Film

Átvitt értelem

Mitja Okorn: A lengyel bokszoló

  • 2024. október 23.

Kritika

Jędrzej apukája bokszbajnok volt a hetvenes években, de megmondták neki az elvtársak, hogy az olimpián majd veszítenie kell a szovjet versenyzővel szemben, mire ő abbahagyta az egészet, fiát kifejezetten eltiltotta a boksztól, szegény bányászként, a munkahelyén kapott légúti betegségben halt meg. Megfulladt. Konkrétan és átvitt értelemben is.

Jędrzej maga is bajnok lesz, de nem akarván apja sorsára jutni a nyolcvanas évek még reménytelenebb Lengyelországában (kalandos körülmények közt, várandós feleségével), disszidál Londonba. Mivel a profi menedzserek nem látnak fantáziát a menhelyen tengődő polyákban, kénytelen ún. felhozó meccset vállalni. Itt is le kell feküdni, csak most nem ideológiai alapon, hanem pénzért. Na, ez nem megy a lenézett lengyelnek. Próbál ő kikapni, de a múlt meccs közben feltoluló képei és az elfojtani nem tudott igazságérzet erősebbek: hordágyon kell levinni ellenfelét. Az öltözőbe fenyegetőzni érkező nagykutyának megtetszik a pimasz önbizalom, amivel Jędrzej a félelmét palástolja, és beáll mögé, hogy feljuttassa a csúcsra (és jól megszedje magát rajta). A csúcs pedig egy csicsás öv, amelyért nem csak az ütéseket kell elviselni, de meg kell tagadni minden hazulról hozott értéket.

Az Amerikát is megjárt szlovén rendező nem akar nyomasztani, meséje gördülékeny, könnyed, olykor humoros hangvételű, néhol kicsit felszínes, de mindig érdekes. A bokszolós filmek örök sémája – alulról jött fiatalember a bunyó segítségével akar kitörni reménytelen helyzetéből, olykor sikerrel – itt a lengyel, sőt a kelet-európai rendszerváltás(ok) allegóriájaként működik. Ahogy a bokszoló beleszalad a pofonokba, konkrétan, de még inkább átvitt értelemben, az a kilencvenes évek nagy kiábrándulásaival analóg. A film nem ken minden sarat a – bizony a változásokat elsősorban saját érdekből kiharcoló, és a szovjet iga alól felszabaduló országok tekintetében ezt az érdeket gátlástalanul érvényesítő – Nyugatra: az angolok (értsd: nyugatiak) csak megvetik és kihasználják a kelet-európaiakat, ám az angolnál is angolabbá válni akaró keletiek, köztük Jędrzej honfitársai, élvezik is fölényüket. És a már a rendszerváltás után hazatérő bajnok azt tapasztalja, hogy az urakká lett elvtársak ugyanazokban a székekben ülnek, ugyanúgy basáskodnak – legfeljebb zsarolhatók kicsit a múltjukkal.

Ez a nem különösebben szofisztikált világkép a film kontextusában hiteles: a hős hazatér, hogy gyerekekkel foglalkozzon, nem feltétlenül azért, hogy bajnok legyen belőlük valami hívságos szervezetnél, hanem hogy pofán tudják vágni, ha úgy adódik, az elnyomó hatalom fullajtárjait. „Mert ilyen a…, ilyen a boksz” – hogy egy klasszikust idézzek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.