Rádió

Akarat és képzet

Tudományos podcast a vidékiségről

Kritika

Némiképp zavarba ejtő, hogy a magyar nép egyik örök sorskérdését (vagy kedvenc gumicsontját), hogy mi a különbség város és vidék, népi és urbánus, vagy mondjuk polgár és paraszt (ma már nem létező kategóriák, tegyük hozzá gyorsan) között, éppen egy (újabb) kétharmaddal megnyert választás hozta ismét divatba.

De hát szegény ember vízzel főz, az efféle okozatok mögött ott vannak az okok is, ott kell bujkálniuk valahol a szép magyar felszín alatt. Így vagy úgy, de az április 3. óta hangos és látványos rácsodálkozást (hogy hát úristen, mi megy ott lent), és az erre jövő reakciókat (kedves körút körüli szellemi elit, jó reggelt) még fél év elteltével is nyögjük. És hát eléggé elvetemült naivitás volna azt gondolni, hogy valaha is meghaladjuk, vagy ne adj’ isten, meg is értjük majd ezt az egész patologikus dichotómiát. A „le kell menni vidékre” című felbuzdulás ugyan ideológiai-politikai értelemben már azelőtt kifulladt, hogy bárki valóban nekiindult volna, és nyomában inkább csak valamiféle apátia maradt, meg a rettegés, hogy 2024-ig még inkább le- és elszakad, aminek pont sem le, sem el nem kéne.

Innen nézve is üdítő, hogy a majdnem tízmillió vidékkutató országában szót kapnak olykor a tényleges vidékkutatók is. A Magyar Tudományos Akadémiáról leszervezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat égisze alatt működő Társadalomtudományi Kutatóközpont A véleményeken túl című házi podcast csatornájának legutóbbi epizódja valami efféle mutatványra tett – sikeres – kísérletet. A sorozat címe önmagában is egy kisebb (és elegánsan visszafogott) provokációnak tűnik: még hogy a véleményeken túl! Hiszen ebben a valóság utáni valóságban és társadalom utáni társadalomban, amelyben élni van szerencsénk, az egyik legközkeletűbb vélekedés éppen az, hogy csak vélemények vannak. A Covid ennek az állatorvosi lova volt: a tudományos magyarázatokra és megoldási javaslatokra tett legyintés (az is csak egy vélemény!) szubkultúrákat, társadalmi csoportokat, politikai pártokat is teremteni képes erővé vált. Amikor tehát az MTA, akarom mondani, ELKH tudósai azt állítják, van, ami a véleményeken túl van, az lényegében a korszellemmel száll vakmerően szembe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.