Kiállítás

A városarcheológus ravatalánál

LUGO: Á.R.A.M.L.Á.S

Kritika

A kiállítás Lugosi Lugo László személyes Budapest-fotográfiái köré épül, és egyik nagy érdeme az, hogy azt is megérinti, aki keveset tud a szamizdatról, vagy akinek a rendszerváltás előtti avantgárd végtelen távolságból ködlik csupán.

Azt is megragadja, aki esetleg magáról Lugóról sem hallott azelőtt. A Templomtérben Kurdy Fehér János koncepciója alapján megvalósult tárlat önmagát adja (el): installációként, önálló műként és alanyának munkásságát bemutató kiállításként egyaránt működik. Átlagos Budapest-rajongók éppúgy élvezik, mint a korszak bennfentesei.

„…van nekünk itt ez a Lugo az ő szemével, amely néz. Újra meg újra megnézi nekünk Budapestet”, írta Esterházy Péter. Valóban nem mindennapi tekintet ez. Lugosi Lugo László személyes Budapest-archívumából mintegy 1200 kép vetül tematikus sorozatokban a falra. A zsidó Budapest, a graffitik, rozsdazónák, művészportrék, a betonszörnyek, neonreklámok és társaik mind egy-egy szubjektív nézőpontot kínálnak a nagyvárosi Hydra ezer csápja között vergődő valóság feltérképezésére. A kortárs archívum pillanatképei mellett az apszisban megjelenik a múlt is: Lugo tíz éven át filológiai pontossággal kutatta a 19. és 20. század fordulóján nagyvárossá váló Budapest legendás megörökítőjének, Klösz Györgynek a munkásságát. Újrafotózta Klösz látképeit, néha nagy nehézségek árán sikerült csak az eredeti nézőpontot reprodukálnia, hiszen a város időközben beépült. Az eredményt két vaskos kötetben publikálta. (Lugo idővel aztán autentikusabbnak is tekintette albumokban megjelentetni a fotóit a kiállítóterek helyett.) Az apszisban kiállított képpárok további városok hasonló felfedezésére inspirálták. Bár Lugo a rendszerváltás után egyre inkább az építészeti fotó felé fordult, témaválasztása mutatja, mi izgatta a holt anyag megörökítésében – az élet, amely létrehozta azt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.