Hogy mi lehet annak az egyetlen darabnak a magja? A k2 Színház, majd annak megszűnése, illetve átalakulása óta Fábián egyéni munkáit követve nézőként valahol a látszat és a valóság, a legendák mögött rejlő realitás, a múltban gyökerező jelen környékén keresgélhetünk.
Fábián a zenés kabaré, illetve a revü műfajával sem először kísérletezik. Még a k2 idején a Stúdió K Színházban mutatták be kabaré formában Brecht Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban című művét. Most, ehhez az Aesopus állatmeséiből írt és rendezett előadásához is ezt a lazább, a mesemondó összekötő szövegeivel egybefűzött formát választotta.
Znamenák István sálas-pulóveres Aesopusa az egyes jelenetekhez fűzött bevezetés mellett a mesemondó életútjáról is beszél. A felszabadított rabszolgából lett író és egy mai művész öntudata, a körülötte lévő világhoz való viszonya is ott van fanyar, ironikus kommentárjaiban. A színészhez nagyon is passzol ez a szerep. Természetes közvetlenséggel fordul a nézőkhöz, és akkor sem jön zavarba, amikor egy rövid tanmesét kell rögtönöznie két, a közönség által ajánlott állatszereplőre (ezen az estén ez a jegesmedve és az aranyhal volt).
Az ismert mesék mellett elhangzanak kevésbé ismertek is, és persze a legtöbb esetben van valami mára utaló csavar. Példa erre a farkas és a bárány története, amely Hajduk Károly és Szaplonczay Mária előadásában egy mai színházi zaklatási helyzetté alakul; vagy a fehér sas esete a ganajtúró bogárral, amellyel önmagukra, az Örkényre mint „liberális színházi fészekre” is reflektálnak, közben meg a társadalmi szakadékokat, a fölényes, magabiztos fent és az indulatoktól fortyogó lent világát is szépen megmutatják. Mindezt az előadás egyik leghatásosabb jelenetében teszi Hajduk Károly és Máthé Zsolt. Utóbbi saját rapszámát adja elő elképesztő vehemenciával és energiával. (A mellettem ülő kamasz fiú is ezt élvezte a legjobban, és talán a növésben sem állt meg, Znamenák/Aesopus ugyanis ezzel a fenyegetéssel kívánta a szülőket elrettenteni attól, hogy gyerekkel érkezzenek a 16 pluszosnak hirdetett előadásra.) A színházról (is) szól az a jelenet, amelyben elvileg a madarak vetélkednek, de Csákányi Eszter csiricsáré színpompában tündöklő csókája egy tenyeres-talpas, mérsékelt tehetségű primadonna vehemenciájával tarolja le a riválisokat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
