Súlyos interjú Kemény Istvánnal: „A Fidesz morális bukásával végleg megbukott az összes rendszerváltó”

  • narancs.hu
  • 2017. június 8.

Könyv

„Sokan voltunk, akik valami majdnem-csodában bíztunk a 2010-es választások előtt” – mondja az író, aki visszanézett. Ajánló.

Tanulságos és izgalmas interjút készített Urfi Péter Kemény Istvánnal a legfrissebb Magyar Narancsban.

A beszélgetés apropóját a Magyar Narancs irodalmi sikerlistájára is felkerült Lúdbőr című új Kemény-esszékötet szolgáltatta, amelyben politikát vált irodalom, és irodalmat politika. Mindez tehát tökéletes alkalmat szült ahhoz, hogy az interjú épp két közéleti kérdéssel indítson:

Magyar Narancs: 2009-ben beszélgettünk utoljára (lásd: „Nagyon akartam regényt írni”, Magyar Narancs, 2009. június 4.), vagyis az eltelt idő remek alkalmat szolgáltat az elmúltnyolcévezésre. Akkor többször is azt a jelzőt használtad erre az országra, hogy „ciki”. Most milyen jelzők jutnak eszedbe?

Kemény István: Igen, majdnem pontosan nyolc éve volt, még abban az évtizedben, amikor a családok emeszpései, eszdéeszesei és fideszesei végigordítozták egymással az ünnepi ebédeket. Azt éreztem cikinek, hogy egy olyan ország, egy olyan nép, olyan eredményekkel és lehetőségekkel, mint a mienk, évtizedek óta makacsul fűrészeli az ágat saját maga alatt. És abban bíztam akkor, hogy a következő évben lesz egy választás, és utána majd eljön a józan belátás ideje, jön majd valamilyen alku, közös nemzeti minimum, ilyenek – mert egyszerűen muszáj, hogy az jöjjön. Ehelyett még abban az évben lebénult a gazdaság, a következő évben pedig jött a „fülkeforradalom” meg a „NER” – és nem folytatom. Most az a jelző jut eszembe Magyarországról, hogy szegény. A szó minden értelmében.

MN: Szintén 2009-ben írtad a kötetben szereplő, Száz év türelem című szöveget, abból valami hasonló derül ki, mármint hogy komolyan hittél az addigi meddő viták meghaladásában.

KI: Bár ezt ilyen direkten nem írom le, de igen, hittem abban, hogy egy belátó politikai erő fog hatalomra kerülni. Nem azért, mert pont a Fideszt gondoltam ilyennek, hanem mert nem tudtam elképzelni, hogy tovább lehet folytatni, ami addig volt. Azt viszont el tudtam képzelni, hogy tanulunk a rendszerváltás óta eltelt húsz év hibáiból, és nem a könyörtelenség uralkodik majd, amiből csak káosz születik. Visszanézve ez persze naivitásnak tűnik, és tulajdonképpen már annak idején is annak tűnt. De egyrészt naivitásra is szükség van, másrészt nem voltam ezzel egyedül: akkor és azóta is sokat beszélgettem barátaimmal, ismerőseimmel, és sokan voltunk, akik valami hasonló majdnem-csodában bíztunk a 2010-es választások előtt. De aztán körbeért a csalódás: a Fidesz morális bukásával végleg megbukott az összes rendszerváltó.

A Kemény Istvánnal készült teljes interjút a legfrissebb Magyar Narancsban olvashatja!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.