Könyv

Istenek és emberek

Christoph Ransmayr: Cox vagy az idő múlása

  • Götz Eszter
  • 2019. április 21.

Könyv

Christoph Ransmayr 2016-ban írt és 2018 végén magyarul is megjelent regényének cselekményét három bővített mondatban össze lehet foglalni. Mégis, aki felüti a könyvet, hosszú időre elvész a világában, és a végére érve sem egykönnyen kavarodik ki onnan.

A történet két főszereplője, az órásmester és Csien-lung (Qiánlóng) császár létező személyek voltak, ám az életük sohasem keresztezte egymást. Az ábrázolt közeg, a 18. századi Kína sem a valódi ország valódi idejét jeleníti meg, viszont meglehetősen pontos képet ad egy olyan ország mindennapjairól, ahol élők és holtak minden rezdülése fölött egy istencsászár az úr, akit igen kevesek láthatnak, ám „szemei és fülei” révén mindenütt ott van. Maga a császár a regényben négyszer is megjelenik, de az olvasó számára mindvégig homályos alak marad, mivel az órásmester belső világán keresztül érzékeli – egyszer gyerekes, másszor álomszerű, még az sem biztos, hogy ember, lehet akár tökéletesen kivitelezett gépezet is, vagy egy jól képzett imitátor. Cox, az órásmester, ha nem is érti, de érzi a császárt. Az első találkozásukkor ráöntött zagyva közhelytömegből közös nyelv nélkül is kiszűri, hogy mi a dolga, miért hozták ide, ebbe a hermetikusan zárt, óramű pontosságával működő, számára tökéletesen érthetetlen városba, ahol még az időjárás is a császár kedvét követi. Rájön, hogy az örökkévalóság óráját kell megalkotnia, amely nem egységnyi időközöket mér, hanem együtt lélegzik a világgal, a szubjektív időt méri, amely minden lénynek máshogy jár.

Ransmayr ezt az együtt lélegzést bontja ki a regényben: az idő és általában a tények világának feloldódását, külső és belső valóság egymást átható rétegzettségét. A csúcsjelenetekben – ilyen például a nagy fal melletti nomád támadás, amit Cox a lova nyeregtakarójára hajolva, gyermekkori illatokra emlékezve, szinte térből és időből kirepülve földöntúli boldogságban él át – ez a több réteg teljesen áthatja egymást, és egy kitáguló pillanatban olyan tökéletesen kapcsolódik össze minden múltbeli és jelenbeli tapasztalat, hogy maga az idő értelmét veszti. A regény nyelve, melyet Adamik Lajos precízen és rendkívül érzékletesen ültetett magyarra, lassan, gazdagon hömpölyög. A két kultúra közötti különbségek az eltérő mondatszerkezetekben érzékelhetők: az angolok egymás közötti párbeszédei egyszerű, gyakorlatias szófordulatokkal, szinte durva kavicsokként ékelődnek a bonyolult szórenddel, asszociációs ugrásokkal, víziókkal és tűélesen megfigyelt apró részletekkel teli valóság folyamába. A lírai hangvétel néhol kifejezetten versszerű részletekre vált, a történések elmosódnak, egyedül a látvány, a hóval borított kert, a műhely belseje vagy a császári ágyas selyemöltözete kap határozott kontúrokat.

Ransmayr szuggesztív írásmódjának köszönhetően az olvasó egyszerre éli át a csodálatos óramű alakulását, az évszakok, napok, órák ritmusát és az órásmester belső időérzékelésének fordulópontjait. Ebből a ritmusból tisztán kihallatszik a felvilágosodás idején elterjedt deizmus nézete, amely Istent a tökéletes óramű elindítójának látta.

Fordította: Adamik Lajos. Kalligram, 2018, 239 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.