Könyv

Ha tízig számolok

Claudia Durastanti: Ismerős idegenek

  • Pálos György
  • 2024. október 16.

Kritika

A szerző az Egyesült Államokban született dél-olaszországi kivándorlók unokájaként, siket szülőktől. S bár úgy tűnt, hogy a második emigrációs generáció is talajt fog Brooklyn környékén, a Durastanti szülők válása után a 6 éves Claudiát visszaviszik az óhazába, Basilicatába, ahol olaszul kezdi meg a tanulmányait.

 A nyelveket és az országokat felnőttkorában is folyamatosan váltogatja, hol Rómában, hol Kalkuttában, Londonban vagy éppen New York környékén folytat tanulmányokat vagy talál munkát. Durastanti az olaszt és az angolt is anyanyelvi szinten birtokolja, írói munkássága mellett fordítóként is dolgozik, ám annak, hogy regényt olaszul, recenziót vagy tudományos szöveget pedig angolul ír, lelki okai vannak.

Az Ismerős idegenek (La Straniera) 2019-ben jelent meg. A cím a szó szerinti fordításban Az idegen nő lenne. Durastanti egyes szám első személyben vág bele a család, s azon belül a saját történetébe, a dédszülőktől napjainkig. A személyes hangnem igen éles, néhol szinte kíméletlen éleslátással párosul, sem érzelgős szeretetroham, sem hamis nosztalgia nem ül rá a történetfoszlányokra, amelyek első ránézésre nem is feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz.

A szerző meghatározása szerint alakváltó műfajú a szöveg: az önéletírástól a család­regényes passzusokon, illetve a személyes naplórészleteken át egészen egyes tudományos kérdések kifejtéséig terjed a spektrum. Olyan írásmű, mint a korábbi naplói, ahol minden valódi, s egyben fikció is.

A könyv végére a körkörösen szerkesztett, néhol töredékes történet- és asszociációcunami mögül előbukkan egy nagy írásmű kontúrja. A legelső rövid fejezet a Mitológia címet kapta, mivel a családi emlékezet bővelkedik mitologikus elemekben, amelyeknek nem is érdemes a valóságtartalmát kutatni. A szülők megismerkedéséről sem létezik „hivatalos” verzió, mindenki a saját szemszögéből emlékezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.