Könyv

Mindig egyedül

Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás

Könyv

Milyen lehet meghallani a rózsa halálsikolyát? Mennyire rettenetes az öngyilkosság gondolatát is elutasítónak álmában leugrani egy komlói panel, a „zöld tizi” tetejéről? Hány arca van a veszteségnek, melyik hasonlít ránk?

Milyen lehet meghallani a rózsa halálsikolyát? Mennyire rettenetes az öngyilkosság gondolatát is elutasítónak álmában leugrani egy komlói panel, a „zöld tizi” tetejéről? Hány arca van a veszteségnek, melyik hasonlít ránk? Ilyen és hasonló kérdéseket vet fel Bérczesi Róbert a róla szóló könyvben, mi pedig ebből próbáljuk megfejteni, hogy ki ez az ember. A betépett álommanó Kiss Tibi Álmatlan dalában? Vagy egy olyan örökké éber alak, aki hadarva próbálja megértetni, hogy éppúgy igaz mindennek a színe, ahogy a fonákja, és „ki-be villan a falakon túl a fény”.

Noha Bérczesi említi, hogy soha nem en­gedett közel magához senkit, Kiss László író, magyartanár és szerkesztő fél éven át készült interjúiban a határ nemigen érezhető. Be tudunk lépni egy zárt világba, és talán egy kicsit meg is értjük. Az egyes szám első személyben leírt szöveg nem drognapló (a pokoljárás különböző stációiról is olvashattunk már a korábbi interjúkban, több videoanyag is kering a neten Bérczesi legsúlyosabb pillanatairól), nem botránykrónika, nincsenek benne nagy leleplezések. A regényként is olvasható vallomások sora a kívülállás és az örök magány krónikája. Egy olyan ember beszél itt, akihez mintha senkinek nem lenne kulcsa. Még önmagának sem. Talán nem is hozzánk szól, talán most is magában beszél. Nagyon érdekesek a dalok születéséről szóló betétek, a tébolyult stúdiózások leírásai, de közben nem lehet nem összeszorult szívvel követni ezt a magára maradt művészt, aki mindig arról álmodott, hogy lesz egy csapata, hogy egy „igazi zenekarban” alkot majd. Szerinte a Hiperkarma nem az, ő pedig az örök értetlenségbe ütközve mindig mindent egyedül csinál: „Nem tudtam elmagyarázni a zenémet, úgyhogy úgy döntöttem, megcsinálom én magam” – mondja.

Az Én meg az Ének… nagy erénye, hogy azt érezzük, közelebb jutottunk valakihez, aki ennyire máshogyan él, akinek az elfogadására nincs receptünk. És akinek a fejében ott az örök halálfélelem, az elméjében különféle hangok, csillapíthatatlanul, több szólamban. Sötétek és kedvesebbek, rossz és jó szellemek hangjai. Bérczesi természetesnek veszi, hogy meglátogatta Elvis, Keith Richards, még Ro­ckefeller is, aki megparancsolta, hogy menjen el ebből az országból, mert itt elfogyott körü­lötte a levegő. Mi meg elhisszük neki, ahogy azt is, hogy leginkább a földönkívüliek, a sárkányok és egyéb különös lények töltik ki az idejét. Egy ideje kegyesnek tűnnek hozzá, de csak remélni lehet, hogy sokáig így marad.

Athenaeum, 2019, 350 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.