Koncert

Korai örömök

Nick Mason’s Saucerful of Secrets

Kritika

Négy évvel ezelőtt sokan megmosolyogták a hírt, hogy Nick Mason világ körüli turnéra indul egy saját Pink Floyd-programmal. Tették ezt egyebek közt azért, mert a Pink Floyd dobosa már 1987-ben is kisegítő kollégára kényszerült (Gary Wallis játszotta az ún. drum-filleket), mivel az azt megelőző hat évben nem ült a hangszere mögé, és nem igazán bízott önmagában.

Pedig akkor még csak a negyvenes évei elején járt. 2018-ban pedig jócskán túl volt a hetvenen, és azt megelőzően 1994-ben turnézott. Voltak, akik megjegyezték, hogy ha már Roger Waters, David Gilmour és ő is koncertezik, miért nem egyesítik inkább az erőiket, de aki ismeri a Floyd-történelmet, jól tudja, hogy még egy Orbán–Simicska-kibékülésre is nagyobb esély van, mint hogy Waters és Gilmour elássa a csatabárdot.

Mason az 1994 és 2018 közötti időszakot leginkább az autógyűjteményének és a versenyzésnek szentelte, írt könyveket, és nagy ritkán beült a dobok mögé egy-egy koncert erejéig. Érdekes módon a Nick Mason’s Saucerful of Secrets alapítása sem teljesen az ő ötlete volt. A korábban a Blockheads-ben zenélő gitáros, Lee Harris megkereste Guy Prattet, a Pink Floyd és Gilmour turné-basszusgitárosát, hogy csinálhatnának egy olyan zenekart, amely a Pink Floyd korai, 1968-ig tartó korszakának dalait adná elő, amikor még Syd Barrett volt a zenekar vezetője. Végül nem csak Pratt, de maga Mason is rábólintott a dologra, annyival bővítve az elképzelést, hogy a repertoárt kitolta 1972-ig. Ezenkívül bevonta a csapatba a Floyd 2008-ban elhunyt billentyűse, Rick Wright mellől ismert Dom Bekent, valamint nem kis meglepetésre az újromantikus, szintipopos Spandau Ballet gitárosát, Gary Kempet.

Már a 2018-as első visszajelzések igazolták, hogy nem olcsó hakniprodukcióról van szó, és aki még mindig kételkedett, azt meggyőzhette a 2020-ban kiadott Live at the Roundhouse című koncertlemez és -film. De a végső verdikt mégis a valódi koncertélmény – kétszeri halasztás után ezt kaphattuk meg most végre a Budapest Parkban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”