Rádió

A kenyér hangja

Nemzeti popmix a Kossuthon

Kritika

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Amúgy történeti perspektívában sem egyszerű megmondani, hogy mi volt ennek az ünnepnapnak a korszakokon átívelő veleje. Az államalapítás eszméje, persze, de hát erről a legbénább politikai ideológus (ma marketingeseknek is mondhatnánk őket) is tudja, hogy kevéssé hozza lázba az istenadta népet. Volt idő, amikor az új kenyér ünnepeként igyekeztek rebrandingolni, aztán lett abból a Népköztársaság ünnepe, majd a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe (emlékszünk még talán: „gusztus húsz, kotmányunk ünnepe”), ’91 óta meg a fentebb idézett megjegyezhetetlen néven fut.

A Kossuth rádió is azzal dolgozik, amije van. Archív részletek, helyszíni bejelentkezések, kapcsolódó riportok, estefelé István király rádiójáték (vigyázat, nem a rockos cucc, azt a tévé adja!). Nem állítjuk, hogy odaszögezné a program az ember fülét a készülékhez. Egy érdekes kísérlet mégis akadt valami újszerű megközelítésre: a csatorna egy kis könnyűzenei mixszel készült a jeles nap alkalmából. Hogy miért nem a Petőfin adták be a dolgot, kérdés ugyan, de végül is elvileg a Kossuthon sem tilos tánczenét szolgáltatni.

A Könnyűzenei válogatás – nemzeti tematikájú dalokból elnevezésű félórás produkció felütése szerint olyan zeneszámok válogatását ajánlja a hallgatóknak, amelyek közvetlenül a nemzeti érzésünk megbirizgálására tesznek kísérletet. Azonnal felébredt bennünk a gyanú, hogy mindjárt hallani fogjuk azt a számot, amire mindenki gondol hasonló esetekben egy ideje, tehát némi izgatottsággal követtük a műsort, igazunk lesz-e. Végül mindössze hat szerzemény fért a szűkös adásidőbe, ha pedig korosztályos célzatosságot kerestünk volna a válogatásban, azt mondanánk, a hatvan fölöttieket vette célba a főadó alkalmi DJ-je. Kezdésnek az LGT-től szólalt meg a Magyarország, majd Máté Péter vallott arról Hazám című opusában, hogy a kenyér hangját hallja. A nemzetközi kitekintésről a francia Deep Forest gondoskodott 1995-ös slágerével, a Marta’s Songgal. Ezeket az akár kellemesnek is nevezhető dallamokat követte végül a hard core rész. Nem úsztuk meg ezt a rövid időt sem a rockopera István, a király nélkül, itt éppen Vikidál „Koppány” Gyula zengte el a Szállj fel szabad madárt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.