olvasótapló

Rímek az időtlenségre

Nyár vége felé, száguldva a nagy őszi könyves események felé, az idő múlása még erőteljesebben érint meg minket. Három kötettel eredünk tűnő nyomába.

Merész kötet Vági János hamarosan megjelenő Hanghordozója, amelyből már több helyen olvashattunk részleteket. Kísérleti szövegek ezek: egy-egy kitüntetett pillanatban hallunk valakiket (hősöket?), ahogy beszélnek (talán akaratlanul?) egy rejtélyes rögzítőre. Ki hallgatja vissza ezeket, mi a célja a közlőnek? Hát annak, aki hallgatja mindezt? „Egy megfeneklett uszályt úszómedencévé alakítottak át a berliniek 2004-ben. Sokadik építészeti túrám célpontja ez az építészetileg sem semmi Bade­schiff medence lett. Akkortájt a közösségi alapú építészeti tervezés témájával kínlódtam, aminek kutatási anyagát gondoltam ráncba szedni a Spree folyó partján. Ehelyett kezdtem bele a Hanghordozóba. Nem kizárt, hogy a Hawaiian Tropic napolaj kókuszillatfelhőjének köszönhetően. És ezzel a lehető legtermészetesebben kapcsolódott össze bennem írói indulásom és a megfeneklés-lebegés képe” – felelte nekünk Vági, amikor a kötet születéséről kérdeztük. A lebegés és a megakadás kettőssége a befogadás pillanataiban is tökéletesen működik: „Nem feltűnő, a fénynek fogy az ereje, ez lenne a tompa derengés. Ami kint elsuhan, az nincs. Vagy az ablakon fix szitanyomat van. Jól­esik, hogy több mint két kéz tapogat, hogy legalább kettő durván. Valamiért nem fontos, kié. Az érintésből nem kell következtetni semmire. Mozdulatlanságom is válasz. Androgün vagyok.” Az eredeti szakmája szerint építészmérnök szerző első kötete egyszerre érzéki és intellektuális kaland. (Kalligram)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk