KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Semmi különös

Harag Anita: Valakire mindig gondolni kell

Könyv

Zavarba ejtően önértelmező Harag Anita második novelláskötetének első írása.

A két szereplő nem beszél közös nyelvet, ezért új nyelvet tanulva, tapogatózva közelednek egymáshoz. Végső soron a könyvvel kapcsolatban felmerülő alapkérdés, hogy a novellák túl tudnak-e lépni a nyelvtanulás példamondatainak ismerős témáin, közhelyein, szellemi horizontján; találnak-e szavakat a mélyebb, bonyolultabb dolgok elmondására. Sajnos korántsem mindig.

A szerző közel harminc új novellája továbbra is a hétköznapiság világában horgonyoz le, megmutatva a mai magyar középosztály valóságának számos jelenségét, az öltözködési és az étkezési szokásoktól kezdve az irodai környezetig és a szabadidős divatokig. A külső reáliák mellett az átlagos testi érzetek és a megszokott élethelyzetek, a családi, szerelmi, baráti viszonyok, a munkahelyi körülmények ábrázolása teszi ismerőssé, könnyen belakhatóvá a szövegvilágokat. Ám a ráismerés öröméhez ritkán társul a rácsodálkozás meglepetése és a megismerés izgalma. A szövegek sokszor beérik banalitásokkal: fél oldalon keresztül készül a kókuszgolyó, rosszul lesz egy kutya, de aztán rendbe jön, megtudjuk, mi volt az apa óvodai jele. Ezek akkor is érdektelen részletek, ha valamiképpen kapcsolódnak a szereplők viszonyrendszeréhez (a kókuszgolyóba meggy kerül, pedig azt nem szeretik, a kutya mellett a néma kislány minden bizonnyal az anyja új kapcsolata miatt nem szólal meg stb.). A témák, a szereplők túlságosan hasonlók, az elbeszélésmód és a stílus is mindvégig egyhangú (érdemes lenne azt is áttekinteni egyszer, mekkora szerepe van az íróiskolák felvirágzásának abban, hogy a napjaink privát szférájában berendezkedő, hétköznapi alakokat felsorakoztató, leíró jellegű, az artisztikumtól ódzkodó dísztelen prózanyelv ennyire elterjedtté vált a fiatal és középgeneráció műveiben). A túlrészletezés és a kiismerhetőség óhatatlanul monotóniához vezet, nem csoda, hogy a szereplők folyton képzelegnek: csakhogy ahová elvágyódnak, az nagyon hasonlóan jelenik meg a szövegekben, mint ahonnan menekülnének – így a novellák könnyen álmosítóvá válnak. Pedig időnként megéri résen lenni: van, hogy felsejlik valami elfojtott vagy takargatott, és a hétköznapi fásultságon átüt valami drámai és felforgató, még ha jóval ritkábban is, mint a szerző első kötetében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”