Rádió

A kenyér hangja

Nemzeti popmix a Kossuthon

Kritika

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Amúgy történeti perspektívában sem egyszerű megmondani, hogy mi volt ennek az ünnepnapnak a korszakokon átívelő veleje. Az államalapítás eszméje, persze, de hát erről a legbénább politikai ideológus (ma marketingeseknek is mondhatnánk őket) is tudja, hogy kevéssé hozza lázba az istenadta népet. Volt idő, amikor az új kenyér ünnepeként igyekeztek rebrandingolni, aztán lett abból a Népköztársaság ünnepe, majd a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe (emlékszünk még talán: „gusztus húsz, kotmányunk ünnepe”), ’91 óta meg a fentebb idézett megjegyezhetetlen néven fut.

A Kossuth rádió is azzal dolgozik, amije van. Archív részletek, helyszíni bejelentkezések, kapcsolódó riportok, estefelé István király rádiójáték (vigyázat, nem a rockos cucc, azt a tévé adja!). Nem állítjuk, hogy odaszögezné a program az ember fülét a készülékhez. Egy érdekes kísérlet mégis akadt valami újszerű megközelítésre: a csatorna egy kis könnyűzenei mixszel készült a jeles nap alkalmából. Hogy miért nem a Petőfin adták be a dolgot, kérdés ugyan, de végül is elvileg a Kossuthon sem tilos tánczenét szolgáltatni.

A Könnyűzenei válogatás – nemzeti tematikájú dalokból elnevezésű félórás produkció felütése szerint olyan zeneszámok válogatását ajánlja a hallgatóknak, amelyek közvetlenül a nemzeti érzésünk megbirizgálására tesznek kísérletet. Azonnal felébredt bennünk a gyanú, hogy mindjárt hallani fogjuk azt a számot, amire mindenki gondol hasonló esetekben egy ideje, tehát némi izgatottsággal követtük a műsort, igazunk lesz-e. Végül mindössze hat szerzemény fért a szűkös adásidőbe, ha pedig korosztályos célzatosságot kerestünk volna a válogatásban, azt mondanánk, a hatvan fölöttieket vette célba a főadó alkalmi DJ-je. Kezdésnek az LGT-től szólalt meg a Magyarország, majd Máté Péter vallott arról Hazám című opusában, hogy a kenyér hangját hallja. A nemzetközi kitekintésről a francia Deep Forest gondoskodott 1995-ös slágerével, a Marta’s Songgal. Ezeket az akár kellemesnek is nevezhető dallamokat követte végül a hard core rész. Nem úsztuk meg ezt a rövid időt sem a rockopera István, a király nélkül, itt éppen Vikidál „Koppány” Gyula zengte el a Szállj fel szabad madárt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.