„Széket vágtam emberekhez, rendőrségi ügyem lett” – Karafiáth Orsolya alkoholról, családról, politikáról

  • narancs.hu
  • 2017. november 1.

Könyv

Az író szerint több nőnek kellene közéleti kérdésekben megszólalnia, mert utóbbi nem a férfiak privilégiuma. Ízelítő.

A holnap megjelenő Magyar Narancs címlapján Karafiáth Orsolya köszönti az olvasókat, akit azért kerestünk fel, mert most jelenik meg Szirén című – az ő meghatározása szerint alkoholista – családregénye. Kling József interjúja azért megkapó olvasmány, mert Karafiáth nem kertel, új könyve kapcsán egyből belevág, milyen problémái voltak az alkohollal – vagy épp a saját szüleivel.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Régebben olyannyira nem tudtam kezelni az indulataimat, hogy folyamatosan kocsmai verekedésekbe keveredtem, széket vágtam emberekhez, rendőrségi ügyem lett. Nem szerettem magam ilyennek látni. Olyannak, aki vérrel firkálja össze a pasasa lakásában az ajtót meg a tükröket. Ez is valahonnan jön. Iszonyú féltékeny természet vagyok. A kettős mérce nálam nagyon működik. Magamnak sok mindent megengedek, a másikkal viszont nem vagyok toleráns.”

Természetesen a közéletet sem kerülhettük ki, az író beszél Marton László bocsánatkéréséről, de másról is:

MN: A 24.hu-n rendszeresen publikálsz köz­életi témájú írásokat, a Hír Tv Szabadfogás című műsorában szerepelsz. Fontos számodra, hogy ne csak művészként nyilvánulj meg?

KO: Régebben nem gondoltam volna, hogy ez fontos, de most már abba nem hagynám. Annyi disznóság történik ebben az országban, hogy úgy érzem, nekem szólnom kell, mert sajnos kevesen teszik. A nők alig hallatják a hangjukat. Tudom, hogy zsigerből és érzelmekből csinálom, könnyen belém lehet kötni, de mindig nagyon felkészülök, utánaolvasok, figyelek. Sok levelet kapok, főleg nőktől, akik biztatnak és megerősítenek abban, hogy szükség van ezekre a megnyilvánulásokra. A Marton-ügy kapcsán egyébként megdöbbentő volt, hogy a műsorban szereplő férfiak többsége úgy gondolta, Sárosdi Lilla nem áldozat.

MN: Ez rettenetesen szomorú. Egyedüli nőként nem érzed magad egy kicsit biodíszletnek ebben a műsorban?

KO: De hát kit hívjanak? Akit lehetne, annak saját műsora van. Persze, rá kellene nevelni a nőket, hogy egyre többen legyünk, akik közéleti kérdésekben megszólalnak, mert ez nem a férfiak privilégiuma.

Karafiáth Orsolyával készült friss interjúnkat, amely új könyvéről, az alkohollal kapcsolatos problémáiról, családi nehézségeiről, illetve a hazai közéletről is szól, a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.