Film

Apa csak egy van

Reinaldo Marcus Green: Richard király

  • - köves -
  • 2021. november 24.

Kritika

A kaliforniai Comptonban olcsó az élet, a teniszpályák borítása a repedezett betontól a kifröccsent vérig terjed.

E gengek uralta tájban, a feketék lakta gettóban üldözték a használt teniszlabdákat a Williams nővérek, a kis Venus és a még kisebb Serena – tökéletes alanyai bármilyen felemelkedéstörténetnek és sportfilmnek. Ez a film azonban a papáról szól, Richard Williamsről, a nagy terv megalkotójáról és végrehajtójáról, aki már a lányok születése előtt kieszelte, hogy ő bizony bajnokokat farag belőlük.

Az, hogy hová jutott Venus és Serena, a tenisztörténet legszebb lapjaira tartozik, de ezt a meccset Will Smithre és csakis őrá írták, az külön jófejség a filmesek részéről, hogy azért a lányokat játszó színészpalántákat is láthatjuk, ahogy nagyokat ütnek és annyit mondanak, hogy igen apa, persze apa. Esetleg, hagyjál apa, de azért főleg az igen dominál. Semmi kétség, Smith van akkora színész, hogy a lányokat is eljátszotta volna, de bölcs belátás volt a részéről, hogy inkább Richardot választotta. Az csekély utánaolvasás során is kiderülhet, hogy Richard Williams távolról sem nevezhető szentnek, Smith sem akarja őt ilyennek ábrázolni, megelégszik egy félszenttel. Akit messze nem írnak le az olyan szavak, mint a makacsság vagy az önfejűség, inkább a megszállottság illene rá, de mivel az eredmények végül őt igazolták, ilyennek kell őt szeretnünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.