olvasótapló

Mindig a mágia

Mindig érdekesek azok a pontok, amikor a hétköznapi elemelkedik, és a tényekből, nem tényekből, álmokból és gondolatokból irodalmi mű születik. 

A Holttest a könyvtárszobában, de még inkább A férfi, aki munkát talált (Herman Brusselmans nagyszerű szatirikus regénye) óta tudjuk: egy könyvtárban igenis történhetnek cifra dolgok. Baróthy Zoltán új regényében, az Utolsó napokban sem pusztán a gondolatok terepe a helyszín. Becsey Gergely, a Nemzeti Nagykönyvtár munkatársa ugyanis egy emberi fülre lel az egyik könyvszállító kocsiban. „A könyvtárban dolgoztam, és az járt a fejemben, mit kéne írni. És aztán időnként elkezdtek bevillanni képek, történetszilánkok, fordulatok, karakterek még igazi történet nélkül – onnan helyből. Aztán egy nyári hajnalon, ébredés után otthon egyszer csak összeérett az egész, még mindig nem történetté, csak valamiféle vízióvá. És akkor már tudtam, hogy a fantázia követelni fogja a maga jussát a végeredményből” – meséli nekünk a szerző. „Na, ide figyelj, Zoli. Lehet, hogy én egy akárki fia vagyok, de te meg egy barom. Itt dolgozom három éve, és te még egyszer sem meséltél nekem se erről az időn kívül lebegő, otthonkás mamikáról, akiről az hírlik, hogy halhatatlan, se erről a másik vén szatyorról, fene nagy könyvtártudósról, aki a te szellemi vezéred és példaképed. Ezek a könyvtárszakmai körök téged sose érdekeltek! És Jerryke? Az emberek élhetnek sokáig, főleg ilyen fejlett technikai környezetben, nincs ebben semmi különös!” – pillantunk át, majd lépünk be a realitásból a fantázia világába a regényben. Baróthyt mindig ezek az érintkezések érdekelték, mert, ahogy ő mondja: „A kitalált – ha jól végzem a dolgom – valahogy épp a szöveg által részévé válik a valóságnak is.” (Kalligram)

Mindig érdekesek azok a pontok, amikor a hétköznapi elemelkedik, és a tényekből, nem tényekből, álmokból és gondolatokból irodalmi mű születik. A népszerű japán regényíró, Murakami Haruki világa annyiban rokonítható Baróthyéval, hogy nála is elmosódnak a határok az imaginárius elemek és a megélt, átélt, reális élmények között. Mindig érdekelt, hogy aki ennyire termékeny, és olyan módon képes hatni a műveivel, mint a legjobb slágerek (értem ezalatt, hogy az ínyencek közül is sokan szeretik, de azokhoz is el tud jutni, akik a kortárs prózával nincsenek a legnagyobb barátságban), vajon hogyan gondolkodik az alkotásról magáról. A kötet eredeti nyelven 2015-ben látott napvilágot, a szerző már akkor is szeretett és keresett alkotó volt nálunk, ezért nem értem a kiadói fáziskésést. De a lényeg: ezek az esszék írásról, írókról, alkotókról rendkívül vibrálók és élénkek, és valóban megnyitnak egy ajtót a művek világához. A Mesterségem a regényírás a köztudottan zárkózott szerző magánéletéről sokat nem árul el, de betekinteni enged a japán irodalmi életbe, megtudjuk, hogy egy másik kultúrában hogyan gondolkodnak alkotókról, iskolákról, díjakról, oktatásról. „Végeredményben valószínűleg »önéletrajzi esszéknek« fogják tekinteni ezeket az írásaimat, pedig eredetileg nem annak szántam őket” – írja a szerző az utószóban. És igen, én is annak tekintem ezeket az írásokat, mert egy írónak az életműve az élete. Egy szerző az írásaival kommunikál, és az írásaiban él. A véleménye, a szellemisége az arcéle, és Murakami arcéle ezekben a néhol kissé terjengős szövegekben erőteljesen kirajzolódik, s mindez szép adalék a több mint fél évszázados alkotói pályához. (Geopen)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.