Kiállítás

„A szenes kályhák mormolása”

A Galimbertik. Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítása

Kritika

A kiállítás rendezője, Barki Gergely művészettörténész a 20. század eleji magyar művészet gazdag, szerteágazó helyi, lokális, európai és nemzetközi hatásait kutatja.

Azok a modern magyar és kelet-európai művészi pályák, hálózatok érdeklik, amelyek a Monarchia keretein belül és kívül, a korabeli legfontosabb művészeti műhelyekben, iskolákban formálódtak, kaptak egyéni hangot. Ebben az időszakban a budapesti, bécsi és müncheni akadémista művészeti képzés mellett Párizs vált a posztimpresszionista és avantgárd irányzatok központjává. Ebben az új komplex művészeti olvasztótégelyben, Cezanne, Gauguin és Matisse, Picasso és Braque, valamint az orosz avantgárd hatása jelölte ki Galimberti Sándor és Dénes Valéria útját, a földrajzi pólus keleti végén pedig a nagybányai művésztelep állt. Galimberti és Dénes átutazóban gyakran megfordultak Kaposváron, Budapesten és Bécsben is. Szinte lehetetlen követni (Barki Gergely tudja), hogy honnan indulnak, érkeznek és térnek haza, mindenhol tanulnak, elképesztő aktivitással alkotnak, állítják ki munkáikat és inspirálódnak, egészen váratlan, korai és tragikus, 1915-ben bekövetkezett halálukig. (Galimbertinek és Dénes Valériának 1914-ben volt utoljára kiállítása Budapesten.)

A kurátor törekedett arra, hogy a két életmű eddig ismert, a legutóbbi 2003-as kaposvári kiállítás (Géger Melinda művészettörténész munkája) óta is felbukkant művekkel együtt összegyűjtse, beazonosítsa, a kétes vagy hibás attribúciós és kronológiai tévedéseket, hiányosságokat kijavítsa, illetve korrigálja. Barki a legkorszerűbb restaurátortechnikai vizsgálatoknak is alávetette a kérdéses képeket. Azonkívül, hogy szakmailag hihetetlenül alapos és pontos munkát végzett, nem egyszerűen két, hanem rögtön négy életművet tett láthatóvá. Galimberti Sándor olasz származású apja ugyanis maga is részesült művészeti képzésben, tehát volt a családban előzménye az alkotásnak, emellett Barki a szerelmi-alkotói szálakat is kibogozva mutatja be Galimberti mellett teljesen egyenrangúan a két élet- és alkotótárs, Lanov Mária és Dénes Valéria életművét. A kiállítás úgy tárja elénk egymás mellett az életműveket, hogy a témában járatlan néző bajosan tudná elkülöníteni, hogy melyik kép melyik művész alkotása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.