Szemfülesebb olvasóink már észrevehették, hogy újabban minden könyvmellékletünkben jut egy-egy oldal a fiatal és/vagy pályakezdő íróknak. Petrence Sándor esetében kérdéses, jogosan kerül-e ide, hiszen az álnév mögött rejtőzhet jól ismert költő is - bár őszintén remélem, hogy nem ez a helyzet. Roppant nyomasztó ugyanis elképzelni, ahogy egy befutott szerző éveken át fáradozik azon, hogy kötetet dagasszon egy százszor hallott, de már elsőre is béna viccecskéből. Jelesül az ún. parasztos beszéd paródiájából. Nem menti a végeredményt az sem, ha ez kezdő író műve, de ebben az esetben megbocsáthatóbb, hogy a sikeren felbátorodva rajta maradt a szeren. Mert a siker nem maradt el: a Parti Nagy Lajos (vagyis Sárbogárdi Jolán) ajánlásával megjelenő kötet versei a legelőkelőbb folyóiratok (2000, Alföld, Holmi, Jelenkor, Kalligram stb.) hírnevét öregbítik. A szerkesztőkkel folytatott levelezések és egy HVG-interjú részletei a könyvbe is bekerültek. Utóbbiban Petrence így nyilatkozik: "mi töb a Kúttúr Palytába es szoktam fel óvasnyi nípi ínekeimbű párat, s fojó iratokba is renceresen kűddök, akik ezeket le es hozzák, míg a szarabbakat is!"
Ez így megy 80 oldalon, 50 versen keresztül. "Bégyulladt fülömbű kócsagok kócsagok / Sűvőccsík szerteszét ha szeretsz bészarok". Ez a kötet messze legerősebb sorpárja. Nem ironizálok, tényleg nincs benne több fele ilyen jó sem, ki is emelte mottónak az amúgy irodalomtörténetileg láthatólag tájékozott szerző. Beszélhetnék a kreált költőfigura megdöbbentő kontúrtalanságáról, a relatíve is gyengébb versek nagy arányáról, a nyakatekertségről és az unalmas ismétlődésekről. De minek. Elég konstatálni a helyzetet: valaki könyvet írt abból, hogy egy kitalált falusi férfi áltájszólásban mondogat jó nagy parasztságokat a dugásról meg a tehenekről. A magyar irodalom pedig ezt a valakit nagy mosollyal keblére ölelte. A hangulat jó.
Prae.hu, 2013, 80 oldal, 2000 Ft
