olvasótapló

Rímek az időtlenségre

Nyár vége felé, száguldva a nagy őszi könyves események felé, az idő múlása még erőteljesebben érint meg minket. Három kötettel eredünk tűnő nyomába.

Merész kötet Vági János hamarosan megjelenő Hanghordozója, amelyből már több helyen olvashattunk részleteket. Kísérleti szövegek ezek: egy-egy kitüntetett pillanatban hallunk valakiket (hősöket?), ahogy beszélnek (talán akaratlanul?) egy rejtélyes rögzítőre. Ki hallgatja vissza ezeket, mi a célja a közlőnek? Hát annak, aki hallgatja mindezt? „Egy megfeneklett uszályt úszómedencévé alakítottak át a berliniek 2004-ben. Sokadik építészeti túrám célpontja ez az építészetileg sem semmi Bade­schiff medence lett. Akkortájt a közösségi alapú építészeti tervezés témájával kínlódtam, aminek kutatási anyagát gondoltam ráncba szedni a Spree folyó partján. Ehelyett kezdtem bele a Hanghordozóba. Nem kizárt, hogy a Hawaiian Tropic napolaj kókuszillatfelhőjének köszönhetően. És ezzel a lehető legtermészetesebben kapcsolódott össze bennem írói indulásom és a megfeneklés-lebegés képe” – felelte nekünk Vági, amikor a kötet születéséről kérdeztük. A lebegés és a megakadás kettőssége a befogadás pillanataiban is tökéletesen működik: „Nem feltűnő, a fénynek fogy az ereje, ez lenne a tompa derengés. Ami kint elsuhan, az nincs. Vagy az ablakon fix szitanyomat van. Jól­esik, hogy több mint két kéz tapogat, hogy legalább kettő durván. Valamiért nem fontos, kié. Az érintésből nem kell következtetni semmire. Mozdulatlanságom is válasz. Androgün vagyok.” Az eredeti szakmája szerint építészmérnök szerző első kötete egyszerre érzéki és intellektuális kaland. (Kalligram)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.