Könyv

Mindig egyedül

Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás

Könyv

Milyen lehet meghallani a rózsa halálsikolyát? Mennyire rettenetes az öngyilkosság gondolatát is elutasítónak álmában leugrani egy komlói panel, a „zöld tizi” tetejéről? Hány arca van a veszteségnek, melyik hasonlít ránk?

Milyen lehet meghallani a rózsa halálsikolyát? Mennyire rettenetes az öngyilkosság gondolatát is elutasítónak álmában leugrani egy komlói panel, a „zöld tizi” tetejéről? Hány arca van a veszteségnek, melyik hasonlít ránk? Ilyen és hasonló kérdéseket vet fel Bérczesi Róbert a róla szóló könyvben, mi pedig ebből próbáljuk megfejteni, hogy ki ez az ember. A betépett álommanó Kiss Tibi Álmatlan dalában? Vagy egy olyan örökké éber alak, aki hadarva próbálja megértetni, hogy éppúgy igaz mindennek a színe, ahogy a fonákja, és „ki-be villan a falakon túl a fény”.

Noha Bérczesi említi, hogy soha nem en­gedett közel magához senkit, Kiss László író, magyartanár és szerkesztő fél éven át készült interjúiban a határ nemigen érezhető. Be tudunk lépni egy zárt világba, és talán egy kicsit meg is értjük. Az egyes szám első személyben leírt szöveg nem drognapló (a pokoljárás különböző stációiról is olvashattunk már a korábbi interjúkban, több videoanyag is kering a neten Bérczesi legsúlyosabb pillanatairól), nem botránykrónika, nincsenek benne nagy leleplezések. A regényként is olvasható vallomások sora a kívülállás és az örök magány krónikája. Egy olyan ember beszél itt, akihez mintha senkinek nem lenne kulcsa. Még önmagának sem. Talán nem is hozzánk szól, talán most is magában beszél. Nagyon érdekesek a dalok születéséről szóló betétek, a tébolyult stúdiózások leírásai, de közben nem lehet nem összeszorult szívvel követni ezt a magára maradt művészt, aki mindig arról álmodott, hogy lesz egy csapata, hogy egy „igazi zenekarban” alkot majd. Szerinte a Hiperkarma nem az, ő pedig az örök értetlenségbe ütközve mindig mindent egyedül csinál: „Nem tudtam elmagyarázni a zenémet, úgyhogy úgy döntöttem, megcsinálom én magam” – mondja.

Az Én meg az Ének… nagy erénye, hogy azt érezzük, közelebb jutottunk valakihez, aki ennyire máshogyan él, akinek az elfogadására nincs receptünk. És akinek a fejében ott az örök halálfélelem, az elméjében különféle hangok, csillapíthatatlanul, több szólamban. Sötétek és kedvesebbek, rossz és jó szellemek hangjai. Bérczesi természetesnek veszi, hogy meglátogatta Elvis, Keith Richards, még Ro­ckefeller is, aki megparancsolta, hogy menjen el ebből az országból, mert itt elfogyott körü­lötte a levegő. Mi meg elhisszük neki, ahogy azt is, hogy leginkább a földönkívüliek, a sárkányok és egyéb különös lények töltik ki az idejét. Egy ideje kegyesnek tűnnek hozzá, de csak remélni lehet, hogy sokáig így marad.

Athenaeum, 2019, 350 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.