Nem kell félni
Az antológia előszava olyan meséket ígér, amelyekben azok is hangot kaphatnak, „akik ma ritkán jutnak szóhoz”, mindezt szépirodalmi igényességgel.
Könyv
„Mert ezek valóban mesék”
A Meseország mindenkié című meseantológiában a saját családjából is kirekesztett, többszörösen hátrányos helyzetű kisgyerek rátalál a benne szunnyadó tehetségre, egy másik hős pedig az azonos nemű szerelmére. Megtudhatjuk, ki miért válhat gonosszá, és amit hátránynak vélünk, adott esetben erénnyé is válhat. Mi a baj hát a kötettel? – kérdezzük ártatlanul.
Se szobor, se kultusz
Nem klasszikus életrajz ez: ahogy Ungváry maga is leszögezi, több teljes, történettudományos értelemben értékes Horthy-életrajz született már (például Thomas Sakmyster és Turbucz Dávid keze alatt), amelyek kimerítően foglalkoznak Horthy ifjúkorával, haditengerészeti pályafutásával, háborús tevékenységével, no és a Monarchia hadiflottájának csődgondnokaként szerzett érdemeivel.
A hátrahagyott jelek nyomában
Diák voltam, álltam a Himfy-lépcsőn, üres szemmel bámultam fel a gesztenyefa kupolájába. Lengyel Balázs Két Róma című könyvét olvastam épp felfelé az utcán, de egy mondat megtorpantott, és attól kezdve nem értettem semmit. Micsoda? Hogy már fiatalon elváltak Nemes Nagy Ágnessel? De hiszen olvastam már a költő kései, amerikai naplóját, párként voltak ott ösztöndíjjal – mi az igazság? Mihez tartsam akkor magam?
„Mi a jó élet?”
Az irodalomtörténet a hetvenes években kezdett el komolyabban foglalkozni önéletrajzi típusú szövegekkel, amelyeknek az utóbbi évtizedekben érzékelhetően megnőtt a számuk. A memoárboom legújabb tendenciájaként az úgynevezett hétköznapi emberek sorsa került fókuszba. Interjúalanyunk monográfiája, A vágy, hogy meghatódjunk több oldalról is vizsgálja a műfajt.
Hogy kiderüljön
Bár a legtöbb falu szélén és a nagyvárosaink több pontján is kialakultak szegregátumok, ahol kirekesztettek élnek, de a Hős utca – talán a mérete miatt is – a periféria szimbólumává vált.
Nyelvtelenül
A szegénység témája a felvilágosodás idején tűnt fel a magyar irodalomban, s azóta ugyan folyamatosan jelen van, de az elmúlt évtizedekben ez a jelenlét ismét kiemelt jelentőséget kapott – aligha véletlenül. Mi a tétje és mik a buktatói a honi szegénység irodalmi ábrázolásának?
A megistenült sertés
E regény feltárja előttünk „a politika mint disznóság” struktúráját. Magát a hasonlatot elmélyíti, így az teljes bőségében megmutatkozik előttünk. Poetica licentiáról van szó: a betű szerint vett metafora – vagyis a „disznóság” – alapos kibelezéséről és sokoldalú vizsgálatáról, újrahasznosításáról, miáltal maga a hasonlat rendkívüli módon feldúsul, fény derül belső komplexitására, így az kiégett toposzból virágzó, illatos trópussá változik át.