Interjú

„Hitler szerencsejátékos volt”

Laurence Rees történész, dokumentumfilmes, író

Könyv

Az idén magyarul is megjelent Laurence Rees Hitler és Sztálin című könyve, amely új megvilágításban hasonlítja össze a két egymással háborúzó, de közben egymástól is tanuló diktátor történetét. A szerző a rémtetteik mellett a motivációikra és a személyiségükre fókuszál.

Magyar Narancs: Ennyi évtized és tudományos munka után mi újat lehet még mondani Adolf Hitlerről és Joszif Sztálinról?

Laurence Rees: Újságírói módszerekkel és nem akadémiai módszerekkel dolgoztam, ez lehetőséget adott interjúk felhasználására olyanokkal, akik személyes munkakapcsolatban álltak valamelyikükkel. Rengeteg olyan történet és megszólalás van a kötetben, amit eddig nem publikáltak máshol. De ez az egyik első olyan könyv is, amely személyes szinten próbálja bemutatni, milyen volt ezekkel az emberekkel dolgozni. Ha közelről megnézzük őket, akkor kiderül, hogy több hasonlóság is van. Még az is, hogy mindketten utópiákat kergettek. Mindketten antimonarchisták és vallásellenesek voltak – igaz, Hitler pragmatikus okokból ezt kevésbé hirdette –, és olyan világot akartak teremteni, amelyért az emberek készek meghalni. De a vallásokkal ellentétben nem a túlvilág vagy a Paradicsom ígéretéért készek erre, hanem a világnézetük miatt. Erről például keveset írtak eddig.

MN: Bár sokat tudunk Sztálin rémtetteiről, a hagyományos fő gonosz változatlanul Hitler. Miért alakult ennyire eltérően az utóéletük?

LR: Először is – és természetesen – a holokauszt a megkerülhetetlen ok. Határozottan az a véleményem, hogy ez egy egyedi bűn a történelemben, amihez semmi nem hasonlítható. (Rees holokausztról írt könyvéről lásd: Lépésről lépésre, Magyar Narancs, 2022. június 2.) De az sem elhanyagolható különbség, hogy Sztálin végül a győztes oldallal szövetkezett. A világháború idején a propaganda határozottan föllépett annak érdekében, hogy Roosevelt és Churchill el tudja kenni Sztálin bűneit. Mindketten tudták, hány lengyelt, ukránt gyilkoltatott meg, a deportálások tényét is ismerték, de soha nem hozták nyilvánosságra a megegyezés érdekében. Ehelyett kialakították a pipázgató „Joe bácsi” képét, akiben meg kell bízni azért, hogy meg tudjanak küzdeni a németekkel. De például abban sem vagyok biztos, hányan ismerik a budapesti csata valódi történetét Nyugaton. Azt gyanítom, szinte senki nem ismerte és ismeri a részleteit a tömeges nemi erőszaknak, amit a Vörös Hadsereg követett el Magyarországon. Több szemtanúval is beszéltem, a beszámolókból pedig kiderül, hogy a szovjetek egészen horrorisztikus tetteket követtek el Budapesten. Nyugaton ez nem jutott el az emberekhez.

MN: Ezeknek az alapvető ismereteknek a hiánya vezetett volna oda, hogy Putyin Oroszországát is teljesen félreértette mindenki két évtizeden át?

LR: Nem hiszem, hogy rá lehet mutatni ezekre a kapcsolatokra. Közép-Európában egyes országoknak nagyon szerencsétlen az elhelyezkedése. Lengyelország beszorult Németország és Oroszország közé. Ukrajna is hasonló helyzetben van az elhelyezkedése miatt. Például Lviv Európa egyik legszebb városa, de szörnyűséges a történelme. Még a nevét is többször cserélték, és minden kisebbséget üldöztek már ott a hatalomváltások nyomán. Amikor ott forgattam a biztonsági szolgálatokról, beengedtek az épületükbe, és észrevettem, hogy az egyik irodában volt egy széf, amelyet még Bécsben gyártottak 1901-ben. Belegondoltam, mennyi mindent látott ez a széf és ez az iroda: a 20. század elején az Osztrák–Magyar Monarchia titkosrendőrsége használta, utána az ukrán titkosrendőrség, utána a lengyel titkosrendőrség, majd jött Sztálin NKVD-je, aztán a német Gestapo, azután visszatért az NKVD, most pedig az ukrán biztonsági szolgálatoké. Hihetetlen belegondolni is ebbe. És most ezt a várost megint rakéták­kal lövi Oroszország.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.