Könyv

Robert de Boron (?): Merlin - A varázsló regénye

Könyv

Merlin az Artúr-mondakör egyik legemlegetettebb alakja, akiről ezt-azt mindenki tud, ha máshonnan nem, a számtalan filmes feldolgozásból.

Jelen kiadás viszont végre nem misztikus rajzfilmfigurát tesz elénk, hanem a 13. század elején keletkezett középkori prózaregény fordításával boldogítja a Grál-rajongókat és a középkorászokat egyaránt. Merlin rendet tesz a brit trón környékén, ott van a kerekasztal megalapításánál és Artúr király megteremtésénél, ráadásul története már a 12-13. században bestsellernek számított. Iszonyú izgalmas ez: azt az alapot olvasni, megismerni, amire a későbbi értelmezések ráépültek.

Három ördöggel kezdünk, akik kifundálják, miként is lehetne megteremteni az Antikrisztust. Egyikük, aki képes emberi alakot ölteni, feláldozza magát, hogy elcsábítson egy földi nőt: ebből a kevéssé romantikus kis kalandból lesz Merlin. (A borítón ez a jelenet látható.) Az első oldalak után könnyen lendül bele az olvasó a régi szöveg ritmusába, amit nem nehézkesnek, sokkal inkább atmoszférateremtőnek érzünk. A lábjegyzetek nagyon ügyesen találják el azt a hangnemet, amely szavatolja a tudományos alaposságot és hozzáértést, miközben a laikus olvasónak barátságosan ad pluszinfókat. Mindezt megfejeli egy komoly és alapos utószó, amelyben a kéziratok és a pszeudoszerző története legalább olyan izgalmas, mint a regény.

Az egész koncepció nagyon jó: olyan fordítás ez, amely két, alapjaiban egymástól messze álló olvasót hoz össze egy könyvben: a misztikus fantasyk rajongóit és az irodalomtörténészeket. A fordítás ügyesen számol a kétféle olvasat lehetőségével; nem választ, hanem egyszerre élvezhető és szakmailag értékelhető kiadást ad. Bátor, kockázatos vállalkozás, de annál nagyszerűbb és örömtelibb.

Fordította: Seláf Levente. Kalligram, 2013, 152 oldal, 2700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.