Színház

Ádám és Ádám

Hal és háló

Kritika

Az előadás irodalmi alapanyaga, Thurzó Gábor regénye az életmű kevésbé ismert darabjai közé tartozik.

Először 1944-ben jelent meg Nappalok és éjszakák címmel, majd az azonos című, a korszakban közismertebbé vált Szimonov-regény miatt másodjára már A hal és a háló címmel adták ki 1970-ben. A kötet borítójára Kass János hullámzó vonalakat és egy közéjük szorult, tojás alakú testet tervezett, ez a kép látható az előadás plakátján is. Nem tudni, a borító inspirálta-e Ambrus Mária díszlettervezőt, minden­esetre a díszletet egy építési állványzat mellett (amely a színház a színházban jeleneteknél színpadul szolgál) szőnyegszerűen összetekert, rózsaszín „pukkantgatós” nejlonok adják, a színészek ezeket bontják ki, tekerik magukra, terítik és hullámoztatják a térben, látvánnyá vetítve a szereplők belső lobogását, nyughatatlanságát és szenvedélyeit.

1935-ben járunk, Sopronban. Sopron mindig is arisztokratikus magába zárkózottságban, szinte önálló városállamként létezett, művelt, öntudatos, művészetkedvelő polgárokkal, de alapvetően konzervatív, a szokatlan eszméktől, formabontó művészeti irányzatoktól elzárkózó közösségként. Idehelyezik segédtanárnak Dauner Józsefet (Fehér László). A magányos fiatalember megismerkedik egy színésszel, Várnagy Kálmánnal (Major Erik). Kettejük sorsszerű találkozása nem egyértelműen definiálható, ám rendkívül erős barátsága-szerelme, a kapcsolatuk felépülése, hullámzása, majd kisülése adja a regény és az előadás fő vonulatát, amelyet árnyal a színész és egy anyja korabeli német nő kapcsolata, valamint a Nagy-Bakonyi Boglárka által játszott két helybéli lány jelenléte is.

Ha nem tudnánk, hogy az előadást Zsótér Sándor rendezte, az első percekben Horváth Csabára gyanakodhatnánk, hiszen az egy anyagból összeálló díszlet és a mozgás meghatározó szerepe az ő rendezéseit jellemzi. No meg Fehér László az egyik meghatározó színésze. A német nőt azonban Ladányi Andrea játssza, így – bár a színlap nem tüntet fel koreográfust – nyilvánvaló, hogy az ő keze munkája a mozgásanyag, amely nemcsak a saját szerepformálásában, hanem az egész előadásban kiemelt szerepet kap.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.