olvasótapló

Rímek az időtlenségre

Nyár vége felé, száguldva a nagy őszi könyves események felé, az idő múlása még erőteljesebben érint meg minket. Három kötettel eredünk tűnő nyomába.

Merész kötet Vági János hamarosan megjelenő Hanghordozója, amelyből már több helyen olvashattunk részleteket. Kísérleti szövegek ezek: egy-egy kitüntetett pillanatban hallunk valakiket (hősöket?), ahogy beszélnek (talán akaratlanul?) egy rejtélyes rögzítőre. Ki hallgatja vissza ezeket, mi a célja a közlőnek? Hát annak, aki hallgatja mindezt? „Egy megfeneklett uszályt úszómedencévé alakítottak át a berliniek 2004-ben. Sokadik építészeti túrám célpontja ez az építészetileg sem semmi Bade­schiff medence lett. Akkortájt a közösségi alapú építészeti tervezés témájával kínlódtam, aminek kutatási anyagát gondoltam ráncba szedni a Spree folyó partján. Ehelyett kezdtem bele a Hanghordozóba. Nem kizárt, hogy a Hawaiian Tropic napolaj kókuszillatfelhőjének köszönhetően. És ezzel a lehető legtermészetesebben kapcsolódott össze bennem írói indulásom és a megfeneklés-lebegés képe” – felelte nekünk Vági, amikor a kötet születéséről kérdeztük. A lebegés és a megakadás kettőssége a befogadás pillanataiban is tökéletesen működik: „Nem feltűnő, a fénynek fogy az ereje, ez lenne a tompa derengés. Ami kint elsuhan, az nincs. Vagy az ablakon fix szitanyomat van. Jól­esik, hogy több mint két kéz tapogat, hogy legalább kettő durván. Valamiért nem fontos, kié. Az érintésből nem kell következtetni semmire. Mozdulatlanságom is válasz. Androgün vagyok.” Az eredeti szakmája szerint építészmérnök szerző első kötete egyszerre érzéki és intellektuális kaland. (Kalligram)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.