Film

Apa csak egy van

Reinaldo Marcus Green: Richard király

  • - köves -
  • 2021. november 24.

Kritika

A kaliforniai Comptonban olcsó az élet, a teniszpályák borítása a repedezett betontól a kifröccsent vérig terjed.

E gengek uralta tájban, a feketék lakta gettóban üldözték a használt teniszlabdákat a Williams nővérek, a kis Venus és a még kisebb Serena – tökéletes alanyai bármilyen felemelkedéstörténetnek és sportfilmnek. Ez a film azonban a papáról szól, Richard Williamsről, a nagy terv megalkotójáról és végrehajtójáról, aki már a lányok születése előtt kieszelte, hogy ő bizony bajnokokat farag belőlük.

Az, hogy hová jutott Venus és Serena, a tenisztörténet legszebb lapjaira tartozik, de ezt a meccset Will Smithre és csakis őrá írták, az külön jófejség a filmesek részéről, hogy azért a lányokat játszó színészpalántákat is láthatjuk, ahogy nagyokat ütnek és annyit mondanak, hogy igen apa, persze apa. Esetleg, hagyjál apa, de azért főleg az igen dominál. Semmi kétség, Smith van akkora színész, hogy a lányokat is eljátszotta volna, de bölcs belátás volt a részéről, hogy inkább Richardot választotta. Az csekély utánaolvasás során is kiderülhet, hogy Richard Williams távolról sem nevezhető szentnek, Smith sem akarja őt ilyennek ábrázolni, megelégszik egy félszenttel. Akit messze nem írnak le az olyan szavak, mint a makacsság vagy az önfejűség, inkább a megszállottság illene rá, de mivel az eredmények végül őt igazolták, ilyennek kell őt szeretnünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.