„Széket vágtam emberekhez, rendőrségi ügyem lett” – Karafiáth Orsolya alkoholról, családról, politikáról

  • narancs.hu
  • 2017. november 1.

Könyv

Az író szerint több nőnek kellene közéleti kérdésekben megszólalnia, mert utóbbi nem a férfiak privilégiuma. Ízelítő.

A holnap megjelenő Magyar Narancs címlapján Karafiáth Orsolya köszönti az olvasókat, akit azért kerestünk fel, mert most jelenik meg Szirén című – az ő meghatározása szerint alkoholista – családregénye. Kling József interjúja azért megkapó olvasmány, mert Karafiáth nem kertel, új könyve kapcsán egyből belevág, milyen problémái voltak az alkohollal – vagy épp a saját szüleivel.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Régebben olyannyira nem tudtam kezelni az indulataimat, hogy folyamatosan kocsmai verekedésekbe keveredtem, széket vágtam emberekhez, rendőrségi ügyem lett. Nem szerettem magam ilyennek látni. Olyannak, aki vérrel firkálja össze a pasasa lakásában az ajtót meg a tükröket. Ez is valahonnan jön. Iszonyú féltékeny természet vagyok. A kettős mérce nálam nagyon működik. Magamnak sok mindent megengedek, a másikkal viszont nem vagyok toleráns.”

Természetesen a közéletet sem kerülhettük ki, az író beszél Marton László bocsánatkéréséről, de másról is:

MN: A 24.hu-n rendszeresen publikálsz köz­életi témájú írásokat, a Hír Tv Szabadfogás című műsorában szerepelsz. Fontos számodra, hogy ne csak művészként nyilvánulj meg?

KO: Régebben nem gondoltam volna, hogy ez fontos, de most már abba nem hagynám. Annyi disznóság történik ebben az országban, hogy úgy érzem, nekem szólnom kell, mert sajnos kevesen teszik. A nők alig hallatják a hangjukat. Tudom, hogy zsigerből és érzelmekből csinálom, könnyen belém lehet kötni, de mindig nagyon felkészülök, utánaolvasok, figyelek. Sok levelet kapok, főleg nőktől, akik biztatnak és megerősítenek abban, hogy szükség van ezekre a megnyilvánulásokra. A Marton-ügy kapcsán egyébként megdöbbentő volt, hogy a műsorban szereplő férfiak többsége úgy gondolta, Sárosdi Lilla nem áldozat.

MN: Ez rettenetesen szomorú. Egyedüli nőként nem érzed magad egy kicsit biodíszletnek ebben a műsorban?

KO: De hát kit hívjanak? Akit lehetne, annak saját műsora van. Persze, rá kellene nevelni a nőket, hogy egyre többen legyünk, akik közéleti kérdésekben megszólalnak, mert ez nem a férfiak privilégiuma.

Karafiáth Orsolyával készült friss interjúnkat, amely új könyvéről, az alkohollal kapcsolatos problémáiról, családi nehézségeiről, illetve a hazai közéletről is szól, a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.


Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.