Film

Átvitt értelem

Mitja Okorn: A lengyel bokszoló

  • 2024. október 23.

Kritika

Jędrzej apukája bokszbajnok volt a hetvenes években, de megmondták neki az elvtársak, hogy az olimpián majd veszítenie kell a szovjet versenyzővel szemben, mire ő abbahagyta az egészet, fiát kifejezetten eltiltotta a boksztól, szegény bányászként, a munkahelyén kapott légúti betegségben halt meg. Megfulladt. Konkrétan és átvitt értelemben is.

Jędrzej maga is bajnok lesz, de nem akarván apja sorsára jutni a nyolcvanas évek még reménytelenebb Lengyelországában (kalandos körülmények közt, várandós feleségével), disszidál Londonba. Mivel a profi menedzserek nem látnak fantáziát a menhelyen tengődő polyákban, kénytelen ún. felhozó meccset vállalni. Itt is le kell feküdni, csak most nem ideológiai alapon, hanem pénzért. Na, ez nem megy a lenézett lengyelnek. Próbál ő kikapni, de a múlt meccs közben feltoluló képei és az elfojtani nem tudott igazságérzet erősebbek: hordágyon kell levinni ellenfelét. Az öltözőbe fenyegetőzni érkező nagykutyának megtetszik a pimasz önbizalom, amivel Jędrzej a félelmét palástolja, és beáll mögé, hogy feljuttassa a csúcsra (és jól megszedje magát rajta). A csúcs pedig egy csicsás öv, amelyért nem csak az ütéseket kell elviselni, de meg kell tagadni minden hazulról hozott értéket.

Az Amerikát is megjárt szlovén rendező nem akar nyomasztani, meséje gördülékeny, könnyed, olykor humoros hangvételű, néhol kicsit felszínes, de mindig érdekes. A bokszolós filmek örök sémája – alulról jött fiatalember a bunyó segítségével akar kitörni reménytelen helyzetéből, olykor sikerrel – itt a lengyel, sőt a kelet-európai rendszerváltás(ok) allegóriájaként működik. Ahogy a bokszoló beleszalad a pofonokba, konkrétan, de még inkább átvitt értelemben, az a kilencvenes évek nagy kiábrándulásaival analóg. A film nem ken minden sarat a – bizony a változásokat elsősorban saját érdekből kiharcoló, és a szovjet iga alól felszabaduló országok tekintetében ezt az érdeket gátlástalanul érvényesítő – Nyugatra: az angolok (értsd: nyugatiak) csak megvetik és kihasználják a kelet-európaiakat, ám az angolnál is angolabbá válni akaró keletiek, köztük Jędrzej honfitársai, élvezik is fölényüket. És a már a rendszerváltás után hazatérő bajnok azt tapasztalja, hogy az urakká lett elvtársak ugyanazokban a székekben ülnek, ugyanúgy basáskodnak – legfeljebb zsarolhatók kicsit a múltjukkal.

Ez a nem különösebben szofisztikált világkép a film kontextusában hiteles: a hős hazatér, hogy gyerekekkel foglalkozzon, nem feltétlenül azért, hogy bajnok legyen belőlük valami hívságos szervezetnél, hanem hogy pofán tudják vágni, ha úgy adódik, az elnyomó hatalom fullajtárjait. „Mert ilyen a…, ilyen a boksz” – hogy egy klasszikust idézzek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.