A legnagyobb átverés

Az örökösnő álarca mögött

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

Amint az ma már köztudott, a Moszkva melletti kies Domogyedovóban munkáscsaládba született, később kamaszként családjával az ugyancsak kies észak-rajna-vesztfáliai Eschwei­lerbe emigráló Sorokin az akkor épp légkondiszerelő papát és háztartásbeli mamát hátrahagyva elindult a világ meghódítására. Ez esetében azt jelentette, hogy nevet váltott, és Anna Delvey-ként tengette tovább mindennapjait, s mindenféle gyakornoki munkákon keresztül a divat- és művészvilág perifériáján – Berlin és Párizs érintésével New Yorkban – kötött ki. Hol máshol, ugye? Itt azonban már német örökösnőként bemutatkozva iparkodott megvalósítani álmait, ami részben sikerült is neki, mivel az ujja köré tudta csavarni a híresen zárkózott New York-i elit egy részét.

Delvey 2013 és 2017 között igyekezett nagyon jól érezni magát, s egy magánalapítvány létrehozásával a sznob művész elit trónjára felülve fogadni a világ hódolatát. Az előbbi bejött neki, az utóbbi nem. Az előbbi kárvallottjai elsősorban hotelek, ruhaboltok, éttermek és a legközelebbi barátai voltak, az utóbbié a bank- és ingatlanszektor lett volna, ám rajtuk nem ment keresztül az örökösnőimázs. Csak majdnem.