Fájdalom, hogy az újságárusok polcairól rég eltűnt, és csak képregényes rendezvényeken, illetve a kiadótól szerezhető be a kitűnő Epicline magazin, benne folytatásokban olvasható, minden korosztálynak szóló, új magyar képregényekkel. A lap öt éve indult: finanszírozása bizonytalan, megjelenése rendszertelen (most tart a 18. számnál), színvonala viszont egyenletesen magas. A legfrissebb füzetben éppen a legjobb sorozat, a Szekerce és Szemerce utolsó előtti fejezete olvasható.
A népmesei elemek és a felnőttesebb humorral operáló kortárs rajzfilmek – például Gennagyij Tartakovszkij munkássága – által inspirált fantasy hősei előbb találtak egy beszélő páncélt, egy ideje pedig már valami mesés kincsre hajtanak, miközben a Vértes Baltazár nevű haramiát akarják legyőzni. De hogy miként, arról fogalmam sincs, mert a sorozaton eluralkodtak a szitkom-sorozatokba illő szópárbajok és burleszkepizódok, jóformán követhetetlenné téve az elsőrendű cselekményszálat. A főhős, egy Gyurkó nevű parasztfiú például jó ideje csak női parókában mutatkozik, a címszereplő páncélnak be nem áll a szája, a felbukkanó katonák és banditák pedig egyformán idegesítőek és ostobák. Ha a kecskeméti rajzfilmstúdió művészei a Magyar népmesék minden része között elszívtak volna egy spanglit, a Szekerce és Szemercének most lenne tévés változata is, így viszont be kell érnünk Koska Zoltán író-rajzoló és Tálosi András társíró szórakoztató és szabálytalan meseképregényével.
GooBo, 2018, 24 oldal, 1190 Ft
