Film

Apa csak egy van

Reinaldo Marcus Green: Richard király

  • - köves -
  • 2021. november 24.

Kritika

A kaliforniai Comptonban olcsó az élet, a teniszpályák borítása a repedezett betontól a kifröccsent vérig terjed.

E gengek uralta tájban, a feketék lakta gettóban üldözték a használt teniszlabdákat a Williams nővérek, a kis Venus és a még kisebb Serena – tökéletes alanyai bármilyen felemelkedéstörténetnek és sportfilmnek. Ez a film azonban a papáról szól, Richard Williamsről, a nagy terv megalkotójáról és végrehajtójáról, aki már a lányok születése előtt kieszelte, hogy ő bizony bajnokokat farag belőlük.

Az, hogy hová jutott Venus és Serena, a tenisztörténet legszebb lapjaira tartozik, de ezt a meccset Will Smithre és csakis őrá írták, az külön jófejség a filmesek részéről, hogy azért a lányokat játszó színészpalántákat is láthatjuk, ahogy nagyokat ütnek és annyit mondanak, hogy igen apa, persze apa. Esetleg, hagyjál apa, de azért főleg az igen dominál. Semmi kétség, Smith van akkora színész, hogy a lányokat is eljátszotta volna, de bölcs belátás volt a részéről, hogy inkább Richardot választotta. Az csekély utánaolvasás során is kiderülhet, hogy Richard Williams távolról sem nevezhető szentnek, Smith sem akarja őt ilyennek ábrázolni, megelégszik egy félszenttel. Akit messze nem írnak le az olyan szavak, mint a makacsság vagy az önfejűség, inkább a megszállottság illene rá, de mivel az eredmények végül őt igazolták, ilyennek kell őt szeretnünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.