Könyv + kiállítás

Szodoma a szodomaiaké

Serge Bloch–Frédéric Boyer: Biblia – Az ősi történetek

  • Kránicz Bence
  • 2019. december 14.

Könyv

Az nem kérdés, hogy ma is van közünk a Bibliához, úgy is, mint szent szöveghez, és mint irodalmi műhöz. Mégis, amikor illusztrált díszkiadásban, kódexeket idéző, roppant könyvtárgyként látjuk viszont, könnyű arra gondolni, hogy itt éppen a lényeg veszett el, és a kávézóasztalra kerülő, mert máshova amúgy sem férő dizájnbibliával legfeljebb reprezentálni lehet. Bár hogy kinek és mit, az 2019-ben aligha egyértelmű.

Első pillantásra ezért tűnik gyanúsnak a francia szerzőpáros rajzos Bibliája, amely 12 ezer forintos árával bizonyára csak a legájtatosabbakat vagy a feltétlen művészetpártolókat készteti majd vásárlásra. Fontos, hogy az utóbbiak megfeszítsék izmaikat, és egyáltalán kezükbe vegyék a könyvet, mert a rajzoló, Serge Bloch megközelítése valóban egyedi. Az ősi történetekbe belelapozva azonnal látszik, hogy a konzervatív, kenetteljes, pszeudoközépkori illusztrá­ciós stílusnak nyoma sincs. Amit kapunk, az frissebb, elevenebb, szabálytalanabb és játékosabb annál, amellyel a különféle Biblia-feldol­gozások esetében oly gyakran találkozunk, és leginkább távol tartanánk magunkat tőle.

Bloch egyedi stílusáról meggyőződhetünk a könyv kiadásával egy időben megnyílt Egyszer volt, sokszor volt című kamarakiállításon is a Műcsarnokban. A könyvnél nyilvánvalóan kisebb nagyságrendű mutatványról van szó, afféle bevezetőről, kedvcsinálóról. Három teremben kilenc, egyenként néhány perces rajzfilm látható, bemutatva Az ősi történetek kiválasztott fejezeteit. A feldolgozott ószövetségi történetekben nincs meglepetés, a legismertebbeket vetítik nagyban (Teremtéstörténet, Noé, Bábel tornya), a többit monitorokon nézhetjük. A kísérőszövegek főleg névmagyarázatok segítségével világítanak meg bizonyos bibliai alapkérdéseket; a szavak megalkotását, az elnevezés és a mesélés aktusát pedig az alkotók általában véve is a Biblia egyik legfontosabb, visszatérő motívumának és az értelmezés főtevékenységének láttatják – ezt a kiállítás felvezető tábláján kissé erőltetetten is fogalmazzák meg („Ki ne gondolt volna már arra, hogy megoszt egy sztorit, amit olvasott vagy hallott valahol?”).

Ezzel pedig máris a könyv és a kiállítás másik szerzőjének, Frédéric Boyer-nak a munkájáról beszélünk. A Bayard kiadó főszerkesztőjeként Boyer fogta össze a 2001-ben megjelent, új francia nyelvű bibliafordítás munkálatait, vagyis évtizedes tapasztalata van a bibliaolvasás és -értés mint hagyomány és eleven lehetőség közvetítésében. Noha Blochkal közös könyve nem tudományos vállalkozás, az világosan kiderül belőle, hogy soha nem tudtunk annyit a Bibliáról, mint manapság, soha nem voltunk még ilyen közel a bibliai történetek valós történelmi hátterének beazonosításához, vagy éppen annak eldöntéséhez, milyen hatalmi érdekek, intézményi döntések és szerzői megoldások formálták a Szentírást. Éppen ezért van szükség az újabb, tudományközi ismeretanyagot mozgósító bibliafordításokra (az Egyesült Államokban tavaly jelent meg Robert Alter húsz éven át készített, monumentális Ószövetség-fordítása, itthon a Szent Pál Akadémia dolgozik évek óta a legújabb, magyar nyelvű változaton). Boyer kötetvégi jegyzetei éppen csak érzékeltetik az ószövetségi könyvek beláthatatlan szakirodalmának egy-egy kulcstémáját, utalásai azonban így is Martin Bubertől Borgesig, Paul Ricœurtől Simone Weilig ívelnek. A rövid magyarázatok érthetőek és pontosak, a céljuk pedig az, hogy az egyes bibliai történetekkel kapcsolatos további tájékozódásra sarkallják az olvasót.

