Kiállítás

A városarcheológus ravatalánál

LUGO: Á.R.A.M.L.Á.S

Kritika

A kiállítás Lugosi Lugo László személyes Budapest-fotográfiái köré épül, és egyik nagy érdeme az, hogy azt is megérinti, aki keveset tud a szamizdatról, vagy akinek a rendszerváltás előtti avantgárd végtelen távolságból ködlik csupán.

Azt is megragadja, aki esetleg magáról Lugóról sem hallott azelőtt. A Templomtérben Kurdy Fehér János koncepciója alapján megvalósult tárlat önmagát adja (el): installációként, önálló műként és alanyának munkásságát bemutató kiállításként egyaránt működik. Átlagos Budapest-rajongók éppúgy élvezik, mint a korszak bennfentesei.

„…van nekünk itt ez a Lugo az ő szemével, amely néz. Újra meg újra megnézi nekünk Budapestet”, írta Esterházy Péter. Valóban nem mindennapi tekintet ez. Lugosi Lugo László személyes Budapest-archívumából mintegy 1200 kép vetül tematikus sorozatokban a falra. A zsidó Budapest, a graffitik, rozsdazónák, művészportrék, a betonszörnyek, neonreklámok és társaik mind egy-egy szubjektív nézőpontot kínálnak a nagyvárosi Hydra ezer csápja között vergődő valóság feltérképezésére. A kortárs archívum pillanatképei mellett az apszisban megjelenik a múlt is: Lugo tíz éven át filológiai pontossággal kutatta a 19. és 20. század fordulóján nagyvárossá váló Budapest legendás megörökítőjének, Klösz Györgynek a munkásságát. Újrafotózta Klösz látképeit, néha nagy nehézségek árán sikerült csak az eredeti nézőpontot reprodukálnia, hiszen a város időközben beépült. Az eredményt két vaskos kötetben publikálta. (Lugo idővel aztán autentikusabbnak is tekintette albumokban megjelentetni a fotóit a kiállítóterek helyett.) Az apszisban kiállított képpárok további városok hasonló felfedezésére inspirálták. Bár Lugo a rendszerváltás után egyre inkább az építészeti fotó felé fordult, témaválasztása mutatja, mi izgatta a holt anyag megörökítésében – az élet, amely létrehozta azt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.