Könyv

Philip Kerr: Halálos március

  • - kg -
  • 2015. június 7.

Könyv

Hurrá, mintegy 25 év késéssel megérkezett hozzánk a Berlin Noir sorozat első darabja, melynek eredeti címe – March Violets – azokra a nácikra, vagyis márciusi violákra vonatkozik, akik későn léptek be a nemzetiszocialistákhoz, de azért nem olyan későn, hogy ne húzzanak hasznot belőle. Kerr főhőse nem be-, hanem kilépő: egy igazi ponyvadetektív, aki még időben lépett ki a rendőrségtől, hogy ne zsidókat kelljen vegzálnia hivatalból, a harmincas évek közepén, Berlinben. Bernhard Günther – barátainak és szeretőinek csak Bernie – büszkén hordozza fajtája, a chandleri hagyományokkal és kevésbé kifinomult eszközökkel (vascső, bokszer) megvert magánnyomi minden tulajdonságát: cinikus, de van szíve, lovag, de kikezd a kis harisnyabolti eladóval. Amerikai rokonaitól nem sok választja el, talán csak annyi, hogy a klasszikus amerikai detektívnek sosem kellett karlendítéssel köszönnie. Ezt Bernie is rühelli, miként az egész náci bagázst, mégis egészen Göring nappalijáig eljut, ahol a há­zigazda egy oroszlánkölyökkel játszik és Dashiell Hammettet emlegeti. Bár fordítva még izgalmasabb lett volna, de ennyiből is látszik, hogy Kerrnek elég rendesen megszaladt a fantáziája, mire azonban Göringig jutunk a mesében, már megszokhattuk az efféle barokkos fordulatokat.

Amiben Kerr kitűnik, az nem a krimi, hanem a háttér, az olimpiára készülő náci Németország mindennapi működésének filmszerű leírása. A nácik alatti limonádé jellemzése felér egy komplett rendszerkritikával. Ettől még Kerr nem lesz kevésbé gátlástalan olvasófogó: ahol kell, horogkeresztet, ahol meg az kell, sötétlő női háromszöget villant, de a legszórakoztatóbb Bernie hasonlathalmozása. Minden oldalra jut egy „bimbói úgy sötétlettek, mint egy-egy brit rohamsisak” vagy egy „türelme fogytán, mint zsidó piskótában a lekvár”. Ha ez paródia, és nagylelkűen vegyük annak, akkor Bernie-nek van mit keresnie.

Fordította: Illés Róbert. Jaffa Kiadó, 2015, 270 oldal, 2940 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.