Lemez

A táncparkett angyalai

Kritika

A berlini, a londoni és a budapesti underground kincseket rejt. Segítünk kibányászni ezeket, és az sem lehetetlen, hogy a zenehallgatás táncos őrületté változik.

Rapha: Midnight Dancer A kelet-európai származású, manapság Berlinben élő és alkotó Rapha a budapesti Dalmata Daniel kiadó egyik legizgalmasabb előadója, s most egy klasszikus LP-vel (a kiadó harmadik nagylemezével) jelentkezett. Futurisztikus, hol játékos, hol sötétebb tónusú, ugyanakkor szinte kozmikus szépségű rétegekben gazdag szerzeményekből rakta össze lemezét – s ha az ő kifinomult produceri munkája nem lett volna elég, mellé kerülnek a magyar CT Kidobó és a korábban Raphával közös kiadót működtető PRZ egyedi stílusban kidolgozott remixei is. A Midnight Dancer abból a zenei univerzumból származik, amely először a nyolcvanas években virágzott ki, hatása pedig máig tart: egyszerre visszhangzik benne a savas electro/techno, a régi/új EBM és a hűvös synth­wave hatása – az ellenállhatatlan lüktetés egyszerre hív táncolni és ejt hipnotikus transzba. Az album a U Win I Winnel kezdődik, amely szexin pumpáló basszus, a direkt túlvezérelt dobok és a minimalista, mégis fülbemászó szintimelódia étvágygerjesztő elegye. Ha ennyi nem volna elég, CT Kidobó dark/tech/diszkó változata kissé máshová teszi a hangsúlyokat, közben feltekeri a táncfaktort. Az … And Them lassú-középtempós, bólogató robotbugija után pedig szinte fejbe kólint az Alien Dance hajmeresztő tempójú repesztése. A lemez második felének kulcsdarabja a címadó Midnight Dancer: a kissé roncsolt ritmusokra épülő hangulatos, lopakodó synthwave alapvetés a maga nemében elragadó darab – ehhez tökéletes PRZ remixe, amely úgy őrzi meg az eredeti grúvot, hogy egy jóval impulzívabb elektroid űrdiszkóvá varázsolja a nyersanyagot. Az album utolsó számai (Lost Start, Galactico) is remek retró futurista tánczenék, amelyek tovább gazdagítják a szívmelengető összképet. (Dalmata Daniel, 2024)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.