„Be sem engedtek a lakásba – kicsi üvegbúra alatt egy feszület világított, mint egy szobadísz –, mondván azt, hogy a férje a Ganzban népnevelő. (…) Meglátásunk az, hogy kifelé adják a jó kommunistát, de belülről nincs megelégedve a rendszerrel” – ilyen és ehhez hasonló jelentések tömegeit gyártották le a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) úgynevezett agitátorai, vagy más néven népnevelői. Huhák Heléna történész (az ELKH BTK Történettudományi Intézet kutatója) könyvének középpontjában az ő tevékenységük áll, aminek feltérképezéséhez változatos forrásanyagot használ a XIII. kerület és a Putnoki járás népnevelőinek jelentéseitől (illetve ezeknek a pártszervezetekben készült összefoglalóitól) a központi pártdokumentumokon át személyes beszámolókig.
A kötet egy olyan világba nyújt betekintést, amelyben a felmerülő problémákra az egyik legfontosabb válasz az „agitáció”, hiszen a kommunista elköteleződésnek belülről kellene fakadnia. És ennek egyik lehetséges és kívánatos útja pedig a politikai meggyőzés általi öntudatra ébredés. Az üzemi pártszervezetek mellett a helyi pártszervezetek kötelékében az alsóbb rangú párttagok feladata volt népnevelőként végiglátogatni a körzethez tartozó lakásokat, és ott megpróbálni feltérképezni, majd meggyőzni a pártonkívülieket – rámutatni a gondolkodásukban rejlő „hibákra”, és elmondani, hogy mi a helyes irány. A mintegy 800 ezer főt számláló MDP-tagságból több tízezren, egyes nagyobb (például választási, békekölcsön-jegyzési) kampányok idején akár százezren is részt vettek ebben a munkában, amely a hivatalos célok szerint egyszerre szolgálta a politikai felvilágosítást, a tömegek politikai ügyekért való mozgósítását és (a lakásokba való bejutás által) az állampolgárok ellenőrzését.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
