olvasótapló

Versek ideje van

Április a költészet hónapja, ennek jegyében a költészet felől közelítek a friss és várható megjelenések felé.

Tavaly a költészet napján nagyot szólt Erdős Virág egyik kommentje, amelyet az épp aktuális köztársasági elnök versajánlója alá tett ki. Novák Katalin a Szuvenír című verssel kedveskedett az ő magyar embereinek, mire Erdős: pedig van szebb is a költőnőtől: „Megvezet felültet átver / Fuck NER.”

S most, az idei ünnepre megjelenik az új Erdős-kötet is. Az új versekben mintha kevesebb lenne a játék, máshogyan csavarosak. Máshogyan szorítják össze a torkunkat: „Mindig a döntő pillanatban léptem elő a takarásból, / apámat lefegyvereztem, / anyámat felsegítettem a földről, / az indulatáttétel szélsőséges megnyilvánulásai elől elhajoltam.” (Gyávaságom története) Ám e szövegek is világossá teszik, hogy kevesen tudják azt, amit Erdős Virág: eggyé olvasztani közöset és egyénit, a társadalmi létet a mélyen intim megéléssel.

A legföldhözragadtabb valóságunkból indulunk, minden azonosítható és belőhető, mégis, elmozdultunk. Csak nehéz visszakövetni, hol volt a fordító pont. „Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak” – olvassuk az eltérő tartalom című új kötet ajánlójában. De a kiabálás erdősi értelemben az, vagyis nem ordítozás, nem csupán egy kizárható szólam a hangzavarban. „A könyv (a maga módján) az utóbbi két év történetét követi végig” – írja a szerző a megjelenés elé. S mottót Vörösmartytól választ: „Nincsen remény. Nincsen remény”. Bátor szövegek, erősek, de nem harsányak. Tudunk velük menni, akár – ahogy ez olykor Erdős szövegeivel megtörténik – tüntetésekre is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.