Boyer azonban itt csak másodhegedűs, aki a lehető legszűkszavúbban kalauzol végig az ószövetségi történeteken (részletesen dolgozza fel Mózes öt könyvét, majd Dániel próféta könyvéig válogat a fontosabb példázatokból). Oldalanként csak néhány sor szöveget ír, és átadja a terepet Serge Bloch rajzainak.

A keresett illusztrátor és grafikus a legnagyobb lapoknak készít rajzokat és karikatúrákat a New York Timestól a Le Monde-ig, egyéb­iránt pedig egy ifjúsági könyvkiadó művészeti vezetője. Stílusa a frankofón és nyugat-európai karikatúra és gyerekkönyv-illusztráció legkiválóbb művészeit, Jean-Jacques Sempét, Sergio Aragonést, a magyar származású André François-t idézi, vagyis a körvonalaikra egyszerűsített figurák is egyénítettek, mimikájuk kifejező. Képei a bibliai sűrűség helyett tágasak, levegősek, az értelmezés szabadságát hívják meg az ószövetségi mesékbe. A rajzi világ olykor kollázsszerű, fotóalapú inzertekkel dolgozik, Jerikó falainak lerombolását például kettétépett rajzlap szimbolizálja. A körvonalakhoz nem illeszkedő színfoltok is azt a könnyedséget, improvizatív hatást mutatják, amely ugyanakkor váratlanul súlyos és komor tud lenni. Az ősi történetek stílusa gyerekkönyvekbe is illene, de az alkotók itt nem a gyerekközönséghez szólnak: Káin és Ábel vagy Jerikó történetében vörös foltok mossák el a szereplőket, a véráztatta képek pedig befogadhatóvá teszik, de nem rejtik el az álnokságot és a tömeggyilkosságot, ami e két példázat és voltaképpen a teljes Ószövetség alapmotívumai közé tartozik.

A rajzok elevenségét fokozzák, a történetek megközelíthetőségét tovább könnyítik az alkalmankénti képregényes megoldások, a képeken elhelyezett feliratok, köztük az, amit a címben is idéztünk, nem véletlenül: a Szodoma-történetet Blochék tálalásában aktuálisnak olvassuk, mert az általuk kidolgozott vizuális nyelv fokozatosan megnyitja ezt a lehetőséget. Ha Boyer rövid, egyértelmű szövegei nem is, a rajzok a jelenig érnek. A teremtett világ változását bemutató képeket a modernitás terei zárják, Dániel könyvének pusztulásvíziója a haláltáborokig ível. Mivel minden bibliafeldolgozás egyben értelmezés is, bízvást állítható, hogy a szerzők célja az óvatos aktualizálás, a hagyomány jelenvalóságának felmutatása. Ezt a szándékot szolgálják a könyvben is hangsúlyos önreflektív vonások, a mesék erejéről újra meg újra tanúságot tévő szereplők jelenetei – a könyv első lapjain eleve a Jeruzsálemből Babilonba hurcolt, egymásnak mesélő zsidók jelenetével találkozunk. Boyer ugyanakkor szerkesztőként arra is ügyel, hogy a prófétai könyvek történetsémáiból kilépve egy-egy merőben más hangvételű és nyelvezetű fejezettel, például az Énekek énekéből adaptált szerelmi jelenetekkel tegye változatosabbá az olvasásélményt.

Markáns Biblia-újraértelmezéssel tehát nem szolgálnak a szerzők, a friss és egyéni vizuális megközelítés viszont érthetővé és értelmessé teszi nagyratörő vállalkozásukat.

Fordította: Pacskovszky Zsolt. Scolar–Vivandra, 2019, 528 oldal, 12 000 Ft. A kiállítás a Műcsarnokban december 1-ig tart nyitva.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.