olvasótapló

Rímek az időtlenségre

Nyár vége felé, száguldva a nagy őszi könyves események felé, az idő múlása még erőteljesebben érint meg minket. Három kötettel eredünk tűnő nyomába.

Merész kötet Vági János hamarosan megjelenő Hanghordozója, amelyből már több helyen olvashattunk részleteket. Kísérleti szövegek ezek: egy-egy kitüntetett pillanatban hallunk valakiket (hősöket?), ahogy beszélnek (talán akaratlanul?) egy rejtélyes rögzítőre. Ki hallgatja vissza ezeket, mi a célja a közlőnek? Hát annak, aki hallgatja mindezt? „Egy megfeneklett uszályt úszómedencévé alakítottak át a berliniek 2004-ben. Sokadik építészeti túrám célpontja ez az építészetileg sem semmi Bade­schiff medence lett. Akkortájt a közösségi alapú építészeti tervezés témájával kínlódtam, aminek kutatási anyagát gondoltam ráncba szedni a Spree folyó partján. Ehelyett kezdtem bele a Hanghordozóba. Nem kizárt, hogy a Hawaiian Tropic napolaj kókuszillatfelhőjének köszönhetően. És ezzel a lehető legtermészetesebben kapcsolódott össze bennem írói indulásom és a megfeneklés-lebegés képe” – felelte nekünk Vági, amikor a kötet születéséről kérdeztük. A lebegés és a megakadás kettőssége a befogadás pillanataiban is tökéletesen működik: „Nem feltűnő, a fénynek fogy az ereje, ez lenne a tompa derengés. Ami kint elsuhan, az nincs. Vagy az ablakon fix szitanyomat van. Jól­esik, hogy több mint két kéz tapogat, hogy legalább kettő durván. Valamiért nem fontos, kié. Az érintésből nem kell következtetni semmire. Mozdulatlanságom is válasz. Androgün vagyok.” Az eredeti szakmája szerint építészmérnök szerző első kötete egyszerre érzéki és intellektuális kaland. (Kalligram)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.