Jelen kiadás viszont végre nem misztikus rajzfilmfigurát tesz elénk, hanem a 13. század elején keletkezett középkori prózaregény fordításával boldogítja a Grál-rajongókat és a középkorászokat egyaránt. Merlin rendet tesz a brit trón környékén, ott van a kerekasztal megalapításánál és Artúr király megteremtésénél, ráadásul története már a 12-13. században bestsellernek számított. Iszonyú izgalmas ez: azt az alapot olvasni, megismerni, amire a későbbi értelmezések ráépültek.
Három ördöggel kezdünk, akik kifundálják, miként is lehetne megteremteni az Antikrisztust. Egyikük, aki képes emberi alakot ölteni, feláldozza magát, hogy elcsábítson egy földi nőt: ebből a kevéssé romantikus kis kalandból lesz Merlin. (A borítón ez a jelenet látható.) Az első oldalak után könnyen lendül bele az olvasó a régi szöveg ritmusába, amit nem nehézkesnek, sokkal inkább atmoszférateremtőnek érzünk. A lábjegyzetek nagyon ügyesen találják el azt a hangnemet, amely szavatolja a tudományos alaposságot és hozzáértést, miközben a laikus olvasónak barátságosan ad pluszinfókat. Mindezt megfejeli egy komoly és alapos utószó, amelyben a kéziratok és a pszeudoszerző története legalább olyan izgalmas, mint a regény.
Az egész koncepció nagyon jó: olyan fordítás ez, amely két, alapjaiban egymástól messze álló olvasót hoz össze egy könyvben: a misztikus fantasyk rajongóit és az irodalomtörténészeket. A fordítás ügyesen számol a kétféle olvasat lehetőségével; nem választ, hanem egyszerre élvezhető és szakmailag értékelhető kiadást ad. Bátor, kockázatos vállalkozás, de annál nagyszerűbb és örömtelibb.
Fordította: Seláf Levente. Kalligram, 2013, 152 oldal, 2700 Ft
