Interjú

„Hitler szerencsejátékos volt”

Laurence Rees történész, dokumentumfilmes, író

Könyv

Az idén magyarul is megjelent Laurence Rees Hitler és Sztálin című könyve, amely új megvilágításban hasonlítja össze a két egymással háborúzó, de közben egymástól is tanuló diktátor történetét. A szerző a rémtetteik mellett a motivációikra és a személyiségükre fókuszál.

Magyar Narancs: Ennyi évtized és tudományos munka után mi újat lehet még mondani Adolf Hitlerről és Joszif Sztálinról?

Laurence Rees: Újságírói módszerekkel és nem akadémiai módszerekkel dolgoztam, ez lehetőséget adott interjúk felhasználására olyanokkal, akik személyes munkakapcsolatban álltak valamelyikükkel. Rengeteg olyan történet és megszólalás van a kötetben, amit eddig nem publikáltak máshol. De ez az egyik első olyan könyv is, amely személyes szinten próbálja bemutatni, milyen volt ezekkel az emberekkel dolgozni. Ha közelről megnézzük őket, akkor kiderül, hogy több hasonlóság is van. Még az is, hogy mindketten utópiákat kergettek. Mindketten antimonarchisták és vallásellenesek voltak – igaz, Hitler pragmatikus okokból ezt kevésbé hirdette –, és olyan világot akartak teremteni, amelyért az emberek készek meghalni. De a vallásokkal ellentétben nem a túlvilág vagy a Paradicsom ígéretéért készek erre, hanem a világnézetük miatt. Erről például keveset írtak eddig.

MN: Bár sokat tudunk Sztálin rémtetteiről, a hagyományos fő gonosz változatlanul Hitler. Miért alakult ennyire eltérően az utóéletük?

LR: Először is – és természetesen – a holokauszt a megkerülhetetlen ok. Határozottan az a véleményem, hogy ez egy egyedi bűn a történelemben, amihez semmi nem hasonlítható. (Rees holokausztról írt könyvéről lásd: Lépésről lépésre, Magyar Narancs, 2022. június 2.) De az sem elhanyagolható különbség, hogy Sztálin végül a győztes oldallal szövetkezett. A világháború idején a propaganda határozottan föllépett annak érdekében, hogy Roosevelt és Churchill el tudja kenni Sztálin bűneit. Mindketten tudták, hány lengyelt, ukránt gyilkoltatott meg, a deportálások tényét is ismerték, de soha nem hozták nyilvánosságra a megegyezés érdekében. Ehelyett kialakították a pipázgató „Joe bácsi” képét, akiben meg kell bízni azért, hogy meg tudjanak küzdeni a németekkel. De például abban sem vagyok biztos, hányan ismerik a budapesti csata valódi történetét Nyugaton. Azt gyanítom, szinte senki nem ismerte és ismeri a részleteit a tömeges nemi erőszaknak, amit a Vörös Hadsereg követett el Magyarországon. Több szemtanúval is beszéltem, a beszámolókból pedig kiderül, hogy a szovjetek egészen horrorisztikus tetteket követtek el Budapesten. Nyugaton ez nem jutott el az emberekhez.

MN: Ezeknek az alapvető ismereteknek a hiánya vezetett volna oda, hogy Putyin Oroszországát is teljesen félreértette mindenki két évtizeden át?

LR: Nem hiszem, hogy rá lehet mutatni ezekre a kapcsolatokra. Közép-Európában egyes országoknak nagyon szerencsétlen az elhelyezkedése. Lengyelország beszorult Németország és Oroszország közé. Ukrajna is hasonló helyzetben van az elhelyezkedése miatt. Például Lviv Európa egyik legszebb városa, de szörnyűséges a történelme. Még a nevét is többször cserélték, és minden kisebbséget üldöztek már ott a hatalomváltások nyomán. Amikor ott forgattam a biztonsági szolgálatokról, beengedtek az épületükbe, és észrevettem, hogy az egyik irodában volt egy széf, amelyet még Bécsben gyártottak 1901-ben. Belegondoltam, mennyi mindent látott ez a széf és ez az iroda: a 20. század elején az Osztrák–Magyar Monarchia titkosrendőrsége használta, utána az ukrán titkosrendőrség, utána a lengyel titkosrendőrség, majd jött Sztálin NKVD-je, aztán a német Gestapo, azután visszatért az NKVD, most pedig az ukrán biztonsági szolgálatoké. Hihetetlen belegondolni is ebbe. És most ezt a várost megint rakéták­kal lövi Oroszország.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.