Farkaslaka és Székelyszentlélek között felállított, fémből készült monumentális Jézus kilátó sem volt ilyen? Amelynek a feje tetején lehet kinézni, és olyanokat olvashattunk róla, hogy „tájidegen, és már-már kimeríti a giccs fogalmát”.

NYK: Ez valóban meglepő valami, de ha már ott van, akkor érdemes megnézni. Autóból többször láttam, és soha nem gondoltam, hogy előremutató képzőművészeti alkotás, de egyáltalán nem bánom, hogy most felmásztunk oda. Elég bizarr, hogy szoborban van a lépcső, az pedig egészen szürreális, ahogy belülről látod a Jézus-arcot. Az a sztereotipikus Krisztus, ami kívülről látható, belülről inkább ijesztő.