Könyv

Erőszak és fiatalok a késő középkorban - áll az ambiciózus alcím a Vatikán levéltárait majd' másfél évtizeden át búvároló történész, Erdélyi Gabriella kötetén, s ha rejlik is e témamegjelölésben némi felülfogalmazás, azért felettébb érdekes monográfiát találunk az id. Pieter Brueghel emblematikus festményét (Farsang és böjt harca) felhasználó borítólap mögött.

Whitley Strieber Éhség című könyve csendben belesimul a vámpíros-romantikus lektűrök tömegébe, a külcsín Charlaine Harris-utánérzést sejtet, de a hátsó borítóról sem derül ki, hogy a szemfüles olvasó a Bowie-Deneuve párossal készült kultuszfilm eredetijét tartja kezében.

Hollywood egy forgatókönyv-írói Oscar-jelöléssel, az angol királynő pedig a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatával tüntette ki. A The Times szerint egyike az 50 legjelentősebb kortárs angol írónak. Az angol-pakisztáni családból származó Hanif Kureishivel, A kültelki Buddha című regény és Az én szép kis mosodám című film forgatókönyvének szerzőjével a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Hay Fesztivál keretében beszélgettünk.

Breaking news: újraegyesült Németország. E remek hírrel majdhogynem párhuzamosan egy jugoszláv gyártmányú mentőcsónakban két orosz származású hulla sodródik a svéd partokra – a nyomok a Baltikumba vezetnek.

Már Karinthy is megmondta, hogy férfi és nő nem értheti meg egymást, hiszen mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit. A svéd írónő regénye kevéssel gazdagítja e tudásunkat, de legalább kimondottan szórakoztató módon teszi.

Hogy Izlandról mindenkinek a gejzírek jutnak eszébe, az teljesen rendjén való, de hogy egy izlandi szerző természetrajzot kerülő könyvével is ugyanez lehet a helyzet, az már meglepőbb. Pedig a LoveStar épp olyan, mint a természeti jelenség: várunk, várunk, aztán egyszer csak előtör a tünemény a földből, akkor örülünk egy kicsit, majd várakozhatunk megint egy sort.

"Ha jól belegondolok, Henrik Ibsen, Edvard Grieg, Edvard Munch jut kapásból eszembe a norvég kultúráról" - írja Józsa Márta a norvég irodalomnak szentelt lapszám egyetlen, e kissé hevenyészett mondattal együtt is szép esszéjében. Noha a tág téma ezúttal kevesebb teret enged a szerkesztői virtuozitásnak, mint a folyóirat legutóbbi, a pizsama, a kém vagy az át-tér hívószavakra felfűzött számainak esetében, a magas átlagszínvonalú, esetenként megrázó novellák és regényrészletek izgalmas és sokszínű gűjteményt adnak ki.

Vissza a gyökerekhez! Valami ilyesmi lehet a nálunk most debütáló szerzőpáros írói hitvallása, akik ugyanis bevallottan Maj Sjöwall és Per Wahlöö (a könyv egyik mondatában ironikusan meg is idézik a régi Martin Beck felügyelő alakját), a skandináv krimi ötven évvel ezelőtti alapítóinak formálása felé kanyarítják vissza érdeklődésüket.

Műhelytitkok, keletkezéstörténetek, meghatározó olvasmányélmények, anekdoták, önéletrajzi adalékok, szellemi állásfoglalások, kultúra- és művészetelméleti gondolatok, ars poeticák és a kortárs irodalmi, kulturális (és esetleg politikai) közegen belüli önelhelyezések - rendszerint valami ilyesmit vár az olvasó, ha egy híres íróval készített interjút vesz a kezébe. Hát még, ha interjúkötetet!

Az utóbbi évtizedek angol nyelvű lírájának egyik legnagyobb hatású és legellentmondásosabb figurája kétségkívül Ted Hughes. Sylvia Plath sötét, zárkózott (ellen)párjaként még egy hollywoodi moziban is feltűnt Daniel Craig alakításában, bár ezért a legkevésbé Hughest lehet hibáztatni.