Film

Apa csak egy van

Reinaldo Marcus Green: Richard király

  • - köves -
  • 2021.11.24 21:00

Kritika

A kaliforniai Comptonban olcsó az élet, a teniszpályák borítása a repedezett betontól a kifröccsent vérig terjed.

E gengek uralta tájban, a feketék lakta gettóban üldözték a használt teniszlabdákat a Williams nővérek, a kis Venus és a még kisebb Serena – tökéletes alanyai bármilyen felemelkedéstörténetnek és sportfilmnek. Ez a film azonban a papáról szól, Richard Williamsről, a nagy terv megalkotójáról és végrehajtójáról, aki már a lányok születése előtt kieszelte, hogy ő bizony bajnokokat farag belőlük.

Az, hogy hová jutott Venus és Serena, a tenisztörténet legszebb lapjaira tartozik, de ezt a meccset Will Smithre és csakis őrá írták, az külön jófejség a filmesek részéről, hogy azért a lányokat játszó színészpalántákat is láthatjuk, ahogy nagyokat ütnek és annyit mondanak, hogy igen apa, persze apa. Esetleg, hagyjál apa, de azért főleg az igen dominál. Semmi kétség, Smith van akkora színész, hogy a lányokat is eljátszotta volna, de bölcs belátás volt a részéről, hogy inkább Richardot választotta. Az csekély utánaolvasás során is kiderülhet, hogy Richard Williams távolról sem nevezhető szentnek, Smith sem akarja őt ilyennek ábrázolni, megelégszik egy félszenttel. Akit messze nem írnak le az olyan szavak, mint a makacsság vagy az önfejűség, inkább a megszállottság illene rá, de mivel az eredmények végül őt igazolták, ilyennek kell őt szeretnünk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk