Első pillantásra ezért tűnik gyanúsnak a francia szerzőpáros rajzos Bibliája, amely 12 ezer forintos árával bizonyára csak a legájtatosabbakat vagy a feltétlen művészetpártolókat készteti majd vásárlásra. Fontos, hogy az utóbbiak megfeszítsék izmaikat, és egyáltalán kezükbe vegyék a könyvet, mert a rajzoló, Serge Bloch megközelítése valóban egyedi. Az ősi történetekbe belelapozva azonnal látszik, hogy a konzervatív, kenetteljes, pszeudoközépkori illusztrációs stílusnak nyoma sincs. Amit kapunk, az frissebb, elevenebb, szabálytalanabb és játékosabb annál, amellyel a különféle Biblia-feldolgozások esetében oly gyakran találkozunk, és leginkább távol tartanánk magunkat tőle.
Bloch egyedi stílusáról meggyőződhetünk a könyv kiadásával egy időben megnyílt Egyszer volt, sokszor volt című kamarakiállításon is a Műcsarnokban. A könyvnél nyilvánvalóan kisebb nagyságrendű mutatványról van szó, afféle bevezetőről, kedvcsinálóról. Három teremben kilenc, egyenként néhány perces rajzfilm látható, bemutatva Az ősi történetek kiválasztott fejezeteit. A feldolgozott ószövetségi történetekben nincs meglepetés, a legismertebbeket vetítik nagyban (Teremtéstörténet, Noé, Bábel tornya), a többit monitorokon nézhetjük. A kísérőszövegek főleg névmagyarázatok segítségével világítanak meg bizonyos bibliai alapkérdéseket; a szavak megalkotását, az elnevezés és a mesélés aktusát pedig az alkotók általában véve is a Biblia egyik legfontosabb, visszatérő motívumának és az értelmezés főtevékenységének láttatják – ezt a kiállítás felvezető tábláján kissé erőltetetten is fogalmazzák meg („Ki ne gondolt volna már arra, hogy megoszt egy sztorit, amit olvasott vagy hallott valahol?”).
Ezzel pedig máris a könyv és a kiállítás másik szerzőjének, Frédéric Boyer-nak a munkájáról beszélünk. A Bayard kiadó főszerkesztőjeként Boyer fogta össze a 2001-ben megjelent, új francia nyelvű bibliafordítás munkálatait, vagyis évtizedes tapasztalata van a bibliaolvasás és -értés mint hagyomány és eleven lehetőség közvetítésében. Noha Blochkal közös könyve nem tudományos vállalkozás, az világosan kiderül belőle, hogy soha nem tudtunk annyit a Bibliáról, mint manapság, soha nem voltunk még ilyen közel a bibliai történetek valós történelmi hátterének beazonosításához, vagy éppen annak eldöntéséhez, milyen hatalmi érdekek, intézményi döntések és szerzői megoldások formálták a Szentírást. Éppen ezért van szükség az újabb, tudományközi ismeretanyagot mozgósító bibliafordításokra (az Egyesült Államokban tavaly jelent meg Robert Alter húsz éven át készített, monumentális Ószövetség-fordítása, itthon a Szent Pál Akadémia dolgozik évek óta a legújabb, magyar nyelvű változaton). Boyer kötetvégi jegyzetei éppen csak érzékeltetik az ószövetségi könyvek beláthatatlan szakirodalmának egy-egy kulcstémáját, utalásai azonban így is Martin Bubertől Borgesig, Paul Ricœurtől Simone Weilig ívelnek. A rövid magyarázatok érthetőek és pontosak, a céljuk pedig az, hogy az egyes bibliai történetekkel kapcsolatos további tájékozódásra sarkallják az olvasót.
Boyer azonban itt csak másodhegedűs, aki a lehető legszűkszavúbban kalauzol végig az ószövetségi történeteken (részletesen dolgozza fel Mózes öt könyvét, majd Dániel próféta könyvéig válogat a fontosabb példázatokból). Oldalanként csak néhány sor szöveget ír, és átadja a terepet Serge Bloch rajzainak.
A keresett illusztrátor és grafikus a legnagyobb lapoknak készít rajzokat és karikatúrákat a New York Timestól a Le Monde-ig, egyébiránt pedig egy ifjúsági könyvkiadó művészeti vezetője. Stílusa a frankofón és nyugat-európai karikatúra és gyerekkönyv-illusztráció legkiválóbb művészeit, Jean-Jacques Sempét, Sergio Aragonést, a magyar származású André François-t idézi, vagyis a körvonalaikra egyszerűsített figurák is egyénítettek, mimikájuk kifejező. Képei a bibliai sűrűség helyett tágasak, levegősek, az értelmezés szabadságát hívják meg az ószövetségi mesékbe. A rajzi világ olykor kollázsszerű, fotóalapú inzertekkel dolgozik, Jerikó falainak lerombolását például kettétépett rajzlap szimbolizálja. A körvonalakhoz nem illeszkedő színfoltok is azt a könnyedséget, improvizatív hatást mutatják, amely ugyanakkor váratlanul súlyos és komor tud lenni. Az ősi történetek stílusa gyerekkönyvekbe is illene, de az alkotók itt nem a gyerekközönséghez szólnak: Káin és Ábel vagy Jerikó történetében vörös foltok mossák el a szereplőket, a véráztatta képek pedig befogadhatóvá teszik, de nem rejtik el az álnokságot és a tömeggyilkosságot, ami e két példázat és voltaképpen a teljes Ószövetség alapmotívumai közé tartozik.
A rajzok elevenségét fokozzák, a történetek megközelíthetőségét tovább könnyítik az alkalmankénti képregényes megoldások, a képeken elhelyezett feliratok, köztük az, amit a címben is idéztünk, nem véletlenül: a Szodoma-történetet Blochék tálalásában aktuálisnak olvassuk, mert az általuk kidolgozott vizuális nyelv fokozatosan megnyitja ezt a lehetőséget. Ha Boyer rövid, egyértelmű szövegei nem is, a rajzok a jelenig érnek. A teremtett világ változását bemutató képeket a modernitás terei zárják, Dániel könyvének pusztulásvíziója a haláltáborokig ível. Mivel minden bibliafeldolgozás egyben értelmezés is, bízvást állítható, hogy a szerzők célja az óvatos aktualizálás, a hagyomány jelenvalóságának felmutatása. Ezt a szándékot szolgálják a könyvben is hangsúlyos önreflektív vonások, a mesék erejéről újra meg újra tanúságot tévő szereplők jelenetei – a könyv első lapjain eleve a Jeruzsálemből Babilonba hurcolt, egymásnak mesélő zsidók jelenetével találkozunk. Boyer ugyanakkor szerkesztőként arra is ügyel, hogy a prófétai könyvek történetsémáiból kilépve egy-egy merőben más hangvételű és nyelvezetű fejezettel, például az Énekek énekéből adaptált szerelmi jelenetekkel tegye változatosabbá az olvasásélményt.
Markáns Biblia-újraértelmezéssel tehát nem szolgálnak a szerzők, a friss és egyéni vizuális megközelítés viszont érthetővé és értelmessé teszi nagyratörő vállalkozásukat.
Fordította: Pacskovszky Zsolt. Scolar–Vivandra, 2019, 528 oldal, 12 000 Ft. A kiállítás a Műcsarnokban december 1-ig tart nyitva.
