KÖNYVMELLÉKLET

A hetedik napon

Guido Tonelli: Genezis

Kritika

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

Ennek a történetnek legalábbis részleges happy end lett a vége, Tonelli pedig a modern fizika egyik élő klasszikusává avanzsált. Éppen tíz évvel ezelőtt, 2011. de­cem­ber 3-án jelentette be – Tonelli jelenlétében – a CMS és a közös célon dolgozó másik LHC-s csapat, az ATLAS, hogy valószínűleg megtalálták a Higgs-bozont (vagy legalábbis egy olyan részecskét, amely éppen 125 giga­elektrovolton pörög). Ezt azért is érdemes felidézni, mert kiemelt helyet kap Guido Tonelli asszociációkban és meglátásokban gazdag könyvében, amely nem véletlenül visel biblikus címet.

A könyv tagolása tudatosan idézi a teremtés könyvét, miközben Tonelli is pont hét epizódban (napban) meséli el a világ történetét a vákuumtól szinte a máig. A sokszor az időutazás metaforájával operáló elbeszélésében fontos szerep jut annak is, hogy a világegyetem tágulását (ezzel együtt azt a gondolatot, hogy világunknak immár nem csupán vallásos-mitikus, de fizikai értelemben is volt egy zéró pontja) éppen egy matematikus-fizikus-pap, a Cambridge-ben végzett belga Georges Lemaître sejtette meg, sőt számolta ki. A múlt század első felének zseniális fizikusai, ahogy arra Tonelli is utal, kezdetben éppen a korántsem akaratlan vallási allúzió, a genezisre kacsintó áthallás miatt idegenkedtek (például maga Einstein is) vagy gyanakodtak, amikor először hallottak az ősrobbanás gondolatáról – az olasz tudóst pontosan ez villanyozza fel. Tonelli számára a tudományhoz mérhető izgalommal bírnak az emberiség nagy mítoszai is, melyek mind-mind a világ sok milliárd éves, valahonnan valahová tartó történetéről szólnak. Ez a kellő poézissel és nagy megjelenítő erővel elénk tárt világ bővelkedik az ellentétekben és paradoxonokban. Szükség is van hozzá a laikus olvasó számára is átélhető, érzékletes leírásokra, melyekből kiderül, hogyan lehet kiolvasztani a jeges vákuumból az ősrobbanás óta hibernálódott részecskéket, s miből ered az a temérdek mikroszkopikus rezgés, amely elevenné teszi a látszólag halott és üres vákuumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.