A szent ügyben mögötte állnak szövetségesei, mindenféle szélsőséges csoportosulásokból, van köztük autószerelő, ménesgazda, könyvelő, középiskolai tanár (a „professzor”). Buzgón látogatják Józsi bácsit a Budapest környéki falujában, beindul a szervezkedés, csakhogy hamar több belső és külső feszültség üti fel a fejét: a társaság egy részéről kiderül, hogy hatalmas fegyverarzenált felhalmozva döntő lépésre készül, miközben úgy tűnik, a minden állami és egyházi hivatalt e-mailekkel bombázó Józsi bácsi királyi ambícióiban az országgyűlés elnöki hivatala is lát fantáziát. Innen aztán egész kalandosan alakul az abszurd történet.
A regény igencsak humoros gúnyrajz a hazai szélsőjobbról, az áltudományos történészkedésről és általában a kisszerű magyarországi állapotokról, Krasznahorkai művei közül ebben találhatók a legközvetlenebb aktuális valóságvonatkozások. Orbán mellett szóba kerül a parlament elnöke (a „Mákosbajszos”), a királyság visszaállítását fontolgatva a propagandamunkát „Tónira” bíznák. A későbbi olvasókat pedig nem árt majd emlékeztetni arra, hogy az egészen röhejes, de valóságos szkíta államellenes összeesküvés tagjain, élükön az öreg „kormányzóval”, a regény megjelenése után ütött rajta a TEK. És még ha ez a relatíve rövid, kamaradarab-szerű könyv nem is rajzol fel olyan széles társadalmi tablót, mint a 2016-os Báró Wenckheim hazatér, sok mindent felvillant a hazai viszonyokból, a szegénységről, az idült kultúrnacionalizmusról, a politikai bornírtságról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
