Elsőre szokatlan mesekönyvnek mondanánk, de inkább állatregény, pontosabban nyúlregény a javából. A homéroszi hatást keltő nyúleposzt egy vészjósló látomás szervezi: Vakarcs, az egész nyúltanya legkisebbike tévedhetetlenül érzi az - esetünkben aggasztó - jövőt. Veszély fenyegeti a nyúltársadalmat, így hát egy kiscsoportnyi nyuszi - Gesztenye, a "hős" vezetésével - felkerekedik, és dacolva természetével vándorútra kel.
A fantasyhatásokkal tarkított elbeszélés csupán kissé antropomorfizált, komplex karakterekké gyúrt szereplői által Adams egy egész nyúlmitológiát épít, amelyben nemcsak a jól ismert archetípusok jelennek meg (látnok, hős, uralkodó), de az események egymásutánja és a sokszoros utalások halmaza is a klasszikusokat idézi. A nyúlodisszea egyik legnagyobb erénye - a képszerű leírások mellett - az aprólékos kidolgozottság, ami nemcsak a természetrajzban figyelhető meg, de a nyulak viselkedésében, sőt társadalmuk részletes megjelenítésében is: saját nyelvük, hierarchikus rendszerük, belakható fiktív világuk van. A ritkás és angolosnak mondható illusztráció nem hiányozna a vastag kötetből, viszont a legnagyobb elképedést - a mottók után - igazából a lábjegyzetelés váltja ki, szemet gyönyörködtető pedagógiai előnyeiről már nem is szólva.
Fordította: Székely Kata. Aldo Galli illusztrációival. Partvonal, 2012, 416 oldal, 3490 Ft
