Sorozat

A legnagyobb átverés

Az örökösnő álarca mögött

Kritika

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

Amint az ma már köztudott, a Moszkva melletti kies Domogyedovóban munkáscsaládba született, később kamaszként családjával az ugyancsak kies észak-rajna-vesztfáliai Eschwei­lerbe emigráló Sorokin az akkor épp légkondiszerelő papát és háztartásbeli mamát hátrahagyva elindult a világ meghódítására. Ez esetében azt jelentette, hogy nevet váltott, és Anna Delvey-ként tengette tovább mindennapjait, s mindenféle gyakornoki munkákon keresztül a divat- és művészvilág perifériáján – Berlin és Párizs érintésével New Yorkban – kötött ki. Hol máshol, ugye? Itt azonban már német örökösnőként bemutatkozva iparkodott megvalósítani álmait, ami részben sikerült is neki, mivel az ujja köré tudta csavarni a híresen zárkózott New York-i elit egy részét.

Delvey 2013 és 2017 között igyekezett nagyon jól érezni magát, s egy magánalapítvány létrehozásával a sznob művész elit trónjára felülve fogadni a világ hódolatát. Az előbbi bejött neki, az utóbbi nem. Az előbbi kárvallottjai elsősorban hotelek, ruhaboltok, éttermek és a legközelebbi barátai voltak, az utóbbié a bank- és ingatlanszektor lett volna, ám rajtuk nem ment keresztül az örökösnőimázs. Csak majdnem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.