Interjú

„Nem vesz el belőle semmit”

Nyáry Krisztián író, könyvkiadó

Könyv

A nyáron lányával, Lucával járta be Erdélyt egy hatrészes tévésorozat szereplőjeként. A Székelykapun túl a megszokottól eltérő módon igyekszik megfogni választott tárgyát; erről, illetve egy hamarosan megjelenő antológiáról és a hazai könyvkiadás függetlenségéről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Honnan jött az erdélyi utazás ötlete?

Nyáry Krisztián: A csatorna felkérése volt. Nem gondolkodtam rajta sokat, szinte azonnal elfogadtam. Az ötlet onnan eredt, hogy a dokumentumfilmes műfajban megjelent egy olyan formátum, amelyben egy szülő és a felnőtt gyereke együtt fedeznek fel egy országot. Örültem a felkérésnek, mert én viszonylag gyakran járok Erdélybe, de Luca lányom egyáltalán nem volt még, ráadásul már korábban is volt bennem olyan ambíció, hogy az Erdéllyel kapcsolatos sztereotípiákat árnyaljam.

MN: Hogyan választottátok ki a helyszíneket?

NYK: Én is, és a gyártó cég is javasolt néhány helyszínt és témaötletet. Ezek közül volt, ami kiesett, és volt, ami újonnan került bele. Nagyjából fele-fele volt az arány. A konkrét látnivalókon túl fontos volt a sokoldalúság, hogy kulturális, történelmi vagy sportos témák is előkerüljenek. Legalább ennyire fontos volt az is, hogy a sorozat bemutassa a modern Erdélyt, és hogy a tradíciókról ne csak a megszokott képet mutassa. Engem is értek meglepetések, jártunk olyan helyeken, ahová magamtól biztosan nem mentem volna el. Olyan viszont nem volt, amire azt mondtam, hogy ezt inkább hagyjuk.

MN: A Farkaslaka és Székelyszentlélek között felállított, fémből készült monumentális Jézus kilátó sem volt ilyen? Amelynek a feje tetején lehet kinézni, és olyanokat olvashattunk róla, hogy „tájidegen, és már-már kimeríti a giccs fogalmát”.

NYK: Ez valóban meglepő valami, de ha már ott van, akkor érdemes megnézni. Autóból többször láttam, és soha nem gondoltam, hogy előremutató képzőművészeti alkotás, de egyáltalán nem bánom, hogy most felmásztunk oda. Elég bizarr, hogy szoborban van a lépcső, az pedig egészen szürreális, ahogy belülről látod a Jézus-arcot. Az a sztereotipikus Krisztus, ami kívülről látható, belülről inkább ijesztő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.