Milyen lehet meghallani a rózsa halálsikolyát? Mennyire rettenetes az öngyilkosság gondolatát is elutasítónak álmában leugrani egy komlói panel, a „zöld tizi” tetejéről? Hány arca van a veszteségnek, melyik hasonlít ránk? Ilyen és hasonló kérdéseket vet fel Bérczesi Róbert a róla szóló könyvben, mi pedig ebből próbáljuk megfejteni, hogy ki ez az ember. A betépett álommanó Kiss Tibi Álmatlan dalában? Vagy egy olyan örökké éber alak, aki hadarva próbálja megértetni, hogy éppúgy igaz mindennek a színe, ahogy a fonákja, és „ki-be villan a falakon túl a fény”.
Noha Bérczesi említi, hogy soha nem engedett közel magához senkit, Kiss László író, magyartanár és szerkesztő fél éven át készült interjúiban a határ nemigen érezhető. Be tudunk lépni egy zárt világba, és talán egy kicsit meg is értjük. Az egyes szám első személyben leírt szöveg nem drognapló (a pokoljárás különböző stációiról is olvashattunk már a korábbi interjúkban, több videoanyag is kering a neten Bérczesi legsúlyosabb pillanatairól), nem botránykrónika, nincsenek benne nagy leleplezések. A regényként is olvasható vallomások sora a kívülállás és az örök magány krónikája. Egy olyan ember beszél itt, akihez mintha senkinek nem lenne kulcsa. Még önmagának sem. Talán nem is hozzánk szól, talán most is magában beszél. Nagyon érdekesek a dalok születéséről szóló betétek, a tébolyult stúdiózások leírásai, de közben nem lehet nem összeszorult szívvel követni ezt a magára maradt művészt, aki mindig arról álmodott, hogy lesz egy csapata, hogy egy „igazi zenekarban” alkot majd. Szerinte a Hiperkarma nem az, ő pedig az örök értetlenségbe ütközve mindig mindent egyedül csinál: „Nem tudtam elmagyarázni a zenémet, úgyhogy úgy döntöttem, megcsinálom én magam” – mondja.
Az Én meg az Ének… nagy erénye, hogy azt érezzük, közelebb jutottunk valakihez, aki ennyire máshogyan él, akinek az elfogadására nincs receptünk. És akinek a fejében ott az örök halálfélelem, az elméjében különféle hangok, csillapíthatatlanul, több szólamban. Sötétek és kedvesebbek, rossz és jó szellemek hangjai. Bérczesi természetesnek veszi, hogy meglátogatta Elvis, Keith Richards, még Rockefeller is, aki megparancsolta, hogy menjen el ebből az országból, mert itt elfogyott körülötte a levegő. Mi meg elhisszük neki, ahogy azt is, hogy leginkább a földönkívüliek, a sárkányok és egyéb különös lények töltik ki az idejét. Egy ideje kegyesnek tűnnek hozzá, de csak remélni lehet, hogy sokáig így marad.
Athenaeum, 2019, 350 oldal, 3999 Ft
