Könyv

Christoph Ransmayr 2016-ban írt és 2018 végén magyarul is megjelent regényének cselekményét három bővített mondatban össze lehet foglalni. Mégis, aki felüti a könyvet, hosszú időre elvész a világában, és a végére érve sem egykönnyen kavarodik ki onnan.

A 4321 Auster eddigi legvaskosabb, legpolitikusabb és legnyilvánvalóbban önéletrajzi ihletettségű regénye. Archie Ferguson felnövéstörténetének négy változatát meséli el az 50-es, 60-as évek Amerikájában; alapvetően New York vonzáskörzetében mozogva, némi párizsi kitérővel.

Lassan kezd kiürülni szellemi életünk azon színpada, mely nagyjából 1968 táján kezdett berendezkedni, és aztán 1989-ben a legnagyobb reményekkel foglalta el a magyar világot jelentő deszkákat.

Legújabb regénye, a Vera valamiben nagyon különbözik az életmű eddigi darabjaitól. Grecsó Krisztiánnal betegségéről és gyógyulásáról, irodalmi kánonról, sikerről és bukásról, a Marton-ügyről és a kultúrharcról is beszélgettünk. Meg arról, mi a legutolsó emléke Tandoriról.

A kulturális határokat általában arról ismerni meg, hogy – szemben a politikaiakkal – az irodalmi szerzőnek nem szükséges identitását hitelt érdemlően, képmásával és életművének felmutatásával bizonyítania, hogy egyik kultúrából átkelhessen a másikba, hanem éppen ellenkezőleg: a szövegek fordítása lehetőséget teremt a művek átlényegülésére és a szerző továbbélésére, vagy éppen újjászületésére – máshol.

A Vak Remény című verseskötetéért kapta az elismerést.

Kétségbeesésről, önvádról, a remény esélyéről és a keresztény toxinokról, a testiség tabujáról és a lázálomszerűen ismétlődő történelemről beszélgettünk egy héttel a költőtárs, Borbély Szilárd halála után.

Jön új Spiró- és Háy-könyv is.

Sokáig nem szívesen beszélt főművéről, a holokauszttúlélő édesapja és a saját élményeit egér- és macskafejű alakokkal elbeszélő Mausról, ám a fasizmus újraéledését látva úgy döntött, itt az ideje ismét válaszolni a kérdésekre. A teljes Maus új magyar kiadása remek alkalom volt erre.