rés a présen

Sikítani szabad-e

Madarász Éva író, színész  

  • rés a présen
  • 2021. június 16.

Könyv

"Mindig is foglalkoztatott az írás gondolata"

rés a présen: Mi inspirált a Hullámvasút című, most megjelent regényed írásakor?

Madarász Éva: Mindig is foglalkoztatott az írás gondolata. Mivel kamasz és kiskamasz gyerekeim vannak, nem állt távol tőlem, hogy ennek a korosztálynak írjak. A regényem már a pandémiás időszak előtt elkészült. Amikor megtudtam, hogy 2019 szeptemberében van kéziratleadás a Móra Kiadónál, akkor odaadtam nekik. A kezdetben még Eszter könyve munkacímű regényt 900 kézirat közül választották ki. Egyszer csak kaptam egy üzenetet, hogy menjek be hozzájuk, és Pacskovszky Zsolt, a későbbi szerkesztőm azzal fogadott, hogy szeretnék kiadni. Mire én megkérdeztem, hogy sikítani szabad-e.

rap: Miért a napló formát választottad a regényhez?

MÉ: Egy tizenéves lány szemével szerettem volna bemutatni a világot. A napló tűnt a legalkalmasabb formának arra, hogy megmutassam, mit érez egy kamasz, amikor szétesik a megszokott kis világa, amikor a felnőttek döntenek helyette a sorsáról, és ő csak „járulékos veszteség” lesz. Eszter szülei elválnak, és minden darabokra hullik körülötte: el kell költöznie, ráadásul éppen elkezdi a gimnáziumot, sok új dolog szakad rá hirtelen és szüksége van némi időre, míg megérti, hogy a változás jó is lehet, nem csak rossz.

rap: Hogyan tudtál belehelyezkedni egy iskolás lány bőrébe? Segített, hogy színész az eredeti szakmád?

MÉ: Igen, biztosan számít, hogy színész vagyok. Meg az is, hogy rendkívül intenzíven él bennem a saját kamaszkorom, a gimnazista éveim meghatározó szerepet töltenek be az életemben. A mai napig vannak barátaim, akiket a középiskolában szereztem. A színészet talán abban is segített, hogy a könyvem sok jelenete nagyon filmszerű lett, mintha a vásznon peregnének az események.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.