Könyv

Sándor Erzsi: Anyavalya

Könyv

Ül a gyerek a lavórban, az anyja mesél neki fürdetés közben. Nincs ebben semmi különös, mindenkinél így megy ez. Ám ebben a fürdőszobában nem tündérkirálylányok és hercegek sorakoznak fel, hanem Auschwitzba hurcolt rokonok, ’56-ban Amerikába emigrált apa, férjek, akik mit sem értenek a testi szerelemhez, vagy éppen fülledt brazil délutánok, ahol a Moszkvából sietősen lelépő táncosnő nagynéni körömcipőben is tökéletesen grasszáló unokahúgában gyönyörködik. Sándor Erzsi anyaregényében szinte végig kisgyerekként meséli el anyját (Bauer Margitot) és az egész nem létező famíliát, gondosan figyelve arra, hogy véletlenül se nőjön fel közben, mert azzal csalódást okozna. Nemcsak az anyának, az olvasónak is. A könyv nagy részében így mi is az ötvencentis derékbőséget, a mindig tökéletesen vörösre festett körmöket, a minden helyzetben az igazát kiharcoló, a polgárpukkasztó és fergetegesen szarkasztikus anyát látjuk, a szerelmi bánat felett érzett végtelen keserűség, a magány, az otthonka és a kismamacipő csak egy idő után sejlik ki minden elegáns gesztus mögül. A sok tragédia ellenére a történeteken nem lehet sírni, csak tele szájjal nagyokat röhögni, kicsit irigykedni és az anyával együtt szurkolni, hogy a színművészetis, majd vidéki színésznői karrierjén elinduló gyerek mégse költözzön el otthonról, vagy ha már egyszer elköltözik, vigye magával az anyját is.
A mese és a fürdetés meg sohase érjen véget. Az Anyavalya az első betűtől az utolsóig izgalmas, ironikus, a konvenciókba magas sarokkal taposó, az életet és a halált egyaránt kinevető történetfolyam, ahol az anya mellett mindenki más csak mellékszereplő lehet, legyen szó karót nyelt férjről, gyáva szeretőről, kemény nővérről vagy rajongva ragaszkodó, majd leszakadni próbáló gyerekről. Mindenki érzi, ez Bauer Margit igazi elégtétele.

Park Kiadó, 2016, 268 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.