Könyv

Potozky László: Nappá lett lámpafény

  • Pogrányi Péter
  • 2013. szeptember 22.

Könyv

Érett, jól szerkesztett novelláskötet, amely az erdélyi szerző fiatal korát meghazudtoló módon képes megdöbbentően erős (és sokféle!) atmoszférát teremteni az alapvetően realista prózanyelvre épülő, azt itt-ott szürreális elemekkel megspékelő, olykor pedig sajátos narrátori furfangokkal felturbózott elbeszélésmódjával.

Már a poétikus cím is utal arra az érzékenységre, amely esztétizáló fénytörésben láttatja a plasztikusan megjelenített figurákat és a mindig a szereplőkkel együtt rezdülő tárgyi vagy természeti környezetet. Emellett a fény a kötet központi alakzata is: a metaforák következetes használata a szövegek legjellegzetesebb vonása. Az írások mindegyikén érződik az aprólékos írói munka, amely épp annyi teret enged az olvasónak, hogy visszavonhatatlanul a történetek részévé váljon: ezt elsősorban a diszkréten enigmatikus történetmondással éri el. Akár csak villanásnyi idő alatt is képes intenzív, drámai élethelyzeteket felvázolni, miközben a sokszor Bodor Ádám műveit idéző tájleírások talán a dialógusoknál is beszédesebbek: szereplői - akár emberek, akár állatok - többnyire periferikus alakok, szegények, kitaszítottak, haldoklók, árvák, akik tragikus sorsukat méltóságteljesen, olykor pajzán derűvel viselik. Noha a háttérben jelentőségteljesen ott sötétlenek a "nagytörténet" nyomai (kommunizmus, háború, nélkülözés stb.), az elbeszélőt sokkal jobban érdeklik a "kis" történetek. A mikroszint banális eseményei válnak igazán lényegessé: szerelmesek, lakótelepi játszótársak, testvérek, családtagok közötti viszonyok alakulása. A vérben és sárban tapicskoló naturalizmustól azonban nemcsak a finom prózanyelv távolítja el a kötetet, de a záró szövegek is, amelyek az irodalmi közeget és az írást magát tematizálják, ekként áthelyezve a korpusz hangsúlyait a referencialitás felől az esztétikummal való szabad játék felé.

Magvető, 2013, 199 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.