Rádió

Akarat és képzet

Tudományos podcast a vidékiségről

Kritika

Némiképp zavarba ejtő, hogy a magyar nép egyik örök sorskérdését (vagy kedvenc gumicsontját), hogy mi a különbség város és vidék, népi és urbánus, vagy mondjuk polgár és paraszt (ma már nem létező kategóriák, tegyük hozzá gyorsan) között, éppen egy (újabb) kétharmaddal megnyert választás hozta ismét divatba.

De hát szegény ember vízzel főz, az efféle okozatok mögött ott vannak az okok is, ott kell bujkálniuk valahol a szép magyar felszín alatt. Így vagy úgy, de az április 3. óta hangos és látványos rácsodálkozást (hogy hát úristen, mi megy ott lent), és az erre jövő reakciókat (kedves körút körüli szellemi elit, jó reggelt) még fél év elteltével is nyögjük. És hát eléggé elvetemült naivitás volna azt gondolni, hogy valaha is meghaladjuk, vagy ne adj’ isten, meg is értjük majd ezt az egész patologikus dichotómiát. A „le kell menni vidékre” című felbuzdulás ugyan ideológiai-politikai értelemben már azelőtt kifulladt, hogy bárki valóban nekiindult volna, és nyomában inkább csak valamiféle apátia maradt, meg a rettegés, hogy 2024-ig még inkább le- és elszakad, aminek pont sem le, sem el nem kéne.

Innen nézve is üdítő, hogy a majdnem tízmillió vidékkutató országában szót kapnak olykor a tényleges vidékkutatók is. A Magyar Tudományos Akadémiáról leszervezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat égisze alatt működő Társadalomtudományi Kutatóközpont A véleményeken túl című házi podcast csatornájának legutóbbi epizódja valami efféle mutatványra tett – sikeres – kísérletet. A sorozat címe önmagában is egy kisebb (és elegánsan visszafogott) provokációnak tűnik: még hogy a véleményeken túl! Hiszen ebben a valóság utáni valóságban és társadalom utáni társadalomban, amelyben élni van szerencsénk, az egyik legközkeletűbb vélekedés éppen az, hogy csak vélemények vannak. A Covid ennek az állatorvosi lova volt: a tudományos magyarázatokra és megoldási javaslatokra tett legyintés (az is csak egy vélemény!) szubkultúrákat, társadalmi csoportokat, politikai pártokat is teremteni képes erővé vált. Amikor tehát az MTA, akarom mondani, ELKH tudósai azt állítják, van, ami a véleményeken túl van, az lényegében a korszellemmel száll vakmerően szembe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.