Koncert

Korai örömök

Nick Mason’s Saucerful of Secrets

Kritika

Négy évvel ezelőtt sokan megmosolyogták a hírt, hogy Nick Mason világ körüli turnéra indul egy saját Pink Floyd-programmal. Tették ezt egyebek közt azért, mert a Pink Floyd dobosa már 1987-ben is kisegítő kollégára kényszerült (Gary Wallis játszotta az ún. drum-filleket), mivel az azt megelőző hat évben nem ült a hangszere mögé, és nem igazán bízott önmagában.

Pedig akkor még csak a negyvenes évei elején járt. 2018-ban pedig jócskán túl volt a hetvenen, és azt megelőzően 1994-ben turnézott. Voltak, akik megjegyezték, hogy ha már Roger Waters, David Gilmour és ő is koncertezik, miért nem egyesítik inkább az erőiket, de aki ismeri a Floyd-történelmet, jól tudja, hogy még egy Orbán–Simicska-kibékülésre is nagyobb esély van, mint hogy Waters és Gilmour elássa a csatabárdot.

Mason az 1994 és 2018 közötti időszakot leginkább az autógyűjteményének és a versenyzésnek szentelte, írt könyveket, és nagy ritkán beült a dobok mögé egy-egy koncert erejéig. Érdekes módon a Nick Mason’s Saucerful of Secrets alapítása sem teljesen az ő ötlete volt. A korábban a Blockheads-ben zenélő gitáros, Lee Harris megkereste Guy Prattet, a Pink Floyd és Gilmour turné-basszusgitárosát, hogy csinálhatnának egy olyan zenekart, amely a Pink Floyd korai, 1968-ig tartó korszakának dalait adná elő, amikor még Syd Barrett volt a zenekar vezetője. Végül nem csak Pratt, de maga Mason is rábólintott a dologra, annyival bővítve az elképzelést, hogy a repertoárt kitolta 1972-ig. Ezenkívül bevonta a csapatba a Floyd 2008-ban elhunyt billentyűse, Rick Wright mellől ismert Dom Bekent, valamint nem kis meglepetésre az újromantikus, szintipopos Spandau Ballet gitárosát, Gary Kempet.

Már a 2018-as első visszajelzések igazolták, hogy nem olcsó hakniprodukcióról van szó, és aki még mindig kételkedett, azt meggyőzhette a 2020-ban kiadott Live at the Roundhouse című koncertlemez és -film. De a végső verdikt mégis a valódi koncertélmény – kétszeri halasztás után ezt kaphattuk meg most végre a Budapest Parkban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.