Hurrá, mintegy 25 év késéssel megérkezett hozzánk a Berlin Noir sorozat első darabja, melynek eredeti címe – March Violets – azokra a nácikra, vagyis márciusi violákra vonatkozik, akik későn léptek be a nemzetiszocialistákhoz, de azért nem olyan későn, hogy ne húzzanak hasznot belőle. Kerr főhőse nem be-, hanem kilépő: egy igazi ponyvadetektív, aki még időben lépett ki a rendőrségtől, hogy ne zsidókat kelljen vegzálnia hivatalból, a harmincas évek közepén, Berlinben. Bernhard Günther – barátainak és szeretőinek csak Bernie – büszkén hordozza fajtája, a chandleri hagyományokkal és kevésbé kifinomult eszközökkel (vascső, bokszer) megvert magánnyomi minden tulajdonságát: cinikus, de van szíve, lovag, de kikezd a kis harisnyabolti eladóval. Amerikai rokonaitól nem sok választja el, talán csak annyi, hogy a klasszikus amerikai detektívnek sosem kellett karlendítéssel köszönnie. Ezt Bernie is rühelli, miként az egész náci bagázst, mégis egészen Göring nappalijáig eljut, ahol a házigazda egy oroszlánkölyökkel játszik és Dashiell Hammettet emlegeti. Bár fordítva még izgalmasabb lett volna, de ennyiből is látszik, hogy Kerrnek elég rendesen megszaladt a fantáziája, mire azonban Göringig jutunk a mesében, már megszokhattuk az efféle barokkos fordulatokat.
Amiben Kerr kitűnik, az nem a krimi, hanem a háttér, az olimpiára készülő náci Németország mindennapi működésének filmszerű leírása. A nácik alatti limonádé jellemzése felér egy komplett rendszerkritikával. Ettől még Kerr nem lesz kevésbé gátlástalan olvasófogó: ahol kell, horogkeresztet, ahol meg az kell, sötétlő női háromszöget villant, de a legszórakoztatóbb Bernie hasonlathalmozása. Minden oldalra jut egy „bimbói úgy sötétlettek, mint egy-egy brit rohamsisak” vagy egy „türelme fogytán, mint zsidó piskótában a lekvár”. Ha ez paródia, és nagylelkűen vegyük annak, akkor Bernie-nek van mit keresnie.
Fordította: Illés Róbert. Jaffa Kiadó, 2015, 270 oldal, 2940 Ft
