KÖNYVMELLÉKLET

A hetedik napon

Guido Tonelli: Genezis

Kritika

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

Ennek a történetnek legalábbis részleges happy end lett a vége, Tonelli pedig a modern fizika egyik élő klasszikusává avanzsált. Éppen tíz évvel ezelőtt, 2011. de­cem­ber 3-án jelentette be – Tonelli jelenlétében – a CMS és a közös célon dolgozó másik LHC-s csapat, az ATLAS, hogy valószínűleg megtalálták a Higgs-bozont (vagy legalábbis egy olyan részecskét, amely éppen 125 giga­elektrovolton pörög). Ezt azért is érdemes felidézni, mert kiemelt helyet kap Guido Tonelli asszociációkban és meglátásokban gazdag könyvében, amely nem véletlenül visel biblikus címet.

A könyv tagolása tudatosan idézi a teremtés könyvét, miközben Tonelli is pont hét epizódban (napban) meséli el a világ történetét a vákuumtól szinte a máig. A sokszor az időutazás metaforájával operáló elbeszélésében fontos szerep jut annak is, hogy a világegyetem tágulását (ezzel együtt azt a gondolatot, hogy világunknak immár nem csupán vallásos-mitikus, de fizikai értelemben is volt egy zéró pontja) éppen egy matematikus-fizikus-pap, a Cambridge-ben végzett belga Georges Lemaître sejtette meg, sőt számolta ki. A múlt század első felének zseniális fizikusai, ahogy arra Tonelli is utal, kezdetben éppen a korántsem akaratlan vallási allúzió, a genezisre kacsintó áthallás miatt idegenkedtek (például maga Einstein is) vagy gyanakodtak, amikor először hallottak az ősrobbanás gondolatáról – az olasz tudóst pontosan ez villanyozza fel. Tonelli számára a tudományhoz mérhető izgalommal bírnak az emberiség nagy mítoszai is, melyek mind-mind a világ sok milliárd éves, valahonnan valahová tartó történetéről szólnak. Ez a kellő poézissel és nagy megjelenítő erővel elénk tárt világ bővelkedik az ellentétekben és paradoxonokban. Szükség is van hozzá a laikus olvasó számára is átélhető, érzékletes leírásokra, melyekből kiderül, hogyan lehet kiolvasztani a jeges vákuumból az ősrobbanás óta hibernálódott részecskéket, s miből ered az a temérdek mikroszkopikus rezgés, amely elevenné teszi a látszólag halott és üres vákuumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."