rés a présen

Sikítani szabad-e

Madarász Éva író, színész  

  • rés a présen
  • 2021. június 16.

Könyv

"Mindig is foglalkoztatott az írás gondolata"

rés a présen: Mi inspirált a Hullámvasút című, most megjelent regényed írásakor?

Madarász Éva: Mindig is foglalkoztatott az írás gondolata. Mivel kamasz és kiskamasz gyerekeim vannak, nem állt távol tőlem, hogy ennek a korosztálynak írjak. A regényem már a pandémiás időszak előtt elkészült. Amikor megtudtam, hogy 2019 szeptemberében van kéziratleadás a Móra Kiadónál, akkor odaadtam nekik. A kezdetben még Eszter könyve munkacímű regényt 900 kézirat közül választották ki. Egyszer csak kaptam egy üzenetet, hogy menjek be hozzájuk, és Pacskovszky Zsolt, a későbbi szerkesztőm azzal fogadott, hogy szeretnék kiadni. Mire én megkérdeztem, hogy sikítani szabad-e.

rap: Miért a napló formát választottad a regényhez?

MÉ: Egy tizenéves lány szemével szerettem volna bemutatni a világot. A napló tűnt a legalkalmasabb formának arra, hogy megmutassam, mit érez egy kamasz, amikor szétesik a megszokott kis világa, amikor a felnőttek döntenek helyette a sorsáról, és ő csak „járulékos veszteség” lesz. Eszter szülei elválnak, és minden darabokra hullik körülötte: el kell költöznie, ráadásul éppen elkezdi a gimnáziumot, sok új dolog szakad rá hirtelen és szüksége van némi időre, míg megérti, hogy a változás jó is lehet, nem csak rossz.

rap: Hogyan tudtál belehelyezkedni egy iskolás lány bőrébe? Segített, hogy színész az eredeti szakmád?

MÉ: Igen, biztosan számít, hogy színész vagyok. Meg az is, hogy rendkívül intenzíven él bennem a saját kamaszkorom, a gimnazista éveim meghatározó szerepet töltenek be az életemben. A mai napig vannak barátaim, akiket a középiskolában szereztem. A színészet talán abban is segített, hogy a könyvem sok jelenete nagyon filmszerű lett, mintha a vásznon peregnének az események.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.