Képregény

Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai

  • Kránicz Bence
  • 2018. december 29.

Könyv

Fájdalom, hogy az újságárusok polcairól rég eltűnt, és csak képregényes rendezvényeken, illetve a kiadótól szerezhető be a kitűnő Epicline magazin, benne folytatásokban olvasható, minden korosztálynak szóló, új magyar képregényekkel. A lap öt éve indult: finanszírozása bizonytalan, megjelenése rendszertelen (most tart a 18. számnál), színvonala viszont egyenletesen magas. A legfrissebb füzetben éppen a legjobb sorozat, a Szekerce és Szemerce utolsó előtti fejezete olvasható.

A népmesei elemek és a felnőttesebb humorral operáló kortárs rajzfilmek – például Gennagyij Tartakovszkij munkássága – által inspirált fantasy hősei előbb találtak egy beszélő páncélt, egy ideje pedig már valami mesés kincsre hajtanak, miközben a Vértes Baltazár nevű haramiát akarják legyőzni. De hogy miként, arról fogalmam sincs, mert a sorozaton eluralkodtak a szitkom-sorozatokba illő szópárbajok és burleszkepizódok, jóformán követhetetlenné téve az elsőrendű cselekményszálat. A főhős, egy Gyurkó nevű parasztfiú például jó ideje csak női parókában mutatkozik, a címszereplő páncélnak be nem áll a szája, a felbukkanó katonák és banditák pedig egyformán idegesítőek és ostobák. Ha a kecskeméti rajzfilmstúdió művészei a Magyar népmesék minden része között elszívtak volna egy spanglit, a Szekerce és Szemercének most lenne tévés változata is, így viszont be kell érnünk Koska Zoltán író-rajzoló és Tálosi András társíró szórakoztató és szabálytalan meseképregényével.

GooBo, 2018, 24 oldal, 1190 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.