Film

Átvitt értelem

Mitja Okorn: A lengyel bokszoló

  • 2024. október 23.

Kritika

Jędrzej apukája bokszbajnok volt a hetvenes években, de megmondták neki az elvtársak, hogy az olimpián majd veszítenie kell a szovjet versenyzővel szemben, mire ő abbahagyta az egészet, fiát kifejezetten eltiltotta a boksztól, szegény bányászként, a munkahelyén kapott légúti betegségben halt meg. Megfulladt. Konkrétan és átvitt értelemben is.

Jędrzej maga is bajnok lesz, de nem akarván apja sorsára jutni a nyolcvanas évek még reménytelenebb Lengyelországában (kalandos körülmények közt, várandós feleségével), disszidál Londonba. Mivel a profi menedzserek nem látnak fantáziát a menhelyen tengődő polyákban, kénytelen ún. felhozó meccset vállalni. Itt is le kell feküdni, csak most nem ideológiai alapon, hanem pénzért. Na, ez nem megy a lenézett lengyelnek. Próbál ő kikapni, de a múlt meccs közben feltoluló képei és az elfojtani nem tudott igazságérzet erősebbek: hordágyon kell levinni ellenfelét. Az öltözőbe fenyegetőzni érkező nagykutyának megtetszik a pimasz önbizalom, amivel Jędrzej a félelmét palástolja, és beáll mögé, hogy feljuttassa a csúcsra (és jól megszedje magát rajta). A csúcs pedig egy csicsás öv, amelyért nem csak az ütéseket kell elviselni, de meg kell tagadni minden hazulról hozott értéket.

Az Amerikát is megjárt szlovén rendező nem akar nyomasztani, meséje gördülékeny, könnyed, olykor humoros hangvételű, néhol kicsit felszínes, de mindig érdekes. A bokszolós filmek örök sémája – alulról jött fiatalember a bunyó segítségével akar kitörni reménytelen helyzetéből, olykor sikerrel – itt a lengyel, sőt a kelet-európai rendszerváltás(ok) allegóriájaként működik. Ahogy a bokszoló beleszalad a pofonokba, konkrétan, de még inkább átvitt értelemben, az a kilencvenes évek nagy kiábrándulásaival analóg. A film nem ken minden sarat a – bizony a változásokat elsősorban saját érdekből kiharcoló, és a szovjet iga alól felszabaduló országok tekintetében ezt az érdeket gátlástalanul érvényesítő – Nyugatra: az angolok (értsd: nyugatiak) csak megvetik és kihasználják a kelet-európaiakat, ám az angolnál is angolabbá válni akaró keletiek, köztük Jędrzej honfitársai, élvezik is fölényüket. És a már a rendszerváltás után hazatérő bajnok azt tapasztalja, hogy az urakká lett elvtársak ugyanazokban a székekben ülnek, ugyanúgy basáskodnak – legfeljebb zsarolhatók kicsit a múltjukkal.

Ez a nem különösebben szofisztikált világkép a film kontextusában hiteles: a hős hazatér, hogy gyerekekkel foglalkozzon, nem feltétlenül azért, hogy bajnok legyen belőlük valami hívságos szervezetnél, hanem hogy pofán tudják vágni, ha úgy adódik, az elnyomó hatalom fullajtárjait. „Mert ilyen a…, ilyen a boksz” – hogy egy klasszikust idézzek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.