Petri György: Halálomba belebotlok

részeg napokrészeg éjekami közelmessze széledlucsok mocsokzokog tocsogöreg majommotyog makogszáraz éjekszáraz napoksara peregsívó homokhomok évekévtizedeksivatagiszele sziszegholott élekholott halokhalott élőélő halottegész valómnemvalóságkoszorú-drótrothadt rózsákamit én csakfélve sejtektudván tudjákmár a sejtekegész lényemlüktet gennyednem fogadnakbe a mennyeknem fogadnakbe a poklokhalálombabelebotlokesetlen beverem orrommint a bohóca porondonvalaki másnem én vagyokki az ágyonhűlten vacogkiben ételnem maradikmár a szájánátal szarikhasa püffedszára száradzsibbad lüktetszíve fáradszikla közönytompa fogolymár csak sugárszike fogjaaztán néhamégis mégisföllobbantjaa poézisde többnyiremégse mégsenem érdeklimár a vég seállandó kínéle tompulbizony már csakegyet gondolbárha végreodalenneés fekünneodalenn e.A vers a Magvető Könyvkiadónál megjelent Amíg lehet című kötetből való. . .