Rádió

Akarat és képzet

Tudományos podcast a vidékiségről

Kritika

Némiképp zavarba ejtő, hogy a magyar nép egyik örök sorskérdését (vagy kedvenc gumicsontját), hogy mi a különbség város és vidék, népi és urbánus, vagy mondjuk polgár és paraszt (ma már nem létező kategóriák, tegyük hozzá gyorsan) között, éppen egy (újabb) kétharmaddal megnyert választás hozta ismét divatba.

De hát szegény ember vízzel főz, az efféle okozatok mögött ott vannak az okok is, ott kell bujkálniuk valahol a szép magyar felszín alatt. Így vagy úgy, de az április 3. óta hangos és látványos rácsodálkozást (hogy hát úristen, mi megy ott lent), és az erre jövő reakciókat (kedves körút körüli szellemi elit, jó reggelt) még fél év elteltével is nyögjük. És hát eléggé elvetemült naivitás volna azt gondolni, hogy valaha is meghaladjuk, vagy ne adj’ isten, meg is értjük majd ezt az egész patologikus dichotómiát. A „le kell menni vidékre” című felbuzdulás ugyan ideológiai-politikai értelemben már azelőtt kifulladt, hogy bárki valóban nekiindult volna, és nyomában inkább csak valamiféle apátia maradt, meg a rettegés, hogy 2024-ig még inkább le- és elszakad, aminek pont sem le, sem el nem kéne.

Innen nézve is üdítő, hogy a majdnem tízmillió vidékkutató országában szót kapnak olykor a tényleges vidékkutatók is. A Magyar Tudományos Akadémiáról leszervezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat égisze alatt működő Társadalomtudományi Kutatóközpont A véleményeken túl című házi podcast csatornájának legutóbbi epizódja valami efféle mutatványra tett – sikeres – kísérletet. A sorozat címe önmagában is egy kisebb (és elegánsan visszafogott) provokációnak tűnik: még hogy a véleményeken túl! Hiszen ebben a valóság utáni valóságban és társadalom utáni társadalomban, amelyben élni van szerencsénk, az egyik legközkeletűbb vélekedés éppen az, hogy csak vélemények vannak. A Covid ennek az állatorvosi lova volt: a tudományos magyarázatokra és megoldási javaslatokra tett legyintés (az is csak egy vélemény!) szubkultúrákat, társadalmi csoportokat, politikai pártokat is teremteni képes erővé vált. Amikor tehát az MTA, akarom mondani, ELKH tudósai azt állítják, van, ami a véleményeken túl van, az lényegében a korszellemmel száll vakmerően szembe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.