Alternatív univerzumok márpedig léteznek. Ami a science fiction csatornáit illeti, a jelenség aligha szorul bizonyításra, de a szebbnek mondott irodalom is számos bizonyító erejű példával szolgál a miénkkel párhuzamosan létező világokat illetően. Ezek némelyike kis helyen is elfér, a hivatalosan is jegyzett világok óvatlan polgárainak olykor elég egy pályaudvari csomagmegőrzőt felnyitniuk, hogy megváltónak kijáró üdvözlésben részesüljenek a bentlakó apró népektől.
A cseh Michal Ajvaznál valamivel tágabb a játéktér, négyzetméterben azonban még így is messze elmaradunk az utópiák híres birodalmaitól. Ajvaz befelé táguló világot épít, a városlakó, közelebbről a prágai polgár mindennapos útvonalaira és lakcímfüggetlen, közös félelmeinkre húzza fel a maga fantasztikus labirintusát. Lázas álmából felriadva ki ne látott volna padlón pihenő fél pár fuszeklit óriáskígyóvá alakulni?! - erre a lámpaoltás utáni gyermeki élményre, illetve Prága komor templomtornyaira, art nouveau kapudíszeire építi fel a fülszöveg szerint a kortárs cseh próza élvonalához tartozó szerző a maga gótikus-szecessziós-steampunk Prágapoliszát. Ajvaz mondatfűzése éppoly bizarr, mint a regényt beborító fantasztikus tájleírás: nemcsak Párhuzamos-Prágát lakják válogatott szörnyetegek, de a szöveget is, melynek sűrűjében önkényesen kanyargó szóindák lesnek áldozatra. Bizonyára nem arról van szó, hogy Ajvaznak ne lettek volna meg az eszközei saját nevelésű mondatszörnyei idomítására, sokkal inkább arról a tudatos szándékról, hogy a szerző a nyelvet is bevonja a szerepjátékba. Meg persze az irodalmi elődöket, Kafkát, Borgest és az egész (kortárs előfizetőket is tartalmazó) telefonkönyvet, ennek a játéknak azonban megvannak a nem elhanyagolható mellékhatásai. Összességében szórakoztató a szöveghalom, különösen, hogy sokszor kelti azt az érzést, mintha egy speeddel töltött Madeleine-sütemény hatása alatt született volna. Mégis, öt-hat oldalanként, ami egy 150 oldalas regényben kimeríti a gyakran fogalmát, bosszúsan állapíthatjuk meg, hogy a szerző mindent kétszer mond, kétszer mond. Ez pedig már alig-ha a játék része, hacsak nem szeretett volna Michal Ajvaz a szószátyárság természetéről is közölni valamit.
Fordította: Benyovszky Krisztián. Kalligram, 2007, 155 oldal, 2000 Ft
