Könyv

Ha tízig számolok

Claudia Durastanti: Ismerős idegenek

  • Pálos György
  • 2024. október 16.

Kritika

A szerző az Egyesült Államokban született dél-olaszországi kivándorlók unokájaként, siket szülőktől. S bár úgy tűnt, hogy a második emigrációs generáció is talajt fog Brooklyn környékén, a Durastanti szülők válása után a 6 éves Claudiát visszaviszik az óhazába, Basilicatába, ahol olaszul kezdi meg a tanulmányait.

 A nyelveket és az országokat felnőttkorában is folyamatosan váltogatja, hol Rómában, hol Kalkuttában, Londonban vagy éppen New York környékén folytat tanulmányokat vagy talál munkát. Durastanti az olaszt és az angolt is anyanyelvi szinten birtokolja, írói munkássága mellett fordítóként is dolgozik, ám annak, hogy regényt olaszul, recenziót vagy tudományos szöveget pedig angolul ír, lelki okai vannak.

Az Ismerős idegenek (La Straniera) 2019-ben jelent meg. A cím a szó szerinti fordításban Az idegen nő lenne. Durastanti egyes szám első személyben vág bele a család, s azon belül a saját történetébe, a dédszülőktől napjainkig. A személyes hangnem igen éles, néhol szinte kíméletlen éleslátással párosul, sem érzelgős szeretetroham, sem hamis nosztalgia nem ül rá a történetfoszlányokra, amelyek első ránézésre nem is feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz.

A szerző meghatározása szerint alakváltó műfajú a szöveg: az önéletírástól a család­regényes passzusokon, illetve a személyes naplórészleteken át egészen egyes tudományos kérdések kifejtéséig terjed a spektrum. Olyan írásmű, mint a korábbi naplói, ahol minden valódi, s egyben fikció is.

A könyv végére a körkörösen szerkesztett, néhol töredékes történet- és asszociációcunami mögül előbukkan egy nagy írásmű kontúrja. A legelső rövid fejezet a Mitológia címet kapta, mivel a családi emlékezet bővelkedik mitologikus elemekben, amelyeknek nem is érdemes a valóságtartalmát kutatni. A szülők megismerkedéséről sem létezik „hivatalos” verzió, mindenki a saját szemszögéből emlékezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.