olvasótapló

Mindig a mágia

Mindig érdekesek azok a pontok, amikor a hétköznapi elemelkedik, és a tényekből, nem tényekből, álmokból és gondolatokból irodalmi mű születik. 

A Holttest a könyvtárszobában, de még inkább A férfi, aki munkát talált (Herman Brusselmans nagyszerű szatirikus regénye) óta tudjuk: egy könyvtárban igenis történhetnek cifra dolgok. Baróthy Zoltán új regényében, az Utolsó napokban sem pusztán a gondolatok terepe a helyszín. Becsey Gergely, a Nemzeti Nagykönyvtár munkatársa ugyanis egy emberi fülre lel az egyik könyvszállító kocsiban. „A könyvtárban dolgoztam, és az járt a fejemben, mit kéne írni. És aztán időnként elkezdtek bevillanni képek, történetszilánkok, fordulatok, karakterek még igazi történet nélkül – onnan helyből. Aztán egy nyári hajnalon, ébredés után otthon egyszer csak összeérett az egész, még mindig nem történetté, csak valamiféle vízióvá. És akkor már tudtam, hogy a fantázia követelni fogja a maga jussát a végeredményből” – meséli nekünk a szerző. „Na, ide figyelj, Zoli. Lehet, hogy én egy akárki fia vagyok, de te meg egy barom. Itt dolgozom három éve, és te még egyszer sem meséltél nekem se erről az időn kívül lebegő, otthonkás mamikáról, akiről az hírlik, hogy halhatatlan, se erről a másik vén szatyorról, fene nagy könyvtártudósról, aki a te szellemi vezéred és példaképed. Ezek a könyvtárszakmai körök téged sose érdekeltek! És Jerryke? Az emberek élhetnek sokáig, főleg ilyen fejlett technikai környezetben, nincs ebben semmi különös!” – pillantunk át, majd lépünk be a realitásból a fantázia világába a regényben. Baróthyt mindig ezek az érintkezések érdekelték, mert, ahogy ő mondja: „A kitalált – ha jól végzem a dolgom – valahogy épp a szöveg által részévé válik a valóságnak is.” (Kalligram)

Mindig érdekesek azok a pontok, amikor a hétköznapi elemelkedik, és a tényekből, nem tényekből, álmokból és gondolatokból irodalmi mű születik. A népszerű japán regényíró, Murakami Haruki világa annyiban rokonítható Baróthyéval, hogy nála is elmosódnak a határok az imaginárius elemek és a megélt, átélt, reális élmények között. Mindig érdekelt, hogy aki ennyire termékeny, és olyan módon képes hatni a műveivel, mint a legjobb slágerek (értem ezalatt, hogy az ínyencek közül is sokan szeretik, de azokhoz is el tud jutni, akik a kortárs prózával nincsenek a legnagyobb barátságban), vajon hogyan gondolkodik az alkotásról magáról. A kötet eredeti nyelven 2015-ben látott napvilágot, a szerző már akkor is szeretett és keresett alkotó volt nálunk, ezért nem értem a kiadói fáziskésést. De a lényeg: ezek az esszék írásról, írókról, alkotókról rendkívül vibrálók és élénkek, és valóban megnyitnak egy ajtót a művek világához. A Mesterségem a regényírás a köztudottan zárkózott szerző magánéletéről sokat nem árul el, de betekinteni enged a japán irodalmi életbe, megtudjuk, hogy egy másik kultúrában hogyan gondolkodnak alkotókról, iskolákról, díjakról, oktatásról. „Végeredményben valószínűleg »önéletrajzi esszéknek« fogják tekinteni ezeket az írásaimat, pedig eredetileg nem annak szántam őket” – írja a szerző az utószóban. És igen, én is annak tekintem ezeket az írásokat, mert egy írónak az életműve az élete. Egy szerző az írásaival kommunikál, és az írásaiban él. A véleménye, a szellemisége az arcéle, és Murakami arcéle ezekben a néhol kissé terjengős szövegekben erőteljesen kirajzolódik, s mindez szép adalék a több mint fél évszázados alkotói pályához. (Geopen)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.