Koncert

Korai örömök

Nick Mason’s Saucerful of Secrets

Kritika

Négy évvel ezelőtt sokan megmosolyogták a hírt, hogy Nick Mason világ körüli turnéra indul egy saját Pink Floyd-programmal. Tették ezt egyebek közt azért, mert a Pink Floyd dobosa már 1987-ben is kisegítő kollégára kényszerült (Gary Wallis játszotta az ún. drum-filleket), mivel az azt megelőző hat évben nem ült a hangszere mögé, és nem igazán bízott önmagában.

Pedig akkor még csak a negyvenes évei elején járt. 2018-ban pedig jócskán túl volt a hetvenen, és azt megelőzően 1994-ben turnézott. Voltak, akik megjegyezték, hogy ha már Roger Waters, David Gilmour és ő is koncertezik, miért nem egyesítik inkább az erőiket, de aki ismeri a Floyd-történelmet, jól tudja, hogy még egy Orbán–Simicska-kibékülésre is nagyobb esély van, mint hogy Waters és Gilmour elássa a csatabárdot.

Mason az 1994 és 2018 közötti időszakot leginkább az autógyűjteményének és a versenyzésnek szentelte, írt könyveket, és nagy ritkán beült a dobok mögé egy-egy koncert erejéig. Érdekes módon a Nick Mason’s Saucerful of Secrets alapítása sem teljesen az ő ötlete volt. A korábban a Blockheads-ben zenélő gitáros, Lee Harris megkereste Guy Prattet, a Pink Floyd és Gilmour turné-basszusgitárosát, hogy csinálhatnának egy olyan zenekart, amely a Pink Floyd korai, 1968-ig tartó korszakának dalait adná elő, amikor még Syd Barrett volt a zenekar vezetője. Végül nem csak Pratt, de maga Mason is rábólintott a dologra, annyival bővítve az elképzelést, hogy a repertoárt kitolta 1972-ig. Ezenkívül bevonta a csapatba a Floyd 2008-ban elhunyt billentyűse, Rick Wright mellől ismert Dom Bekent, valamint nem kis meglepetésre az újromantikus, szintipopos Spandau Ballet gitárosát, Gary Kempet.

Már a 2018-as első visszajelzések igazolták, hogy nem olcsó hakniprodukcióról van szó, és aki még mindig kételkedett, azt meggyőzhette a 2020-ban kiadott Live at the Roundhouse című koncertlemez és -film. De a végső verdikt mégis a valódi koncertélmény – kétszeri halasztás után ezt kaphattuk meg most végre a Budapest Parkban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.