Rádió

A kenyér hangja

Nemzeti popmix a Kossuthon

Kritika

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Amúgy történeti perspektívában sem egyszerű megmondani, hogy mi volt ennek az ünnepnapnak a korszakokon átívelő veleje. Az államalapítás eszméje, persze, de hát erről a legbénább politikai ideológus (ma marketingeseknek is mondhatnánk őket) is tudja, hogy kevéssé hozza lázba az istenadta népet. Volt idő, amikor az új kenyér ünnepeként igyekeztek rebrandingolni, aztán lett abból a Népköztársaság ünnepe, majd a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe (emlékszünk még talán: „gusztus húsz, kotmányunk ünnepe”), ’91 óta meg a fentebb idézett megjegyezhetetlen néven fut.

A Kossuth rádió is azzal dolgozik, amije van. Archív részletek, helyszíni bejelentkezések, kapcsolódó riportok, estefelé István király rádiójáték (vigyázat, nem a rockos cucc, azt a tévé adja!). Nem állítjuk, hogy odaszögezné a program az ember fülét a készülékhez. Egy érdekes kísérlet mégis akadt valami újszerű megközelítésre: a csatorna egy kis könnyűzenei mixszel készült a jeles nap alkalmából. Hogy miért nem a Petőfin adták be a dolgot, kérdés ugyan, de végül is elvileg a Kossuthon sem tilos tánczenét szolgáltatni.

A Könnyűzenei válogatás – nemzeti tematikájú dalokból elnevezésű félórás produkció felütése szerint olyan zeneszámok válogatását ajánlja a hallgatóknak, amelyek közvetlenül a nemzeti érzésünk megbirizgálására tesznek kísérletet. Azonnal felébredt bennünk a gyanú, hogy mindjárt hallani fogjuk azt a számot, amire mindenki gondol hasonló esetekben egy ideje, tehát némi izgatottsággal követtük a műsort, igazunk lesz-e. Végül mindössze hat szerzemény fért a szűkös adásidőbe, ha pedig korosztályos célzatosságot kerestünk volna a válogatásban, azt mondanánk, a hatvan fölöttieket vette célba a főadó alkalmi DJ-je. Kezdésnek az LGT-től szólalt meg a Magyarország, majd Máté Péter vallott arról Hazám című opusában, hogy a kenyér hangját hallja. A nemzetközi kitekintésről a francia Deep Forest gondoskodott 1995-ös slágerével, a Marta’s Songgal. Ezeket az akár kellemesnek is nevezhető dallamokat követte végül a hard core rész. Nem úsztuk meg ezt a rövid időt sem a rockopera István, a király nélkül, itt éppen Vikidál „Koppány” Gyula zengte el a Szállj fel szabad madárt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."