Film

Tánc az ördöggel

Todd Phillips: Joker: Kétszemélyes téboly

  • SzSz
  • 2024. október 16.

Kritika

„Hé, van egy vicced?” – cukkolják naponta tucatszor az őrök Arthur Flecket, aki azután került elmegyógyintézetbe, hogy Jokerként öt emberrel is végzett. Arról, hogyan ég Nesszosz-ingként az emberre az antihős figurája, a rendező, Todd Phillips is tudna mesélni – gyakorlatilag erről szól a Kétszemélyes téboly.

 

Phillips vígjátékokkal (Cool túra; Másnaposok-sorozat; Starsky és Hutch) szerzett nevet magának, csak azután fordult a hírhedt képregényfigurához, hogy megcsömörlött a műfajban. Már eleve Joaquin Phoenixszel a fejében írta meg a forgatókönyvet, aki véletlenül épp egy komolyabb figurára vágyott. A Warner Bros. és a DC félszívvel, de beállt a projekt mögé, elsősorban azért, mert a hatalmas költségvetésű, színes-szagos képregénymozijaik (Az Igazság Ligája; Batman Szuperman ellen) mind földbe álltak. Phillipsnek közepes költségvetést és szabad kezet adtak – a többi pedig már történelem. A 2019-es Joker az év egyik legnagyobb sikerévé vált, s csak idő kérdése volt, meddig rágják Phillips fülét: „Hé, van benned még egy Joker-film?” De a Kétszemélyes téboly nem olyan folytatás, amilyet a rajongók akartak, inkább olyan, amilyet a világ megérdemel.

Hogy a második rész végül „jukebox-musical” lett, elsőre meglepőnek tűnhet, valójában kompromisszum ahhoz képest, hogy eredetileg Broadway-darabot terveztek. Már az első résznek is fontos eleme volt, hogy a súlyos személyiségzavarban szenvedő Arthur Fleck szemszögéből látjuk a dolgokat, akkor azonban a mocskos realizmus és anarchia ellenpontozta a szubjektív nézőpontot. Ezúttal viszont csúcsra jár a dolog: Fleck jó magaviselete miatt csatlakozhat egy énekkarhoz, ahol találkozik Lee Quinzellel (Lady Gaga). A kettejük közötti szimpátia hamar őrült szerelembe, vagy inkább szerelmes őrületbe fordul, innentől pedig nincs megállás: Fleck zenés show-műsorokba képzeli bele magát. Persze ezt is csak olyan jól műveli, mint a viccmesélést – aki tehát elfogadta a musical műfaját, azzal is meg kell barátkoznia, hogy a Kétszemélyes téboly egy rossz musical; ordít róla, hogy szántszándékkal hamis, elcsúszott és ócska. Csakhogy a Joker 2 a közel két és fél órás játékideje alatt sem tud igazán izgalmassá válni: a csorba éneklés mellett a film nagy része egy unalmas és túlnyújtott tárgyalótermi dráma, amelynek során a saját ügyvédjének felcsapó Fleck magával, a váddal és az esküdtszékkel is azon viaskodik, hogy ő voltaképp Joker-e vagy sem. Mintha az alapanyaggal birkózó Phillipset figyelnénk: Joker egyik vonzereje ugyanis egyértelműen a féktelen és kiszámíthatatlan őrület volt, az, hogy fogalmunk sincs róla, ki is ő, honnan jön, mit akar és miért. Azzal, hogy sorsdrámának beillő előtörténetet tolt a figura alá, épp ezt lúgozta ki – igaz, a jellemábrázolás serpenyőjébe sikerült érdekes dolgokat pakolnia. A második részre azonban már a főszereplőhöz hasonlóan maga a rendező is megkérdőjelezi saját hőse létjogosultságát. Ez a „ki is vagyok én valójában” vívódás azonban a maga posztmodern mókolásával együtt sem elég arra, hogy fenntartsa a figyelmünket. Lady Gaga Harley Quinn-parafrázisa egy fokkal izgalmasabb, ő viszont egyszerűen nem kap elég teret és játékidőt ahhoz, hogy kibontakozhasson. Ugyanakkor e mozi is remekül mutatja be, hogyan képes egyetlen ember – hívhatjuk őt Jokernek, Trumpnak vagy Orbánnak is – mindent cirkusszá változtatni maga körül. Egy normális világban ugyanis Joker őrültnek számít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.