Lemez

A táncparkett angyalai

Kritika

A berlini, a londoni és a budapesti underground kincseket rejt. Segítünk kibányászni ezeket, és az sem lehetetlen, hogy a zenehallgatás táncos őrületté változik.

Rapha: Midnight Dancer A kelet-európai származású, manapság Berlinben élő és alkotó Rapha a budapesti Dalmata Daniel kiadó egyik legizgalmasabb előadója, s most egy klasszikus LP-vel (a kiadó harmadik nagylemezével) jelentkezett. Futurisztikus, hol játékos, hol sötétebb tónusú, ugyanakkor szinte kozmikus szépségű rétegekben gazdag szerzeményekből rakta össze lemezét – s ha az ő kifinomult produceri munkája nem lett volna elég, mellé kerülnek a magyar CT Kidobó és a korábban Raphával közös kiadót működtető PRZ egyedi stílusban kidolgozott remixei is. A Midnight Dancer abból a zenei univerzumból származik, amely először a nyolcvanas években virágzott ki, hatása pedig máig tart: egyszerre visszhangzik benne a savas electro/techno, a régi/új EBM és a hűvös synth­wave hatása – az ellenállhatatlan lüktetés egyszerre hív táncolni és ejt hipnotikus transzba. Az album a U Win I Winnel kezdődik, amely szexin pumpáló basszus, a direkt túlvezérelt dobok és a minimalista, mégis fülbemászó szintimelódia étvágygerjesztő elegye. Ha ennyi nem volna elég, CT Kidobó dark/tech/diszkó változata kissé máshová teszi a hangsúlyokat, közben feltekeri a táncfaktort. Az … And Them lassú-középtempós, bólogató robotbugija után pedig szinte fejbe kólint az Alien Dance hajmeresztő tempójú repesztése. A lemez második felének kulcsdarabja a címadó Midnight Dancer: a kissé roncsolt ritmusokra épülő hangulatos, lopakodó synthwave alapvetés a maga nemében elragadó darab – ehhez tökéletes PRZ remixe, amely úgy őrzi meg az eredeti grúvot, hogy egy jóval impulzívabb elektroid űrdiszkóvá varázsolja a nyersanyagot. Az album utolsó számai (Lost Start, Galactico) is remek retró futurista tánczenék, amelyek tovább gazdagítják a szívmelengető összképet. (Dalmata Daniel, 2024)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.