Folyóirat

Szkholion

Könyv

A komolykodó és nyelvtörő folyóiratnév rejtélyét az első oldalon feloldja a közel tíz éve működő, két éve kisebb arculatváltáson átesett debreceni lap állandó mottója. A Foucault-tól vett idézet szerint "mindent szóra kell bírni", méghozzá úgy, hogy megteremtjük a róla való beszéd lehetőségét, majd beszélünk is róla, és ezzel létrehozzuk a kommentár, vagyis a szkholion másodlagos diskurzusát. A Szkholiont így nemcsak a stílusos borítódizájn és a tartalomjegyzékből azonnal átsütő sokszínűség miatt jó kézbe venni, hanem mert a fellapozással egy eleve nyitottként meghatározott szellemi térbe lépünk be, amelyben Szűcs Erika Kiersten közösségi hálózatokról szóló tanulmánya emlékeztet arra, hogy az írott kommentár dicsőítése nem valami elvont és ódivatú, a hétköznapoktól távol eső idea, hiszen például a Facebook like-jai és kommentjei is ezen az elven alapulnak. E 120 oldalas kommentárhálózatban könnyedén megfér egymás mellett Banksy szétcsapott telefonfülkéjének, Mitchell Elfújta a szél című regényének vagy a torture porn hatásmechanizmusának és a Neurosis metálzenekar pályaívének elemzése, nem is beszélve az igényesen összeterelt fiatal írókról. Kár, hogy a lapszám egyetlen interjúja - Balázs Zoltán beszélgetése Láng Zsolttal - a látható erőfeszítések ellenére inkább izgalommentes csevegés lett. Mindazonáltal a szövegek jól szerkesztettek, és az átlagszínvonaluk még akkor is magas, ha esetenként kiszámíthatók és bőbeszédűek. Az esszéisztikus tanulmányok és tanulmányosabb esszék nagyjából véletlenszerű keveredése sem okoz különösebb zavart, bár így a rovatszerkezet jelentőségét veszti. Messze kárpótol az átlagban kb. 23 éves (!) szerzők szövegeivel megtöltött lapszám üresjárataiért, hogy végig a párbeszéd iránt elkötelezett szellemi műhely lendülete érződik. (Évente két számuk jelenik meg, idén a tavaszi kimaradt. Kritikánkkal szeretnénk jelezni: várjuk a folytatást.)

2011/2., 122 oldal, ingyenes

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.