Könyv

Mindig egyedül

Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás

Könyv

Milyen lehet meghallani a rózsa halálsikolyát? Mennyire rettenetes az öngyilkosság gondolatát is elutasítónak álmában leugrani egy komlói panel, a „zöld tizi” tetejéről? Hány arca van a veszteségnek, melyik hasonlít ránk?

Milyen lehet meghallani a rózsa halálsikolyát? Mennyire rettenetes az öngyilkosság gondolatát is elutasítónak álmában leugrani egy komlói panel, a „zöld tizi” tetejéről? Hány arca van a veszteségnek, melyik hasonlít ránk? Ilyen és hasonló kérdéseket vet fel Bérczesi Róbert a róla szóló könyvben, mi pedig ebből próbáljuk megfejteni, hogy ki ez az ember. A betépett álommanó Kiss Tibi Álmatlan dalában? Vagy egy olyan örökké éber alak, aki hadarva próbálja megértetni, hogy éppúgy igaz mindennek a színe, ahogy a fonákja, és „ki-be villan a falakon túl a fény”.

Noha Bérczesi említi, hogy soha nem en­gedett közel magához senkit, Kiss László író, magyartanár és szerkesztő fél éven át készült interjúiban a határ nemigen érezhető. Be tudunk lépni egy zárt világba, és talán egy kicsit meg is értjük. Az egyes szám első személyben leírt szöveg nem drognapló (a pokoljárás különböző stációiról is olvashattunk már a korábbi interjúkban, több videoanyag is kering a neten Bérczesi legsúlyosabb pillanatairól), nem botránykrónika, nincsenek benne nagy leleplezések. A regényként is olvasható vallomások sora a kívülállás és az örök magány krónikája. Egy olyan ember beszél itt, akihez mintha senkinek nem lenne kulcsa. Még önmagának sem. Talán nem is hozzánk szól, talán most is magában beszél. Nagyon érdekesek a dalok születéséről szóló betétek, a tébolyult stúdiózások leírásai, de közben nem lehet nem összeszorult szívvel követni ezt a magára maradt művészt, aki mindig arról álmodott, hogy lesz egy csapata, hogy egy „igazi zenekarban” alkot majd. Szerinte a Hiperkarma nem az, ő pedig az örök értetlenségbe ütközve mindig mindent egyedül csinál: „Nem tudtam elmagyarázni a zenémet, úgyhogy úgy döntöttem, megcsinálom én magam” – mondja.

Az Én meg az Ének… nagy erénye, hogy azt érezzük, közelebb jutottunk valakihez, aki ennyire máshogyan él, akinek az elfogadására nincs receptünk. És akinek a fejében ott az örök halálfélelem, az elméjében különféle hangok, csillapíthatatlanul, több szólamban. Sötétek és kedvesebbek, rossz és jó szellemek hangjai. Bérczesi természetesnek veszi, hogy meglátogatta Elvis, Keith Richards, még Ro­ckefeller is, aki megparancsolta, hogy menjen el ebből az országból, mert itt elfogyott körü­lötte a levegő. Mi meg elhisszük neki, ahogy azt is, hogy leginkább a földönkívüliek, a sárkányok és egyéb különös lények töltik ki az idejét. Egy ideje kegyesnek tűnnek hozzá, de csak remélni lehet, hogy sokáig így marad.

Athenaeum, 2019, 350 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?