Amúgy történeti perspektívában sem egyszerű megmondani, hogy mi volt ennek az ünnepnapnak a korszakokon átívelő veleje. Az államalapítás eszméje, persze, de hát erről a legbénább politikai ideológus (ma marketingeseknek is mondhatnánk őket) is tudja, hogy kevéssé hozza lázba az istenadta népet. Volt idő, amikor az új kenyér ünnepeként igyekeztek rebrandingolni, aztán lett abból a Népköztársaság ünnepe, majd a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe (emlékszünk még talán: „gusztus húsz, kotmányunk ünnepe”), ’91 óta meg a fentebb idézett megjegyezhetetlen néven fut.
A Kossuth rádió is azzal dolgozik, amije van. Archív részletek, helyszíni bejelentkezések, kapcsolódó riportok, estefelé István király rádiójáték (vigyázat, nem a rockos cucc, azt a tévé adja!). Nem állítjuk, hogy odaszögezné a program az ember fülét a készülékhez. Egy érdekes kísérlet mégis akadt valami újszerű megközelítésre: a csatorna egy kis könnyűzenei mixszel készült a jeles nap alkalmából. Hogy miért nem a Petőfin adták be a dolgot, kérdés ugyan, de végül is elvileg a Kossuthon sem tilos tánczenét szolgáltatni.
A Könnyűzenei válogatás – nemzeti tematikájú dalokból elnevezésű félórás produkció felütése szerint olyan zeneszámok válogatását ajánlja a hallgatóknak, amelyek közvetlenül a nemzeti érzésünk megbirizgálására tesznek kísérletet. Azonnal felébredt bennünk a gyanú, hogy mindjárt hallani fogjuk azt a számot, amire mindenki gondol hasonló esetekben egy ideje, tehát némi izgatottsággal követtük a műsort, igazunk lesz-e. Végül mindössze hat szerzemény fért a szűkös adásidőbe, ha pedig korosztályos célzatosságot kerestünk volna a válogatásban, azt mondanánk, a hatvan fölöttieket vette célba a főadó alkalmi DJ-je. Kezdésnek az LGT-től szólalt meg a Magyarország, majd Máté Péter vallott arról Hazám című opusában, hogy a kenyér hangját hallja. A nemzetközi kitekintésről a francia Deep Forest gondoskodott 1995-ös slágerével, a Marta’s Songgal. Ezeket az akár kellemesnek is nevezhető dallamokat követte végül a hard core rész. Nem úsztuk meg ezt a rövid időt sem a rockopera István, a király nélkül, itt éppen Vikidál „Koppány” Gyula zengte el a Szállj fel szabad madárt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
