Könyv

A Propp-rajongók végre megkapják, amire régóta vágytak: kézikönyvet a két - magyarul 1975-ben és 2005-ben megjelent (lásd: Agit-Propp, Magyar Narancs, 2006. január 19.) - tudományos alapműhöz. A nagy orosz népmesegyűjteményt a 19. század közepén adta közre a leginkább talán kultúrtörténészként jellemezhető A. Ny. Afanaszjev

Dánia és a nagyvilág tavaly ünnepelte Hans Christian Andersen születésének kétszázadik évfordulóját. Alighanem a kerek jubileumnak köszönhetjük azt a pompázatos kiállítású albumot, amellyel a Park Könyvkiadó tiszteleg a világirodalom talán leghíresebb habókos vénlegényének emléke előtt

A magyar gyerekkönyvpiac kicsiben pontosan olyan, mint a "felnőtt": az avatatlanok számára meglehetősen kaotikusnak tűnik. A régi, ismert gyerekkönyvek - nemegyszer új fordításban, jól-rosszul újradizájnolva - egytől egyig megvásárolhatók, immár huszon- vagy harmincvalahanyadik kiadásban, az új értékeket viszont nagyon nehéz megtalálni a giccses, igénytelen vagy ósdi illusztrációkkal ellátott, színvonaltalan kötetek között.

Tudós volt és szabadsághős. Litván Györgyöt ugyanaz a szellemi igényesség és emberi derekasság tette a huszadik századi magyar történelem egyik legkiválóbb kutatójává, mint 1956 imponálóan bátor hősévé. Pózolás és pipiskedés nélkül is meglátszott rajta, hogy nagy ember.

Leginkább az maradt meg róla a köztudatban, hogy szülői könyvespolcokról kilopott regényeit a 20. század közepéig titokban olvasták a középosztály fiatal lányai. Erotikus tartalmukból próbálták kikövetkeztetni, mi várhat rájuk a nászéjszakán. Ám nemcsak az utókor, hanem már kortársai is Erdős Renée-t tartották a legerotikusabb írónőnek, aminek aligha örült.

Szép, igényesen tervezett könyv. A borító dizájnja izgató visszafogottsággal kínálja belsejét olvasásra. Odabent viszont valahogy minden zaklatottá válik, és mindvégig ez a meghatározó élmény.

Már két hete szerepel a Filmmúzeum műsorán A tavasz tizenhét pillanata, a 70-es évek tán legemlékezetesebb, hatását tekintve legmaradandóbb, ráadásul szovjet tévészériája.

Fenti mű nyilvánvalóan afféle egyszer használatos, nyár végi olvasmány gyanánt akart berobbanni a pénztárcákba. Mint bulvárízű szatíra a honi "feslő tízezer" mindennapjairól.

Egy tizenhárom éves kislány felmászik a vastraverzen, és áramütés éri. Szörnyethal, de nem egy pillanat alatt: öt napig gyötri a szörnyű halál a vízágyban, ahol vakon, nyakig befáslizva, felpuffadt testtel, tőből amputált karokkal fekszik, az anyja után hörögve, kómában.

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból.

Már a városnév erős és kiterjedt asszociációkat kelt - Mohácsról s persze a csatáról mindannyiunknak vannak olvasmányemlékei, gondolatai: a Mohács-mítosz kitörölhetetlenül bennünk lakozik.

Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket.

A térképészeknek ma ismét sok dolguk lenne, ráadásul nem is távoli földrészeken, hanem itt, a közelben.

Köztudott, hogy az útikönyvek hajlamosak sorozatba rendeződni, az első ilyet a német Karl Baedeker indította az 1800-as évek közepén.