Őrizkedj a kritikusoktól! – így összegzi a címadó elbeszélést a magyar kiadás ajánlója. A félelem érthető. A Parfüm című regényét mintegy 50 nyelven nagyjából 15 millió példányban értékesítő szerző 1995-ig várt, hogy könyv formában is kiadja 1976 és 1986 közt írott három elbeszélését és egy „elmélkedését”. Ez is érthető. Csapnivaló szövegek ugyanis.
Mindhárom novella egy-egy kimódolt ötletet igyekszik elindítani a csattanóig vezető úton, és bár az egész kötet végigolvasható egy hosszabb ebédszünet alatt – alighanem ez is az ideális felhasználási módja –, az igen rövid történetek is többször megtorpanásra késztetik a gyanakvó olvasót. Amikor egy sakknovella a Luxemburg-kertben játszódik, és kétoldalanként szerepel benne a zseniális kifejezés, az három olyan csapás, amelyek közül egy is térdre kényszerítené akár a legerősebb kíváncsiságot is. Tulajdonképpen az lendíti tovább a megroggyant figyelmet újra és újra, hogy mindig feltámad a gyanú: ez az egész valami trükk. Nem lehet ennyire modorosan elmondani ilyen iskolás történeteket, mint például a különc tudósé, aki felfedezi, hogy az egész világ a kagylók uralma alatt áll, és ettől ő is kagylóvá változik, miközben mindenki őrültnek tartja, de a halála után az inasa különös dolgot fedez fel… Le kell lőnöm a poént: de igen, lehet. Nincs trükk, csak ez az egész pályás semmitmondás.
A gyűjteményt záró tárca arról szól, hogy a szerző hajlamos elfelejteni szinte mindent, amit olvasott, és ez kellemetlenül érinti.
Fordította: Várnai Péter. Partvonal, 2014, 103 oldal, 2490 Ft
