NAPOZÓ - nagy nyári melléklet

Queer Erasure

Hová tűntek a melegek a magyar irodalomból?

  • Gerevich András
  • 2023. június 28.

Könyv

Nem volt múltunk. Megsemmisítették, el­égették, cenzúrázták, miután a szereplőit némaságra és bujkálásra kényszerítették.

Kamaszkoromban és fiatal felnőttként azzal kellett szembesülnöm, hogy kevés a példakép, akire az identitását frissen vállaló fiatal felnézhet, akit felmutathat kétkedő ismerőseinek, hogy bebizonyítsa, nem csak a nyugati „divatok” „agymosó propagandájának” az eredményeként lett önmaga. Ahhoz, hogy az ember fiatalon megértse magát, definiálni tudja az érzelmeit, vágyait és vonzódásait, csak a nyugati regényekhez, újságokhoz és szakkönyvekhez fordulhatott.

A bizonytalansággal, kétkedéssel és önmarcangolással küzdő kamaszok éle­té­ben különösen fontos szerepet tölthet be az a lokális irodalmi és történelmi hagyomány (beleértve a popkultúrát vagy televíziót is), ami példákkal tud szolgálni, különféle queer (azaz meleg) identitásokat, értékrendeket, életmódokat és életstratégiákat tud felmutatni. De itthon hiányoztak a magyar queer regények, filmek és élettörténetek. Hogyan lehet és kell ebben az országban és városban élni? Az első találkozásom a témával a rendszerváltás évében, kamaszkorom hajnalán volt. Akkoriban minden nagyobb kereszteződésben és aluljáróban felállított könyves pulton ott virított a Homoszexuális gyilkosok című riportkönyv. Hiába nézett minden sarkon a szemembe a borítóról vicsorgó arc, soha még bele se lapoztam.

Kipontozva

Az egyetem elején kerültem kapcsolatba a korabeli szubkulturális folyóirat, a Mások szerkesztőségével, akik megpróbáltak a meleg közösségnek hangot adni, az őket érintő kérdéseket megírni és megvitatni, és egyben közösséget is teremteni. Emellett azon is dolgoztak, hogy feltárják és megismertessék a nemzetközi és magyar meleg társadalom és kultúra történetét, például sorozatban hoztak le írott portrékat közismert meleg személyekről, általában külföldi művészekről és sztárokról, de kutatták a hazai vonatkozásokat is. Belátták, mennyire fontos, hogy egy közösségnek legyen történeti narratívája, saját hagyománykonstrukciója, ami alátámasztja és megerősíti a tagjai önazonosságát. Próbáltuk a múltat felfedezni, elődöket kerestünk. Gyakran visszatérő, be nem bizonyított városi legendaként terjedt, hogy Pilinszky János hagyatékának gondozói cenzúrázták és elégették a naplóinak és leveleinek vonatkozó részeit, miközben néhány idősebb ismerős azt állította, hogy Pilinszky nekik beszélt is a nagyközönség előtt titkolt vonzalmairól. A költő utóélete nem egyedüli, állítólag korábban hasonló sorsra jutott Ferenczy Károly hagyatéka is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.