Könyvmelléklet

Politikai nyelvlecke

Huhák Heléna: Agitátorok. Kommunista mozgósítás a pártállam kiépítésének mindennapjaiban (1948–1953)

Könyv

„A meglátogatott személyeknél általában jó hangulat tapasztalható, 2–3 kivétellel, akik iszákosak, és még az is kevés volna nekik, ha mindennap olyan részeg lehetne, hogy négykézláb mászkálna, ezek természetesen vagy közömbös vagy ellenséges magatartást tanúsítanak minden józan elgondolással szemben.”

„Be sem engedtek a lakásba – kicsi üvegbúra alatt egy feszület világított, mint egy szobadísz –, mondván azt, hogy a férje a Ganzban népnevelő. (…) Meglátásunk az, hogy kifelé adják a jó kommunistát, de belülről nincs megelégedve a rendszerrel” – ilyen és ehhez hasonló jelentések tömegeit gyártották le a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) úgynevezett agitátorai, vagy más néven népnevelői. Huhák Heléna történész (az ELKH BTK Történettudományi Intézet kutatója) könyvének középpontjában az ő tevékenységük áll, aminek feltérképezéséhez változatos forrásanyagot használ a XIII. kerület és a Putnoki járás népnevelőinek jelentéseitől (illetve ezeknek a pártszervezetekben készült összefoglalóitól) a központi pártdokumentumokon át személyes beszámolókig.

A kötet egy olyan világba nyújt betekintést, amelyben a felmerülő problémákra az egyik legfontosabb válasz az „agitáció”, hiszen a kommunista elköteleződésnek belülről kellene fakadnia. És ennek egyik lehetséges és kívánatos útja pedig a politikai meggyőzés általi öntudatra ébredés. Az üzemi pártszervezetek mellett a helyi pártszervezetek kötelékében az alsóbb rangú párttagok feladata volt népnevelőként végiglátogatni a körzethez tartozó lakásokat, és ott megpróbálni feltérképezni, majd meggyőzni a pártonkívülieket – rámutatni a gondolkodásukban rejlő „hibákra”, és elmondani, hogy mi a helyes irány. A mint­egy 800 ezer főt számláló MDP-tagságból több tízezren, egyes nagyobb (például választási, békekölcsön-jegyzési) kampányok idején akár százezren is részt vettek ebben a munkában, amely a hivatalos célok szerint egyszerre szolgálta a politikai felvilágosítást, a tömegek politikai ügyekért való mozgósítását és (a lakásokba való bejutás által) az állampolgárok ellenőrzését.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Bolond hangszer

Nyilvánvalóan Glenn Gould „bűne”, hogy a zongoristák felesküdtek a dünnyögésre meg a dúdolásra. Gould ugyanis elsőként, majd’ hetven évvel ezelőtt sikerlistás lemezt csinált a Goldberg-változatokból.

Szuperwumen és Wándörmen

A színház jövőjéről humoros vagy éppen keserű utópiákat is közlő, Két ország – két színházi kultúra? című tanulmánykötet egyik írásában (Kovács Bálint jegyzi) egy kőszínházi kolléga így szól a szabadúszóhoz: „Ti, függetlenek, kétszáz éve is azt mondtátok, hogy a szakadék szélén vagytok, aztán valahogy még mindig játszogattok itt-ott. (…) úgy látom, nagyon, nagyon tágas hely az a szakadék széle.”

Mint a vízipisztoly

Az elején szeretni is lehet ezt a történetet, például az esszészerű, érzelmes előhangért: így célozta meg az egyszeri vadászember Hitlert – már a ravaszon volt az ujja –, és aztán ezért nem lőtte le.