Interjú

„Úgy írt, ahogy élt”

Pritz Péter műfordító Charles Bukowskiról

Könyv

Az amerikai író tizenkét kötetét fordította le 2005 és 2017 között. Hét év kihagyás után tavasszal jelent meg a legújabb magyar nyelvű Bukowski-kötet, A város legszebb nője, karácsonyra jön a folytatás is A hétköznapi őrület meséi címmel, de a kettő között a napokban volt egy újrakiadás is.

Magyar Narancs: Korábban azt nyilatkoztad, hogy Bukowskit a Magyar Narancsban olvastál először. Mit?

Pritz Péter: Megfogtál ezzel, mert nem emlékszem pontosan, melyik írásából volt egy részlet, csak arra, hogy 1993-ban lehetett. Egyébként a kilencvenes években hat Ikea-zacskónyi Magyar Narancsot tettem el, hogy majd az unokáimnak megmutatom, hogy mi történt akkoriban Magyarországon. De beázott a pincénk, és akkor a nagyja tönkrement. Ezt csak azért mondom, mert korábban legalább elő tudtam volna keresni azt a lapszámot… Az biztos, hogy akkor nagyon nagy hatással volt rám. Azon gondolkodtam, hogy ez is irodalom? Én akkoriban az ELTE angol szakára jártam, Steinbecket, Beckettet, Harold Pintert olvastunk az egyetemen, meg Norman Mailert, Vonnegutot. A Bukowski-szöveg annyira kilógott ebből, hogy úgy voltam vele, ha ez is irodalom, akkor én is tudok ilyet írni…

MN: És írtál?

PP: Szerencsére nem. Vagyis csak jóval később, két éve a Hévíz folyóiratnak. Ahhoz viszont kedvet kaptam, hogy utánanézzek Bukowskinak. Csakhogy semmit nem találtam tőle, akkor még a Notes of a Dirty Old Man sem jelent meg Balázs Attila fordításában, Egy vén kujon jegyzetei címmel (1995-ben – a szerk.), tehát azon a Narancs-íráson kívül semmi nem volt olvasható itthon. Úgyhogy, óriási szerencsém volt, hogy akkoriban megismerkedtem egy félig magyar, félig amerikai lánnyal, és neki köszönhetően hosszabb időt tölthettem Los Angelesben. Ott elmentem a városi könyvtárba, ahol azzal szembesültem, hogy Bukowskinak valójában hatalmas az életműve. A Nők (Women) volt az első könyv, amit olvastam tőle, de ha már kint voltam, azt is a fejembe vettem, hogy találkozni akarok vele. Leírta, hogy milyen kocsmákban szokott ülni, milyen utcákban járkál, arra gondoltam, hogy beülök valamelyikbe, hátha sikerül összefutnunk. Aztán talán pont a Nőkbe írt ceruzajegyzetből tudtam meg, hogy pár hónappal azelőtt halt meg (1994-ben – a szerk.), hogy én kiértem. Akkor határoztam el, hogy ha már nem sikerült találkoznom vele személyesen, akkor legalább lefordítok tőle valamit.

MN: Gyorsan ment?

PP: Majdnem tíz év telt el, mire nekiálltam a Ponyvának (Pulp), hogy aztán a szöveg egy asztalfiókban kössön ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."