Könyvmelléklet

Politikai nyelvlecke

Huhák Heléna: Agitátorok. Kommunista mozgósítás a pártállam kiépítésének mindennapjaiban (1948–1953)

Könyv

„A meglátogatott személyeknél általában jó hangulat tapasztalható, 2–3 kivétellel, akik iszákosak, és még az is kevés volna nekik, ha mindennap olyan részeg lehetne, hogy négykézláb mászkálna, ezek természetesen vagy közömbös vagy ellenséges magatartást tanúsítanak minden józan elgondolással szemben.”

„Be sem engedtek a lakásba – kicsi üvegbúra alatt egy feszület világított, mint egy szobadísz –, mondván azt, hogy a férje a Ganzban népnevelő. (…) Meglátásunk az, hogy kifelé adják a jó kommunistát, de belülről nincs megelégedve a rendszerrel” – ilyen és ehhez hasonló jelentések tömegeit gyártották le a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) úgynevezett agitátorai, vagy más néven népnevelői. Huhák Heléna történész (az ELKH BTK Történettudományi Intézet kutatója) könyvének középpontjában az ő tevékenységük áll, aminek feltérképezéséhez változatos forrásanyagot használ a XIII. kerület és a Putnoki járás népnevelőinek jelentéseitől (illetve ezeknek a pártszervezetekben készült összefoglalóitól) a központi pártdokumentumokon át személyes beszámolókig.

A kötet egy olyan világba nyújt betekintést, amelyben a felmerülő problémákra az egyik legfontosabb válasz az „agitáció”, hiszen a kommunista elköteleződésnek belülről kellene fakadnia. És ennek egyik lehetséges és kívánatos útja pedig a politikai meggyőzés általi öntudatra ébredés. Az üzemi pártszervezetek mellett a helyi pártszervezetek kötelékében az alsóbb rangú párttagok feladata volt népnevelőként végiglátogatni a körzethez tartozó lakásokat, és ott megpróbálni feltérképezni, majd meggyőzni a pártonkívülieket – rámutatni a gondolkodásukban rejlő „hibákra”, és elmondani, hogy mi a helyes irány. A mint­egy 800 ezer főt számláló MDP-tagságból több tízezren, egyes nagyobb (például választási, békekölcsön-jegyzési) kampányok idején akár százezren is részt vettek ebben a munkában, amely a hivatalos célok szerint egyszerre szolgálta a politikai felvilágosítást, a tömegek politikai ügyekért való mozgósítását és (a lakásokba való bejutás által) az állampolgárok ellenőrzését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.