Egy puha, bolyhos, vadiúj, mustársárga, végtére is hétköznapi, de különösen tetszetős öltöny a főszereplője annak a magyarul először megjelent mesének, amelyet a modern angol irodalom költője jegyez. Az üvegbúra szerzőjeként ismert Sylvia Plathról aligha a gyerektörténetek jutnak először az eszünkbe, pedig ilyet is írt, ha nem is sokat. Azon talán már kevésbé lepődünk meg, hogy meseíró hangja mennyire távol áll a felnőtteknek szóló műveitől. Ironikus, abszurd mesevilága vágyakozásról, a nagy álom beteljesüléséről, hiúságról és az életünket körülvevő konvenciókról szól, bemutatva egy fura helyen élő nagycsalád semmi kis történetét. A Jólesz család – papa, mama és a hét gyerek – Csücsökváron él. Csak a legkisebb fiúnak, Maxinak nincs még az általános viseletként szolgáló, már nagyon vágyott öltönye. Egy nap azonban a posta különös csomagot hoz. A feladó ismeretlen, a tartalma viszont egy végtelenségig szabható öltöny, ami hosszú dilemmázás és sokszori átszabás után végül mégiscsak a kicsi fiúé lesz. A bugyutaság határát súroló történetet végül az aktuális kedvenc, Dániel András menti meg rajzaival és megjegyzéseivel, plusztartalmat, valószerűtlenül bájos értelmezést adva a szövegnek. És bár a mesében jól hangzó szófordulat, hogy – az öltöny szempontjából (is) – minden mindegy, azért azt rögzítsük, hogy igazából soha semmi sem mindegy. Már hogy a fenébe is lenne az!
Fordította: Rét Viktória. Pagony, 2019, 40 oldal, 3490 Ft
