poeta.doc

Valami valamije

Könyv

Vajna Ádám: Fiume vajúdása

Vajna Ádám: Fiume vajúdása

 

A kávéházak ponyvái alá

Loholtak be egyszer régen

Eső elől az önként összezárt

Népek a szép Fiumében.

 

A macskakövek közötti rések

Elkezdtek megtelni vízzel,

Amíg a népek egymást nézték, hogy

Kinek van a mellén díszjel.

 

A tenger gyalog öt perc volt innen,

Mégse vágyott oda senki,

Nem is az eső miatt, hanem mert

Tudták, könnyű elsüllyedni.

 

Egy bérkocsi megtorpant az utcán,

Nem látszott jól, ki ül benne,

A káromkodó kocsis leszállt, hogy

Rőt lovait ütlegelje.

 

Volt az egésznek mégis egyfajta

Örömmel elcseszett bája,

Hogy úgy tűnt, az a pár tucat ember

Nem is a jobb időt várja.

 

A csíkos ponyvák alatt kuporgott

A kalapos, melltűs horda,

És egy lány köztük Kádár elvtársat

Már a szíve alatt hordta.

Vajna Ádám első kötetének, az Odának a verscímeiben a bibliai Salométől Piast Erzsébeten, Károly Róbert feleségén át Albrecht Dürerig és Düsseldorftól Fiumén, Kasztílián és Montenegrón keresztül „a független Szlovéniáig” sok minden és mindenki szerepel. Feltűnnek ezekben a címekben angyalok és barokk tudósok, pásztorok, sünök és kanárik, egy japán herceg, a longobárdok, de még a szocialista munkaversenyek is. És ezek még csak a „birtokosok”, mert a címek kivétel nélkül a valami(k) – vagy valaki(k) – valamije(i) szerkezetet mutatják, például: A zoknigyár varrónője vagy Egy mondat politikai és magánéleti lehetőségei.

És a párosítások legtöbbször igazán meglepőek: például nem biztos, hogy az olajbányászhoz a följegyzéseit, az angyalokhoz a striguláikat vagy a földhöz a megmagyarázását rendelnénk. A föld megmagyarázása – ez egyébként mintha Weöres versének, A Föld meggyalázásának a címét idézné fel; Vajnától a jelek szerint egyáltalán nem volna idegen az ilyen fogás. Mert például a címek egységes nyelvtani szerkezete miatt nála a tartalomjegyzék is a könyv teljes értékű szövegének hat, ahogy különben a versekkel azonos státuszú szövegnek tűnő a Függelék is. (Igaz, a címe csak Függelék, de hát nyilván A könyv függelékéről van szó.) Ennek tizedik pontja az idézett szerzők listája, amelyben Szent Bonaventura éppoly jól megfér Marxszal, mint Vitányi Iván Richard Scarryvel, a Tesz-Vesz város atyjával.

A kötet formailag is nagyon változatos: Vajna olykor rímel, máskor pedig a manapság igazán ritkaságszámba menő hexameterben ír. Ennek ritmusa olyan, mintha Weöres jól ismert verséből két sort összeragasztanánk: „Bóbita, Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek”. A Nulladik ecloga alcímet viselő darabban Vergilius hangja modulálódik át afféle újmódi pásztorok énekévé: „Ó, bazmeg, mi a lófasz mászkál”… – és itt talán érdemes egy pillanatra megállni.

A „mászkál” után ugyanis sormetszet van, mégpedig az ezen a helyen a legklasszikusabbnak számító, úgynevezett bukolikus metszet. Ami ilyenkor a sorból a szóköz után még hátravan, az mindig egy értelmes pampara-pampam: …„itt a nyakamban?”

A Fiume vajúdásának saját ritmusa, formája van: a páros és a páratlan sorok valahogy nem illenek össze, Vajna itt „a textúrákkal játszik”, mint a séfek vagy a cukrászok, amikor ropogóst és krémest tesznek egy tányérra. A strófák páros sorai ugyanis felező nyolcasokban vannak írva – egy-két-há-négy, egy-két-há-négy –, mint, mondjuk, Petőfitől a „Befordúltam a konyhára”. Ezeknek a soroknak a lejtése ereszkedő, az első és az ötödik szótag hangsúlyos, a következők nem, vagy csak sokkal kevésbé: lo-holtakbe egy-szerrégen.

Ezzel ellentétben a páratlan sorok az első versszakban nem ilyen hangsúlyon alapuló, „egyet-jobbra-egyet-balra” formát ígérnek, hanem mintha inkább a szótagok különböző hosszát kihasználó, ráadásul emelkedő lejtést mutatnának, egy kicsit slamposan kezelt ti-tá-ti-tá-ti-tá-ti-tá-ti-tá formát: „Eső elől az önként összezárt”. Csakhogy a második versszakban ez már nem jön ki, úgy látszik, a szabályszerűség mégis inkább az, hogy a páratlan sorok tíz szótagosak, és többnyire meg lehet állni a közepükön: a kávéházak – ponyvái alá.

Ahogy tehát a vers kezdődik, abban van valami furcsa magától értetődőség, de némi idegenszerűség is. Ezek a minőségek ebben az arányban általában is jellemzőek Vajna versei­re, a technikát talán Bognár Pétertől leste el, akire egy interjújában elődjeként utal is, és akinél ez a jelenség még sarkosabb.

A második versszak végét mintha csak a rímkényszer alakítaná, de ismét olyan furcsa természetességgel, hogy az olvasóval a „díszjel” szó is elfogadtatja magát. A harmadikban a tenger felmerülése sem tűnik szükségszerűnek, de a gondolat furcsa megfogalmazása (ennyiben tehát egy új gondolat) miatt – mármint hogy az emberek tudták, hogy könnyű benne elsüllyedni – megint csak sajátos jelentőségre tesz szert, valahogy kinehézkedi a helyét. Éppen a saját súlyánál fogva mintegy újradefiniálja a vers terét, az olvasó azt érezheti: rendben, ez tehát egy ilyen vers, vagy: most akkor már van ilyen vers is.

Ez mindig nagy dolog, egy váratlan vers, és mindig különösen érdekes, hogy a költő milyen eszközökkel éri el ezt a hatást. Mert ugye komolytalan: van „az egésznek mégis egyfajta / Örömmel elcseszett bája”. De nem lehet kérdés, hogy a komolytalanság (és nem a komolytalankodás) mennyivel komolyabb, mondjuk, a komolykodásnál.

A vége felé aztán már az olvasó sem a jobb időt várja, hanem azt, hogy mi jön még. És akkor egy hirtelen perspektívaváltással, a vers ultrahangos készülékén át egy anyaméhbe vethetünk futó pillantást, hogy a Fiume vajúdása a csúcsponton, egy baljósan bájos Kádár-kameóval érjen véget.

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?