Színház

Ádám és Ádám

Hal és háló

Kritika

Az előadás irodalmi alapanyaga, Thurzó Gábor regénye az életmű kevésbé ismert darabjai közé tartozik.

Először 1944-ben jelent meg Nappalok és éjszakák címmel, majd az azonos című, a korszakban közismertebbé vált Szimonov-regény miatt másodjára már A hal és a háló címmel adták ki 1970-ben. A kötet borítójára Kass János hullámzó vonalakat és egy közéjük szorult, tojás alakú testet tervezett, ez a kép látható az előadás plakátján is. Nem tudni, a borító inspirálta-e Ambrus Mária díszlettervezőt, minden­esetre a díszletet egy építési állványzat mellett (amely a színház a színházban jeleneteknél színpadul szolgál) szőnyegszerűen összetekert, rózsaszín „pukkantgatós” nejlonok adják, a színészek ezeket bontják ki, tekerik magukra, terítik és hullámoztatják a térben, látvánnyá vetítve a szereplők belső lobogását, nyughatatlanságát és szenvedélyeit.

1935-ben járunk, Sopronban. Sopron mindig is arisztokratikus magába zárkózottságban, szinte önálló városállamként létezett, művelt, öntudatos, művészetkedvelő polgárokkal, de alapvetően konzervatív, a szokatlan eszméktől, formabontó művészeti irányzatoktól elzárkózó közösségként. Idehelyezik segédtanárnak Dauner Józsefet (Fehér László). A magányos fiatalember megismerkedik egy színésszel, Várnagy Kálmánnal (Major Erik). Kettejük sorsszerű találkozása nem egyértelműen definiálható, ám rendkívül erős barátsága-szerelme, a kapcsolatuk felépülése, hullámzása, majd kisülése adja a regény és az előadás fő vonulatát, amelyet árnyal a színész és egy anyja korabeli német nő kapcsolata, valamint a Nagy-Bakonyi Boglárka által játszott két helybéli lány jelenléte is.

Ha nem tudnánk, hogy az előadást Zsótér Sándor rendezte, az első percekben Horváth Csabára gyanakodhatnánk, hiszen az egy anyagból összeálló díszlet és a mozgás meghatározó szerepe az ő rendezéseit jellemzi. No meg Fehér László az egyik meghatározó színésze. A német nőt azonban Ladányi Andrea játssza, így – bár a színlap nem tüntet fel koreográfust – nyilvánvaló, hogy az ő keze munkája a mozgásanyag, amely nemcsak a saját szerepformálásában, hanem az egész előadásban kiemelt szerepet kap.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk