Rádió

Akarat és képzet

Tudományos podcast a vidékiségről

Kritika

Némiképp zavarba ejtő, hogy a magyar nép egyik örök sorskérdését (vagy kedvenc gumicsontját), hogy mi a különbség város és vidék, népi és urbánus, vagy mondjuk polgár és paraszt (ma már nem létező kategóriák, tegyük hozzá gyorsan) között, éppen egy (újabb) kétharmaddal megnyert választás hozta ismét divatba.

De hát szegény ember vízzel főz, az efféle okozatok mögött ott vannak az okok is, ott kell bujkálniuk valahol a szép magyar felszín alatt. Így vagy úgy, de az április 3. óta hangos és látványos rácsodálkozást (hogy hát úristen, mi megy ott lent), és az erre jövő reakciókat (kedves körút körüli szellemi elit, jó reggelt) még fél év elteltével is nyögjük. És hát eléggé elvetemült naivitás volna azt gondolni, hogy valaha is meghaladjuk, vagy ne adj’ isten, meg is értjük majd ezt az egész patologikus dichotómiát. A „le kell menni vidékre” című felbuzdulás ugyan ideológiai-politikai értelemben már azelőtt kifulladt, hogy bárki valóban nekiindult volna, és nyomában inkább csak valamiféle apátia maradt, meg a rettegés, hogy 2024-ig még inkább le- és elszakad, aminek pont sem le, sem el nem kéne.

Innen nézve is üdítő, hogy a majdnem tízmillió vidékkutató országában szót kapnak olykor a tényleges vidékkutatók is. A Magyar Tudományos Akadémiáról leszervezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat égisze alatt működő Társadalomtudományi Kutatóközpont A véleményeken túl című házi podcast csatornájának legutóbbi epizódja valami efféle mutatványra tett – sikeres – kísérletet. A sorozat címe önmagában is egy kisebb (és elegánsan visszafogott) provokációnak tűnik: még hogy a véleményeken túl! Hiszen ebben a valóság utáni valóságban és társadalom utáni társadalomban, amelyben élni van szerencsénk, az egyik legközkeletűbb vélekedés éppen az, hogy csak vélemények vannak. A Covid ennek az állatorvosi lova volt: a tudományos magyarázatokra és megoldási javaslatokra tett legyintés (az is csak egy vélemény!) szubkultúrákat, társadalmi csoportokat, politikai pártokat is teremteni képes erővé vált. Amikor tehát az MTA, akarom mondani, ELKH tudósai azt állítják, van, ami a véleményeken túl van, az lényegében a korszellemmel száll vakmerően szembe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.