Kiállítás

„A szenes kályhák mormolása”

A Galimbertik. Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítása

Kritika

A kiállítás rendezője, Barki Gergely művészettörténész a 20. század eleji magyar művészet gazdag, szerteágazó helyi, lokális, európai és nemzetközi hatásait kutatja.

Azok a modern magyar és kelet-európai művészi pályák, hálózatok érdeklik, amelyek a Monarchia keretein belül és kívül, a korabeli legfontosabb művészeti műhelyekben, iskolákban formálódtak, kaptak egyéni hangot. Ebben az időszakban a budapesti, bécsi és müncheni akadémista művészeti képzés mellett Párizs vált a posztimpresszionista és avantgárd irányzatok központjává. Ebben az új komplex művészeti olvasztótégelyben, Cezanne, Gauguin és Matisse, Picasso és Braque, valamint az orosz avantgárd hatása jelölte ki Galimberti Sándor és Dénes Valéria útját, a földrajzi pólus keleti végén pedig a nagybányai művésztelep állt. Galimberti és Dénes átutazóban gyakran megfordultak Kaposváron, Budapesten és Bécsben is. Szinte lehetetlen követni (Barki Gergely tudja), hogy honnan indulnak, érkeznek és térnek haza, mindenhol tanulnak, elképesztő aktivitással alkotnak, állítják ki munkáikat és inspirálódnak, egészen váratlan, korai és tragikus, 1915-ben bekövetkezett halálukig. (Galimbertinek és Dénes Valériának 1914-ben volt utoljára kiállítása Budapesten.)

A kurátor törekedett arra, hogy a két életmű eddig ismert, a legutóbbi 2003-as kaposvári kiállítás (Géger Melinda művészettörténész munkája) óta is felbukkant művekkel együtt összegyűjtse, beazonosítsa, a kétes vagy hibás attribúciós és kronológiai tévedéseket, hiányosságokat kijavítsa, illetve korrigálja. Barki a legkorszerűbb restaurátortechnikai vizsgálatoknak is alávetette a kérdéses képeket. Azonkívül, hogy szakmailag hihetetlenül alapos és pontos munkát végzett, nem egyszerűen két, hanem rögtön négy életművet tett láthatóvá. Galimberti Sándor olasz származású apja ugyanis maga is részesült művészeti képzésben, tehát volt a családban előzménye az alkotásnak, emellett Barki a szerelmi-alkotói szálakat is kibogozva mutatja be Galimberti mellett teljesen egyenrangúan a két élet- és alkotótárs, Lanov Mária és Dénes Valéria életművét. A kiállítás úgy tárja elénk egymás mellett az életműveket, hogy a témában járatlan néző bajosan tudná elkülöníteni, hogy melyik kép melyik művész alkotása.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.