Könyvmelléklet

Politikai nyelvlecke

Huhák Heléna: Agitátorok. Kommunista mozgósítás a pártállam kiépítésének mindennapjaiban (1948–1953)

Könyv

„A meglátogatott személyeknél általában jó hangulat tapasztalható, 2–3 kivétellel, akik iszákosak, és még az is kevés volna nekik, ha mindennap olyan részeg lehetne, hogy négykézláb mászkálna, ezek természetesen vagy közömbös vagy ellenséges magatartást tanúsítanak minden józan elgondolással szemben.”

„Be sem engedtek a lakásba – kicsi üvegbúra alatt egy feszület világított, mint egy szobadísz –, mondván azt, hogy a férje a Ganzban népnevelő. (…) Meglátásunk az, hogy kifelé adják a jó kommunistát, de belülről nincs megelégedve a rendszerrel” – ilyen és ehhez hasonló jelentések tömegeit gyártották le a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) úgynevezett agitátorai, vagy más néven népnevelői. Huhák Heléna történész (az ELKH BTK Történettudományi Intézet kutatója) könyvének középpontjában az ő tevékenységük áll, aminek feltérképezéséhez változatos forrásanyagot használ a XIII. kerület és a Putnoki járás népnevelőinek jelentéseitől (illetve ezeknek a pártszervezetekben készült összefoglalóitól) a központi pártdokumentumokon át személyes beszámolókig.

A kötet egy olyan világba nyújt betekintést, amelyben a felmerülő problémákra az egyik legfontosabb válasz az „agitáció”, hiszen a kommunista elköteleződésnek belülről kellene fakadnia. És ennek egyik lehetséges és kívánatos útja pedig a politikai meggyőzés általi öntudatra ébredés. Az üzemi pártszervezetek mellett a helyi pártszervezetek kötelékében az alsóbb rangú párttagok feladata volt népnevelőként végiglátogatni a körzethez tartozó lakásokat, és ott megpróbálni feltérképezni, majd meggyőzni a pártonkívülieket – rámutatni a gondolkodásukban rejlő „hibákra”, és elmondani, hogy mi a helyes irány. A mint­egy 800 ezer főt számláló MDP-tagságból több tízezren, egyes nagyobb (például választási, békekölcsön-jegyzési) kampányok idején akár százezren is részt vettek ebben a munkában, amely a hivatalos célok szerint egyszerre szolgálta a politikai felvilágosítást, a tömegek politikai ügyekért való mozgósítását és (a lakásokba való bejutás által) az állampolgárok ellenőrzését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.