Veres András

Szemben a jövővel

A tokaji írótábor 1986-os tanácskozásáról

  • Veres András
  • 2023. január 11.

Könyv

Tavaly nyáron jelent meg a tokaji írótábor 1986-os konferenciájának jegyzőkönyve a Magyar Napló és a napjainkban is létező rendezvénysorozat közös kiadásában. Kákay Viola és Soltész Márton szerkesztették és rendezték sajtó alá a kötetet, eligazító jegyzetek és egy igen alapos bevezető tanulmány kíséretében.

Annak ellenére, hogy a konferencia az 1985-ös monori és az 1987-es lakitelki tanácskozás közé esett, és ezekkel szemben nem a rendszerkritikus értelmiség illegális akciója volt, hanem a hivatalos szervek által engedélyezett nyilvános fórum (olyannyira, hogy a Napjaink nevű miskolci folyóirat lehozta az előadásokat és a hozzászólások egy részét), és nem az ország demokráciahiányát, hanem a realista irodalom politikai elnyomását kárhoztatta, célként pedig nem a pártállam felszámolását, hanem csak az irodalompolitika megváltoztatását jelölte meg, még így is tanulságos kor­dokumentumnak gondolom, éppen a sajátos, megkülönböztetett helyzete miatt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az irodalomnak hagyományosan nagy volt a súlya a magyar kultúrában, emellett nem elhanyagolható szerepe és ereje volt a politika befolyásolásában és formálásában is.

A főszereplők

A tokaji tábort évente rendezték meg, a hatalom részéről azzal a kevéssé leplezett céllal, hogy lehetőleg túlbiztosított körülmények között, szabályozott mederbe terelve kapjanak hangot az írók aktuális sérelmei, és hogy ezzel mintegy kiengedjék a felgyülemlett gőzt. A most megjelent kötetben helyet kaptak azok a dokumentumok is, amelyek részletesen bemutatják, hogy az írótábor szervezőinek milyen körültekintően kellett eljárniuk, és milyen messzemenően kellett egyeztetniük az illetékesekkel, hogy kit hívjanak meg és kit ne, vagy kit kérjenek fel előadónak és levezető elnöknek.

Az 1986-os tanácskozás címe a fellengzős Valóság – elkötelezettség – közéletiség volt, alcíme pedig a jóval kézzelfoghatóbb Mai irodalmunk társadalmi presztízse. A nyitó előadást Czine Mihály, az ELTE 20. századi tanszékének egyetemi tanára tartotta, a korreferátumokat pedig Tarján Tamás, aki ugyanezen a tanszéken oktatott és én, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. Czine Mihály neves Móricz-szakértő volt, a népi írók mozgalmának elismert kutatója és e hagyomány lelkes újraélesztője-ápolója. Tarján Tamás és én fiatalabb korosztályhoz tartozunk, és már csak ezért is világok választottak el minket Czinétől. Tarján egy kitűnő Nagy Lajos-monográfiával a háta mögött éppen 1986-ban kapott József Attila-díjat. Szélesebb körben a Reményi József Tamás társaságában a kortársakról írt irodalmi paródiái tették ismertté nevét. Én sem számítottam már kezdőnek, a Németh G. Béla által szerkesztett, Arany János nagykőrösi korszakát merőben újszerű módszerrel vizsgáló, szakmai körökben nagy feltűnést keltő és vitákat kiváltó elemzéskötet, Az el nem ért bizonyosság egyik szerzője voltam, 1979-ben pedig önálló tanulmánykötetem jelent meg a Magvetőnél. Részt vettem a közoktatás megújítását célzó akadémiai reformtörekvésekben, Szegedy-Maszák Mihállyal és baráti körömmel (Bojtár Endre, Horváth Iván, Szörényi László, Zemplényi Ferenc) 1979 és 1982 között gimnáziumi irodalomtankönyveket írtunk, amelyekkel sikerült alaposan felforgatni a pedagógus-közvéleményt. A tokaji meghívást (mint az kiderül a dokumentumgyűjteményből) csak hosszú hezitálás után, irodalomszociológusi minőségemben kaptam meg (ugyanis egy értékszociológiai vizsgálatot vezettem az intézetemben).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.