A két szereplő nem beszél közös nyelvet, ezért új nyelvet tanulva, tapogatózva közelednek egymáshoz. Végső soron a könyvvel kapcsolatban felmerülő alapkérdés, hogy a novellák túl tudnak-e lépni a nyelvtanulás példamondatainak ismerős témáin, közhelyein, szellemi horizontján; találnak-e szavakat a mélyebb, bonyolultabb dolgok elmondására. Sajnos korántsem mindig.
A szerző közel harminc új novellája továbbra is a hétköznapiság világában horgonyoz le, megmutatva a mai magyar középosztály valóságának számos jelenségét, az öltözködési és az étkezési szokásoktól kezdve az irodai környezetig és a szabadidős divatokig. A külső reáliák mellett az átlagos testi érzetek és a megszokott élethelyzetek, a családi, szerelmi, baráti viszonyok, a munkahelyi körülmények ábrázolása teszi ismerőssé, könnyen belakhatóvá a szövegvilágokat. Ám a ráismerés öröméhez ritkán társul a rácsodálkozás meglepetése és a megismerés izgalma. A szövegek sokszor beérik banalitásokkal: fél oldalon keresztül készül a kókuszgolyó, rosszul lesz egy kutya, de aztán rendbe jön, megtudjuk, mi volt az apa óvodai jele. Ezek akkor is érdektelen részletek, ha valamiképpen kapcsolódnak a szereplők viszonyrendszeréhez (a kókuszgolyóba meggy kerül, pedig azt nem szeretik, a kutya mellett a néma kislány minden bizonnyal az anyja új kapcsolata miatt nem szólal meg stb.). A témák, a szereplők túlságosan hasonlók, az elbeszélésmód és a stílus is mindvégig egyhangú (érdemes lenne azt is áttekinteni egyszer, mekkora szerepe van az íróiskolák felvirágzásának abban, hogy a napjaink privát szférájában berendezkedő, hétköznapi alakokat felsorakoztató, leíró jellegű, az artisztikumtól ódzkodó dísztelen prózanyelv ennyire elterjedtté vált a fiatal és középgeneráció műveiben). A túlrészletezés és a kiismerhetőség óhatatlanul monotóniához vezet, nem csoda, hogy a szereplők folyton képzelegnek: csakhogy ahová elvágyódnak, az nagyon hasonlóan jelenik meg a szövegekben, mint ahonnan menekülnének – így a novellák könnyen álmosítóvá válnak. Pedig időnként megéri résen lenni: van, hogy felsejlik valami elfojtott vagy takargatott, és a hétköznapi fásultságon átüt valami drámai és felforgató, még ha jóval ritkábban is, mint a szerző első kötetében.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
