KÖNYVMELLÉKLET

A hetedik napon

Guido Tonelli: Genezis

Kritika

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

Ennek a történetnek legalábbis részleges happy end lett a vége, Tonelli pedig a modern fizika egyik élő klasszikusává avanzsált. Éppen tíz évvel ezelőtt, 2011. de­cem­ber 3-án jelentette be – Tonelli jelenlétében – a CMS és a közös célon dolgozó másik LHC-s csapat, az ATLAS, hogy valószínűleg megtalálták a Higgs-bozont (vagy legalábbis egy olyan részecskét, amely éppen 125 giga­elektrovolton pörög). Ezt azért is érdemes felidézni, mert kiemelt helyet kap Guido Tonelli asszociációkban és meglátásokban gazdag könyvében, amely nem véletlenül visel biblikus címet.

A könyv tagolása tudatosan idézi a teremtés könyvét, miközben Tonelli is pont hét epizódban (napban) meséli el a világ történetét a vákuumtól szinte a máig. A sokszor az időutazás metaforájával operáló elbeszélésében fontos szerep jut annak is, hogy a világegyetem tágulását (ezzel együtt azt a gondolatot, hogy világunknak immár nem csupán vallásos-mitikus, de fizikai értelemben is volt egy zéró pontja) éppen egy matematikus-fizikus-pap, a Cambridge-ben végzett belga Georges Lemaître sejtette meg, sőt számolta ki. A múlt század első felének zseniális fizikusai, ahogy arra Tonelli is utal, kezdetben éppen a korántsem akaratlan vallási allúzió, a genezisre kacsintó áthallás miatt idegenkedtek (például maga Einstein is) vagy gyanakodtak, amikor először hallottak az ősrobbanás gondolatáról – az olasz tudóst pontosan ez villanyozza fel. Tonelli számára a tudományhoz mérhető izgalommal bírnak az emberiség nagy mítoszai is, melyek mind-mind a világ sok milliárd éves, valahonnan valahová tartó történetéről szólnak. Ez a kellő poézissel és nagy megjelenítő erővel elénk tárt világ bővelkedik az ellentétekben és paradoxonokban. Szükség is van hozzá a laikus olvasó számára is átélhető, érzékletes leírásokra, melyekből kiderül, hogyan lehet kiolvasztani a jeges vákuumból az ősrobbanás óta hibernálódott részecskéket, s miből ered az a temérdek mikroszkopikus rezgés, amely elevenné teszi a látszólag halott és üres vákuumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.