Könyv

Kötelező olvasmány

Balla: Romok között

  • Németh Gábor
  • 2024. október 23.

Kritika

Ballát olvasni olyan, mintha az ember fölülne a hullámvasútra, és életkori sajátosságainak megfelelően viselkedne. Sose tudod, mi jön, sikoltozol és üvöltesz, hol félelmedben, hol örömödben. Lásd még a paraszt bácsit a viccben, akit elvittek műrepülni. Aki sok mindenre számított, még arra is, hogy becsinál, de arra azért nem, hogy az egész a nyakában végzi.

 

Az önidézet büdös, mint az excrementum, de mit tegyünk, az az igazság, hogy hiába telt el majd tíz év, még mindig a fentebbi a helyzet, szóval pont az, ami 2015-ben is volt, amikor a fentieket írtam Balla második magyar nyelvű könyvének, Az apa nevében című novelláskötetnek a bemutatójára. Amiből egyenesen következik, hogy a Romok között viszont már a harmadik magyar könyve, ezúttal Böszörményi Péter örömzenei jellegű fordításában. Úgyhogy ideje volna észrevenni, legyőzve végtelen provincializmusunkat, hogy a szomszédban egy nagy, európai író teszi a dolgát, azaz tanít a szépre-jóra, szórakoztatva. Az olvasás mondatszinten élvezetes, ezért simán le lehetne szpojlerezni az egészet, a regény egyik szála egy doktor Felešlegi nevű pszichiáter viszontagságaival foglalkozik („A pszichiáter munkája borzalmas. Nem lehetek mindenkinek a haverja, egyeseket kénytelen vagyok diliházba küldeni. Ráadásul többnyire épp a haverokat.”). A doki egyfelől a szlovák eredetiben is Felešlegi, másfelől a nómenja ómenné válik, ha értitek, mire gondolok. Ha pedig nem értitek, akkor megmondom kereken és egyenesen, a jól ismert hanyatlástörténet: embernek születtél, később pszichiáter leszel, és a végén, tényleg a legalján, írni kezdesz.

A másik szál pedig egy halhatatlanná írt hősnő, bizonyos Vargová egyoldalú levélregénye, azért egyoldalú, mert a leveleket, úgy is, mint gyakorló tébolyult, a doktornak írja, viszont a regény tágasnak bizonyuló terében egyetlen választ sem kap rájuk. Natürlich. Mit kellene válaszolnunk annak, aki például ilyeneket ír: „Maga ne másokat gyógyítson, hanem inkább önmagát! De nem csak Maga. Az orvosok közül sokan Ukrajnából jöttek, meg Fekete-Afrikából, talán éppen az Egyenlítőiből, azt a térképen találtam. A javító-nevelő intézetben Frontint erőszakoltak belém, panaszt tettem, de kaptam egy pofont. Amikor a posta meghozta végre a pénzemet, vettem bélyeget, és megírtam az egészet a kommunista párt központi bizottságának.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.