Sorozat

A legnagyobb átverés

Az örökösnő álarca mögött

Kritika

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

Amint az ma már köztudott, a Moszkva melletti kies Domogyedovóban munkáscsaládba született, később kamaszként családjával az ugyancsak kies észak-rajna-vesztfáliai Eschwei­lerbe emigráló Sorokin az akkor épp légkondiszerelő papát és háztartásbeli mamát hátrahagyva elindult a világ meghódítására. Ez esetében azt jelentette, hogy nevet váltott, és Anna Delvey-ként tengette tovább mindennapjait, s mindenféle gyakornoki munkákon keresztül a divat- és művészvilág perifériáján – Berlin és Párizs érintésével New Yorkban – kötött ki. Hol máshol, ugye? Itt azonban már német örökösnőként bemutatkozva iparkodott megvalósítani álmait, ami részben sikerült is neki, mivel az ujja köré tudta csavarni a híresen zárkózott New York-i elit egy részét.

Delvey 2013 és 2017 között igyekezett nagyon jól érezni magát, s egy magánalapítvány létrehozásával a sznob művész elit trónjára felülve fogadni a világ hódolatát. Az előbbi bejött neki, az utóbbi nem. Az előbbi kárvallottjai elsősorban hotelek, ruhaboltok, éttermek és a legközelebbi barátai voltak, az utóbbié a bank- és ingatlanszektor lett volna, ám rajtuk nem ment keresztül az örökösnőimázs. Csak majdnem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."