Amikor olvasásról beszélünk, elsősorban a könyvfogyasztási szokásokra gondolunk, azon belül is a szépirodalom olvasására. Az olvasáskutatással foglalkozók nem csupán ezt tekintik olvasásnak, hanem az életünkben jelen lévő mindenfajta szöveg szerepét vizsgálják. A felméréseknek ráadásul különböző fókuszuk lehet: irányulhatnak olvasásszociológára, vagyis az olvasáskultúra társadalmi rétegek, lakóhely, iskolázottság vagy vagyoni helyzet szerinti vizsgálatára, vagy magára a szövegértés általános változásaira, és vannak olyan kutatások is, amelyek az olvasás antropológiai, netán fiziológiai hatását mérik. A katasztrófát kiáltók között legtöbben a könyvolvasás térvesztése miatti kulturális változásokról beszélnek, az intellektuális erodálódástól, vagy éppen közös kulturális gyökereink elvesztésétől tartva.
A magyarországi olvasási szokásokról 2017-ben és 2019-ben is készült egy-egy széles körű, tudományos alaposságú felmérés a 3 és 18 év közötti gyerekek/fiatalok körében. Ezek eredményeit Tóth Máté, a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár igazgatója adta közre, bevezetőjében leszögezve, hogy az olvasás és a digitális tartalomfogyasztás viszonyrendszerét ma már tágabb perspektívában kell vizsgálni, és fontos tény, hogy a mai 18 év alattiak mind úgynevezett digitális bennszülöttek, akik szeme előtt a különböző készülékek képernyőin átlagosan napi 3–4 órán keresztül vibrálnak az információk.
Az olvasási hajlandóság vizsgálatában a könyvolvasás a leginkább mérhető, bár még ez sem egyértelmű kategória, hiszen egyformán könyvnek számít egy Bogyó és Babóca vagy egy manga is. Mégis, a mérések nemzetközileg is bevett alapegysége a könyv, az olvasás időbeli keretének az évet, a negyedévet, illetve a hónapot veszik. A magyarországi helyzet két szélsőséges értéke a következőképpen áll: 2019-ben a gyerekek 43,8 százaléka egyetlen könyvet sem olvasott, ami 10 százalékpontos romlás a 2017-es értékhez képest. Érdekes módon a könyvmolyok köre is bővült, a havonta legalább egy könyvet elfogyasztók köre mintegy 1,5 százalékpontos emelkedéssel 13,2 százaléknyi lett.
Hogy ennek mi az oka, arra Gombos Péter és Csima Melinda keresték a választ egy 2020-as tanulmányukban, a két fent említett felmérés eredményei nyomán a számítógép/internethasználat és az olvasási hajlandóság összefüggéseire kerestek adatokat. Kimutatásukból látható, hogy a gyakrabban „gépező” gyerekek között kevesebb az olvasó, és fordítva. A folyamatosan a neten lógó gyerekek (akik 10–20 percenként ránéznek a telefonjukra) több mint 60 százaléka egyáltalán nem olvas könyvet, az egyáltalán nem szörfölőknek pedig több mint negyede rendszeres olvasó, vagyis havonta legalább egy könyvet kivégeznek. Tehát ha elzárnánk a gyerekeket a nettől, visszaülnének a könyveik mellé? Bár valóban mutatkozik összefüggés az internethasználat és az olvasás között, ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek egyéb tényezők is, amelyek közrejátszhatnak a könyvektől való elfordulásban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
