Petri György: Halálomba belebotlok

  • 2000. július 13.

Könyv

részeg napokrészeg éjekami közelmessze széledlucsok mocsokzokog tocsogöreg majommotyog makogszáraz éjekszáraz napoksara peregsívó homokhomok évekévtizedeksivatagiszele sziszegholott élekholott halokhalott élőélő halottegész valómnemvalóságkoszorú-drótrothadt rózsákamit én csakfélve sejtektudván tudjákmár a sejtekegész lényemlüktet gennyednem fogadnakbe a mennyeknem fogadnakbe a poklokhalálombabelebotlokesetlen beverem orrommint a bohóca porondonvalaki másnem én vagyokki az ágyonhűlten vacogkiben ételnem maradikmár a szájánátal szarikhasa püffedszára száradzsibbad lüktetszíve fáradszikla közönytompa fogolymár csak sugárszike fogjaaztán néhamégis mégisföllobbantjaa poézisde többnyiremégse mégsenem érdeklimár a vég seállandó kínéle tompulbizony már csakegyet gondolbárha végreodalenneés fekünneodalenn e.A vers a Magvető Könyvkiadónál megjelent Amíg lehet című kötetből való. . .

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.