A táncparkett angyalai

A berlini, a londoni és a budapesti underground kincseket rejt. Segítünk kibányászni ezeket, és az sem lehetetlen, hogy a zenehallgatás táncos őrületté változik.

Rapha: Midnight Dancer A kelet-európai származású, manapság Berlinben élő és alkotó Rapha a budapesti Dalmata Daniel kiadó egyik legizgalmasabb előadója, s most egy klasszikus LP-vel (a kiadó harmadik nagylemezével) jelentkezett. Futurisztikus, hol játékos, hol sötétebb tónusú, ugyanakkor szinte kozmikus szépségű rétegekben gazdag szerzeményekből rakta össze lemezét – s ha az ő kifinomult produceri munkája nem lett volna elég, mellé kerülnek a magyar CT Kidobó és a korábban Raphával közös kiadót működtető PRZ egyedi stílusban kidolgozott remixei is. A Midnight Dancer abból a zenei univerzumból származik, amely először a nyolcvanas években virágzott ki, hatása pedig máig tart: egyszerre visszhangzik benne a savas electro/techno, a régi/új EBM és a hűvös synth­wave hatása – az ellenállhatatlan lüktetés egyszerre hív táncolni és ejt hipnotikus transzba. Az album a U Win I Winnel kezdődik, amely szexin pumpáló basszus, a direkt túlvezérelt dobok és a minimalista, mégis fülbemászó szintimelódia étvágygerjesztő elegye. Ha ennyi nem volna elég, CT Kidobó dark/tech/diszkó változata kissé máshová teszi a hangsúlyokat, közben feltekeri a táncfaktort. Az … And Them lassú-középtempós, bólogató robotbugija után pedig szinte fejbe kólint az Alien Dance hajmeresztő tempójú repesztése. A lemez második felének kulcsdarabja a címadó Midnight Dancer: a kissé roncsolt ritmusokra épülő hangulatos, lopakodó synthwave alapvetés a maga nemében elragadó darab – ehhez tökéletes PRZ remixe, amely úgy őrzi meg az eredeti grúvot, hogy egy jóval impulzívabb elektroid űrdiszkóvá varázsolja a nyersanyagot. Az album utolsó számai (Lost Start, Galactico) is remek retró futurista tánczenék, amelyek tovább gazdagítják a szívmelengető összképet. (Dalmata Daniel, 2024)